Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2017-09-20 13:53
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 505379
  • Egyedi látogatók: 40614
  • Közzétett oldalak száma: 469
Címlap

69. Jézus a Krisztus

JÉZUS ÉLETÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Jézus földi életének és munkájának a feltárása során bejárata Palesztina városait és falvait, mindenütt és mindenkivel csak jót tett. Most visszatekintve néhány fordulópontot ajánlatos kiemelni.

Az egyik jelentős fordulópont a Páska ünnepe volt, amikor az 5 ezer galileai férfit megvendégelte, s az elragadtatott galileaiak királlyá akarták tenni, hogy megbosszultassák Keresztelő János kivégzését és elűzessék Jézussal Heródest. Amikor Jézus ezeknek a váradalmaknak ellene mondott, akkor ugyanazok a rajongók a következő napon már csalódottan elfordultak tőle a kapernaumi zsinagógában. Attól fogva már Galileában nem munkálkodhatott nyugodtan nyilvánosan: visszavonultan, szinte rejtőzve ment egyik helyről a másikra, emberektől emberekig.

A másik fordulópont Jeruzsálemben történt néhány hónappal később. A Szanherdrin kimondta, hogy Jézusnak vesznie kell s minden erővel arra törekedtek, hogy halálos ítélethez elegendő vádat gyűjthessenek össze ellene.

Lázár feltámasztását egymagában elegendő oknak tartották arra, hogy minden vád és bizonyítás nélkül megölhessék. (Jn 11,50). Ezáltal Júdeában vált lehetetlenné Jézus további nyilvános tevékenykedése.

A harmadik fordulópont a virágvasárnapi bevonulás Jeruzsálembe. Akkor még jónéhány ezer galileai sereglett körülötte, mert nem adták fel a reményt, hogy Jézus mégis csak királyi igényt támaszt a trónra, és Izraelt megszabadítja megalázott helyzetéből.

A kiábrándulás, amely Jézus virágvasárnapi szereplése nyomán támadt, végzetesen szembefordította vele a tömegeket. Elkerülhetetlenül következett a keresztre feszítés. Felületesen ítélve a kereszt Jézus számára elbukás volt, munkájának és megváltó igyekezetének csődje.

A valóságban ez a megváltó munka volt maga: a megaláztatás útja a Golgotánál indult el és haladt a feltámadás mennybementetel: a teljes dicsőség felé.

Kérdések:

1.    Miért volt fordulópont Jézus életében az ötezrek megvendégelése Galileában?

2.    Mi volt a szanhedrin eltervezett szándéka Jézussal kapcsolatosan?

3.    Miért jelentett a virágvasárnapi bevonulás újabb fordulópontot Jézus életében?

JÉZUS A KRISZTUS

Jézus számára a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy Izrael népének egészen téves elképzelése volt a Messiás felől: ellenállhatatlan királynak képzelték, aki elsöprő erővel elűzi a gyűlölt római megszállókat, és szabaddá teszi az országot és a népet. Eleinte azt gondolták, hogy Jézus a Krisztus, a megígért Messiás. A csodái csak megerősítették a vele kapcsolatban táplált váradalmakat. A tanítványok is hasonló reménységet tápláltak magukban: Jézus lesz Izrael megváltója, megszabadítója. Jézus kezdettől átlátott a hamis váradalmakon. Azért nem akarta, hogy őt királlyá tegyék, és hogy róla sokat beszéljenek azok, akikkel jót tett, nehogy azzal is a hamis illúziók erősödjenek. Tisztában volt azzal, hogy olyan dolgokat várnak tőle, amelyeket ő nem fog megadni, mert nem is akar, nem vezetne jóra.

Nem azért jött e földre. Isten országa nem olyan ország, amelyet vérrel és vassal kell létrehozni: Isten országa lelki jellegű.

A tanítványok sem értették ezt, legalábbis eleinte nem. Hasztalan hallgatták Jézus tanításait, ők mindent a maguk módján értettek. Továbbra is álmokat szőttek, ábrándoztak a dicsőséges jövendőről, egy nagy, dicsőséges Izraelről, benne a maguk nagyszerű jövőjéről. Amikor később jöttek a csalódások, mégis hűek maradtak Jézushoz. Ez az egy vigasztalta Jézust. Csak amikor nagy szenvedések következtek, akkor hagyták el: Jézusnak egyedül kellett megvívnia súlyos harcát a hatalom birtokosaival és a halállal. Senkire nem támaszkodhatott. A tanítványok csak jóval a mennybemenetele után értették meg, mit tartalmaz a Krisztus felől való bizonyságtétel.

Kérdések:

1.    Milyen elképzelése volt Izrael népének abban az időben a Messiásról?

2.    Miért nem engedte Jézus, hogy őt királlyá tegyék?

3.    Mikor értették meg a tanítványok Krisztus küldetésének a lényegét?

AZ EMBER JÉZUS

Amikor az evangéliumokat olvassuk, mindig erőteljes figyelmet kell fordítanunk Jézus emberi természetére. Ember volt, mint mi, kivéve a bűnt. Mélyen emberien érzett, igényelte a szeretetet, örült minden baráti szónak, barátságos megnyilatkozásnak, tudott sírni egy temetésen, éppúgy gyötörte az éhség, a szomjúság, mint más embert, s fájt neki, amikor a barátai cserbenhagyták. Mindenben ember volt, emberi. Minél inkább figyelünk ezekre az emberi vonásaira, annál közelebb jutunk az evangéliumok megértéséhez. Amikor az Atya egy-egy csodára képessé tette, gyermeki örömmel tudott hálát adni érte. Mindig előrelátta az elkövetkező eseményeket, valahányszor az Atya előre megjelentette neki. Emberként élt, megkísérthetően, mint mi.

De nem vétkezett. Soha, semmiben. Távol állt tőle minden önzés, egyéni érvényesülési vágy, féltékenység, irigység, becsvágy, pénzéhség vagy bármiféle szerzési vágy. Tele volt szeretettel és irgalommal. Tiszta volt, tökéletesen tiszta. Még a keresztre feszítve is embertársaival törődött, a bűnösökkel, akik vétkeztek ellene. A bűntelenség volt Jézus koronája.

Kérdések:

1.    Miben mutatkozott meg Jézus lényének emberi „egyénisége”?

2.    Miben mutatkozott meg Jézus istensége?

ISTEN FIA

Ember volt, mégis messze magasan felette állott minden embernek. Mert Isten Fia volt: Istentől jött a földre. Közöttünk volt, de nem közülünk való. Olyan volt, mint mi, hozzánk hasonló, mégis egészen más.

Más vallások tanításaiban is előfordul az a gondolat, hogy az istenek a földre szállnak, és az emberek közt megjelennek. A hinduizmus azt tanítja, hogy valahányszor Visnu bajban látja a világot, emberi alakban jelenik meg és nyújt segítséget. Jézus minden ilyen elképzelt alaktól különbözik. Mindig végtelenül nagy, és Istent ábrázolja ki. Haragja Isten haragja, szeretete Isten szeretete. Amit mond, az Isten szava. Istent tökéletesen ismerteti meg. Ő és az Atya egy.

Imádni és szeretni való.

Tanulságok:

1.    Az, hogy Jézus a Krisztus, elsősorban azt jelenti, hogy Ő a nagy Próféta, akiről Mózes jövendölt (5Móz 18,15). Jézus ugyanis nem töredékesen, hanem tökéletesen kijelentette, és megtanította mindazt, amit a mennyei Atya az Isten országáról tudtunkra akar adni. A prófétai elem Jézus tanításaiban mindig hangsúlyos.

2.    Az, hogy Jézus a Krisztus, azt is jelenti, hogy Jézus a tökéletes Főpap. Róla jövendölt Ézsaiás próféta (Ézs 35). Megesett a szíve a népe nyomorúsága láttán, és végtelen irgalmassággal telt meg. Mint Főpap, nap mint nap megáldotta a szegényeket, a rászorultakon könyörült, s mindenkiért mindent megtett. Mindenkiért imádkozott, mint tökéletes közbenjáró. Amikor eljött az ideje, önmagát adta áldozatul az egész népért, sőt az egész világért. Azóta pedig, hogy visszament a mennybe, szünet nélkül közbenjár érettünk.

3.    Jézus a Krisztus a királyok Királya is. Az a nagy Király, akiről az Ótestamentum prófétái jövendöltek. Természetesen nem úgy király, ahogy a földi királyok általában: nem alkalmaz erőszakot, nem lakik palotában, nem szervez hadsereget, nincs pazarló udvartartása, nem tart szolgákat, hanem Ő maga szolgál, közben szelíd és alázatos. Hatalma arra való, hogy mindent megcselekedhessék, ami embereknek lehetetlen. Szeretetével győzi le ellenfeleit, és békességben kormányoz békességre. Izraelnek nem kellett, mint király, mert inkább várt olyan földi uralkodót, aki háborút szervez, és a gyűlölt rómaiak felett is diadalmaskodó hadvezér.

4.    Akinek számításai vannak Jézussal, könnyen csalódhat benne. Jézus környezetében ez elég gyakran előfordul. Legfeltűnőbben Virágvasárnap vált ez nyilvánvalóvá, amikor mindenki azt várta, hogy bejelenti igényét Izrael trónjára és meghirdeti a nagy szabadságharcot. Nem arra van szükség, hogy az emberek számítása váljék be Jézussal, hanem az a fontos, hogy a mennyei Atya számításai váljanak be velünk, emberekkel, köztük Veled, e sorok olvasójával. A te számításaid nem feltétlenül helyesek, de az Atya számításai mindig jók.

5.    A Jézusban csalódó ember könnyen ellenségévé válik Jézusnak, és ellene támad. Jézusnak a legtöbb gondot azok okozták, akik csalódtak benne, mert nem felelt meg az elvárásaiknak. Különösen megfigyelhető volt ez a főpapok és az írástudók magatartásában.

6.    Hitünk alaptétele Péter bizonyságtétele: Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Boldog az az ember, aki ebben a hitben él és hitében állhatatosan megmarad. Mert aki így hisz, az üdvözül.

7.    Jézus embersége örök példa. Egyúttal mindenkor érvényes lehetőség is. Isten Szentlelke minden hívőt képessé tud tenni olyan magatartásra, amelyikben Jézus embersége mutatkozik meg. Erre maga Jézus is ígéretet tett, amikor azt ígérte, hogy bennünk fog lakozni (Jn 15,4). Ennek a valóságát tapasztalta meg Pál apostol, azért írta ezt: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,20)

8.    Jézus emberségét mindig együtt kell hinnünk és gondolnunk Jézus Istenségével. Mennybemenetele és Szentlelke kitöltetése óta ez a kettő elválaszthatatlanul igaz, és együtt érvényesül a hívő ember életében. A te hitedben és életedben is együtt érvényesüljön, Kedves Olvasó, Jézus Kedves Tanítványa!

Kérdések:

1.    Miben különbözik Jézus a más vallások földre szálló isteneitől?

2.    Mit jelent számunkra az, hogy Jézus az Isten Fia?