Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2018-10-23 19:25
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 651857
  • Egyedi látogatók: 55360
  • Közzétett oldalak száma: 478
Címlap

64. Jézus temetése

(Mt 27,57–61; Mk 15,42–47; Lk 23,50–56; Jn 19,38 – 42)

JÓZSEF KERTJÉBEN

Beesteledett. Mária és a vele levő asszonyok azon gondolkoztak, hogy mi legyen Jézus testével. Tanácstalanok voltak. Akkor lépett hozzájuk Arimátiai József, a Szanhedrin egyik tagja, igen gazdag és tekintélyes férfi. Megkérdezte tőlük, hozzájárulnának-e ahhoz, hogy az ő kertjében lévő sírhelyben temessék el az Üdvözítő testét. Arimátiai József hívő ember volt, és Jézus egyik titkos követője: korábban ugyan sohasem mutatkozott nyilvánosan Jézus társaságában, de most, Jézus csodálatos halála után félretett minden óvatosságot, és arra törekedett, hogy Jézus mindent megkapjon, amit egy kivételesen kedves, megbecsült halott megérdemel. Lukács külön is feljegyezte, hogy ennek a Józsefnek semmi része sem volt a Szanhedrin halálosítélet-hozatalában.

Vele együtt lépett a színre nyíltan egy másik tekintélyes közéleti férfiú, aki tele volt Jézus iránti tisztelettel és hittel: Nikodémus. Ő is a Szanhedrin tagja volt, de neki sem volt szégyenkezni valója a gyalázatos határozat miatt, mert ő sem volt akkor jelen a nagytanács ülésén. Mindenesetre most ő is kiállt Jézus mellett, holott korábban csak az éj leple alatt merte felkeresni a Megváltót. Igyekezniük kellett, mert a testet még a hivatalos szombatkezdet előtt, este 6 óráig le kellett venniük a keresztről, mivel a zsidó törvények értelmében szombaton senki sem függhetett a keresztfán. Arimátiai József vállalta, hogy eljár Pilátusnál a temetési engedély ügyében. Pilátus elcsodálkozhatott, amikor ilyen előkelő zsidó vezető ember kérte az engedélyt, és kínált fel Jézus temetése céljára kriptát, a temető legelőkelőbb részében.

A megfeszítettek testét ugyanis nem szokták eltemetni, hanem elégették. Így tettek a két gonosztevő holttestével is.

Nikodémus közben drága fűszerekről gondoskodott: mirháról és aloéról, József pedig magára vállalta a temetési gyolcs beszerzését. Levették Jézus testét a keresztről, óvatosan kihúzták a szegeket a drága testből, azt becsavarták a gyolcsba és elhelyezték abban a kriptában, amelyet József a maga számára készíttetett a temető egyik fás, nagyon szép helyén. Az a rész a temetőben az ő kertje volt. Ideiglenesen, amennyire a sietés megengedte, bekenték Jézus testét. Mindent a két előkelő zsidó férfi csinált, az asszonyok Máriával bénultan nézték mindazt, ami történt.

Amikor mindennel végeztek, egy nagy kerek követ hengerítettek a kriptához, lezárták a nyílását, majd hazamentek. Az asszonyok nyomban hozzáláttak a fűszerek elkészítéséhez, amellyel majd néhány nap múlva bebalzsamozhatják Jézus testét.

Kérdések:

1.    Mit tudsz Arimáthiai Józsefről?

2.    Mi indította Arimáthiai Józsefet arra, hogy eltemesse Jézust?

3.    Miért kellett bátorság ahhoz, hogy elkérje Jézus holttestét?

4.    Mit tudsz Nikodémusról, Jézussal való korábbi kapcsolatáról?

5.    Az ünnep közelsége miatt nem tudták megadni Jézusnak az akkor szokásos teljes végtisztességet. Mi az, amit nem tettek meg?

6.    Miért hengerítettek egy nagy követ a sír bejáratára?

7.    Kik voltak Jézus eltemetésének a szemtanúi?

A FŐPAPOK FÉLELME
(Mt 27,62–66)

A főpapok és az írástudók aznap este fogyasztották el a páskabárányt. Azt gondolhatnánk, hogy jó étvággyal költötték el a vacsorát és nyugodtan aludtak, holott ennek éppen az ellenkezője történt: eszükbe jutott, hogy Jézus többször is beszélt arról, hogy halála után fel fog támadni a sírból. Másnap reggel nyomban Pilátushoz siettek és elmondták, amit Jézus annak idején a Jónás jelével kapcsolatban mondott nekik (Mt 12,40), s erre való hivatkozással katonai őrség kirendelését kérték Jézus sírjához, nehogy Jézus tanítványai esetleg ellopják Jézus testét, és elhíreszteljék, hogy Jézus feltámadott. Pilátus ugyan megjegyezte, hogy hamarabb is gondolhattak volna erre, de teljesítette a kérésüket. Intézkedett, hogy egy kisebb katonai egység őrizze Jézus sírját. Így kerültek római katonák a temetőbe a sírhoz.

Eljött a Szombat, a nyugalom napja. Már Jézus is nyugodott. Vége volt a gyötrelmeinek. Csak a könnyhullatásnak nem akart vége lenni, amellyel azok siratták Jézust, akik szerették.

Tanulságok:

1.    Jézus egészen végigjárta a bűnös ember útját, belement a halálba is. A megváltás minden részletre kiterjedve ment végbe. Nemcsak a lelket, de a testet is megváltotta: vetőmaggá változtatta, amelyre új élet feltámadása vár. A testet ezért kell azóta mindig reménységgel eltemetnünk.

2.    Jézusnak sokféleképpen lehet szolgálni. Amit Nikodémus és József tett, az a maga helyén és a maga idejében szükséges, jó szolgálat volt. Olyasmit vállaltak, amit senki más nem tett volna meg. Mindenesetre értékesebb az a jótétemény, amit életében teszünk azzal, aki arra méltó, mint az, amit halálában teszünk vele.

3.    Istennek ott is vannak szolgái, ahol senki sem gondolná. Nem lehet tudni, kinek mi van a szívében. Más a mi nyilvántartásunk, a mi névsorunk és más Istené az élet könyvében.

Kérdések:

1.    Mi alapján jelentették ki azt a főpapok, hogy Jézus megmondta előre a feltámadását?

2.    Mit feltételeztek a főpapok Jézus tanítványairól?

3.    Miben kérték Pilátus segítségét?

4.    Miért segített nekik Pilátus?

5.    Hogyan próbálták a főpapok megakadályozni Jézus feltámadását?

6.    Tudnánk-e példát mondani akár a történelemből, akár a személyes tapasztalatainkból arra, hogy az emberek emberi erővel próbálták Isten nyilvánvaló akaratának beteljesedését megakadályozni?