49. Lázár feltámasztása
AZ ÜZENET
(Jn 11,1-6)
Amikor Jézus még Bétabarában időzött, hírt kapott Betániából: Lázár beteg. Lázár, Mária és Márta testvére volt. Jézus nemrégiben fordult meg náluk látogatóban és Lázárt különösen kedvelte. Azért üzente a két nőtestvér Jézusnak ilyen szavakkal: az, akit nagyon szeret, beteg.
János evangélista külön feljegyezte, hogy Jézus barátainak tekintette a három testvért, és teljes szívével szerette őket.
Amikor Jézus elgondolkozott a kapott híren, a körülötte lévő tanítványoknak azt mondta, hogy Lázár betegsége nem a halállal függ össze, hanem alkalom arra, hogy Isten dicsősége növekedjék, és egyúttal Isten fiának a dicsősége is nyilvánvalóbb legyen.
Azután, mintha mi sem történt volna, Jézus még két napon át Bétabarában maradt és végezte tovább dolgait. A tanítványok semmit sem értettek meg Jézus magatartásából.
Két nap elmúltával Jézus közölte a tanítványokkal, hogy elmennek Júdeába. Jézus tudta, de a tanítványok semmit sem tudtak arról, hogy Lázár meghalt. Éppen ezért ellenvetéseket tettek: Júdeába menni veszélyes dolog, Jézust ott rendkívüli veszélyek fenyegetik. Nem Lázárra gondoltak akkor, hanem csak Jézusra. Majd rendbe jön valahogy Lázár dolga is, Jézus ne rohanjon vesztébe! Jézus azonban tudta, hogy még nem jött el elfogásának az ideje.
Kezdte magyarázni, miért is akar ő Júdeába utazni: „Lázár, a mi barátunk elaludt és én elmegyek, hogy felköltsem őt.” Jézus gyakran emlegette barátainak a halált úgy, mint elalvást. Egyébként is gyakran fejezte ki magát másképpen, mint általában az emberek. Ha valaki távol élt Istentől, megmaradt a bűnben, azt halottnak mondta. A tékozló fiú halott volt, amikor az atyai hajléktól messze járt.
De ha Istennek egy-egy kedves gyermeke meghalt, azt sohasem mondta halottnak, csak azt mondta róla, hogy elaludt, álomba merült. Jézusnál az ilyen szavaknak mélyebb értelmük volt. Nem is értették meg a tanítványai, hogy mit akar kifejezni ezzel.
Éppen ezért Jézus világosan és röviden közölte velük, hogy Lázár már nem él s hozzátette, hogy ő személy szerint még örül is annak, hogy nem volt ott akkor, amikor Lázár halála beállt. Így a tanítványok megláthatják mekkora hatalma van Mesterüknek. Ők azonban még mindig haboztak. Nem tudtak nem gondolni arra, hogy mekkora gyűlölet fűti a főembereket Jeruzsálemben Jézus ellen! Miért menne hát oda? Bizonyosra vették, hogy Jézust elfogják és kivégzik. Végül, amikor látták, hogy hajthatatlan, megszólalt Tamás: “Akkor menjünk, haljunk meg mi is ővele együtt!” Ez volt az első alkalom, amikor Tamás olyasmit mondott, amit az evangélisták egyike feljegyzett. Benne volt ebben a megszólalásban az a teljes meggyőződés, hogy Jézusra a biztos halál vár, vége lesz neki magának, és az egész ügynek is. Ha Jézus Júdeába megy, a halálba megy. De benne volt ebben a megnyilatkozásban a végtelen szeretet és ragaszkodás is: ha Jézus meghal, ő sem akar élni. Ha Jézus meghal, akkor nincs mit várni Isten országának az eljövetelére.
MÁRIA ÉS MÁRTA
(Jn 11,17-32)
Az út Bétabarából Betániáig nem volt nagyon hosszú. Először át kellett kelni a Jordánon, onnan két óra alatt gyalog el lehetett jutni Jerikóba. Tovább már nehezebb út vezetett, egy rövidebb szakasz sík vidéken, azután elhagyott, sziklás hegyvidéken, nehéz kapaszkodókon lehetett csak előrehaladni, úgyhogy abban az időben másfél napot rá kellett szánni egy ilyen utazásra. Ha valaki nagyon sietett, esetleg egy nap alatt is célba érhetett. Jézus azonban nem sietett, tempósan, kényelmesen haladt Betánia felé.
Lázár már negyedik napja el volt temetve, amikor végre megérkezett a tanítványokkal.
Jézus nem volt ismeretlen Betániában. Alighogy feltűnt a falucska szélén, már vitték is a hírt Mártának, hogy megérkezett. Mária fel sem tudta fogni, amit a hírvivők mondtak, Márta azonban elébe sietett s amint összetalálkoztak, kitört belőle a szemrehányás: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvé-rem!” Mégis felcsillant előtte a remény: „De azt is tudom, hogy Isten mindent megad Neked, amit csak kérsz Tőle.” Vajon mit gondolt magában, amikor ezt mondta? Miben reménykedett? Valószínűleg nem volt előtte határozott elképzelés arról, mit lehetne ilyen esetben még tenni, de tisztán látta maga előtt Jézus végtelen hatalmát. Jézus nyomban így szólt hozzá: „A testvéred fel fog támadni.” Ez azonban Márta számára túl sok volt: akkora hite nem volt, hogy ezt a kijelentést fel tudta volna dolgozni magában. Ki is derült abból, amit mondott: „Tudom, fel fog támadni az utolsó napon.”
Jézus azonban türelmesen kezdte magyarázni neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, az élni fog akkor is, ha meghalt. És aki él és hisz bennem, sohasem fog meghalni. Hiszed-e ezt?” Jézus ez alatt azt értette, hogy aki őbenne hisz, annak a teste ugyan elaludhat egy rövid időre, mint Lázárnak is, de igazában nem lesz halott. Jézus az Élet Fejedelme, az örök élet az ő ügye, ez a dolog rá tartozik. Mártának mindenekfelett ezt kellett megértenie és egyedül Jézust kellett látnia abban a szomorú helyzetben. Nemcsak abban kell hinnie, hogy majd általában lesz feltámadás, hanem abban is, hogy Jézus az, aki a feltámadást intézi.
Márta nem értette egészen, de egyre inkább megtelt reménykedéssel hogy Jézus végül is nem állhat olyan tehetetlenül a halállal szemben, mint más közönséges emberek.
Kiderült az abból is, amit mondott: „Igen, Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, Isten Fia, akinek el kell jönnie e világba.”
Mária még otthon volt, a ház tele volt vendégekkel, akik részvétlátogatást tettek. Márta mondta el neki suttogva, miket mondott Jézus és hogyan zajlott le a találkozásuk.
Tanulságok:
1. Nagy dolog a megértés, mert nincs nehezebb, mint megértenünk egymást. Nemcsak a különböző nyelvű emberek érintkezése bonyolult, nemcsak egyik nyelv lefordítása egy másik nyelvre okoz félreértéseket vagy meg nem értést, de az egy nyelvet beszélő emberek számára is rendkívül nehéz feladat világosan megérteniük egymást. Különböző életkorú, műveltségű, érdeklődésű emberek, akik hasonló szavakat vagy azonos szavakat használnak, gyakran egészen mást, többet vagy kevesebbet értenek abból, amit mások mondanak. Mennyivel inkább bonyolult Isten megértése, aki lényegében is egészen más, mint mi. Jézusban a Szentlélek teljessége lakozott: azért tudta magát úgy kifejezni, hogy a legegyszerűbb emberek is megértették. Egy lélek, Szentlélek kell ahhoz, hogy a sok tekintetben különböző emberek között megértés legyen, s hogy az egyszerű, bűnös ember is megértse a Szent, Tökéletes Istent.
2. Az események megértése semmivel sem könnyebb: hogy lehet beteg az, akit Isten szeret? Hogy juthat Lázár olyan sorsra, mint azok, akiknek Jézushoz, Istenhez semmi közük nincs? Sok olyan esemény történik az életünkben, amelynek a megértése nagyon nehéz és csak hit által lehetséges: egy-egy esemény nem önmagában hordja az értelmét, hanem egy összefüggésben, amelynek a célja Isten dicsőségének a felragyogtatása, és az emberek hitének a gyarapítása.
3. Isten mindent a maga idejében cselekszik. Jézus nem sietett. Pedig mindenki úgy vélte, hogyha sietett volna, megelőzhette volna Lázár halálát. Ő mégsem sietett. Maga is engedelmeskedett Istennek, aki Lázár esetét fel akarta használni egyfelől a maga dicsőségének a felmutatására, másfelől a Jézus Krisztusba vetett hit megerősítésére. Legyünk meggyőződve arról, hogy Isten mindent a javunkra, igazi javunkra cselekszik és nagyobb jó származik abból, ha egy-egy jó elmulasztása árán később cselekszik jót velünk. Lázár feltámasztása nagyobb jó volt, mint Lázár előzetes meggyógyítása, amiből semmiféle dicsőség nem származott volna. Az emberek azt mondhatták volna, hogy magától gyógyult meg, a két nőtestvér pedig legfeljebb némi hálát érzett volna. Isten tudja és elvégzi a maga dolgát, méghozzá úgy, hogy közben mindig tekintettel van a mi javunkra és üdvösségünkre.
A SÍRHOZ
(Jn 11,23-46)
Márta és Mária szomorúsága mélyen meghatotta Jézust. Megkérdezte: Hová temettétek őt? A válasz így hangzott: Uram, jöjj és lásd meg! Elindultak a temetőbe hárman, mögöttük a tanítványok, a család barátai és egyéb érdeklődők. A számuk útközben egyre nőtt.
Jézus könnyezett. A halál rettenetessége, ami nem is olyan nagy messzeségből már őt is rettentette, mély együttérzésre indította a gyászolók és a résztvevők iránt.
Jézust rendkívül érzékenyen érintette e világ minden nyomorúsága, különösen a halál korlátlan uralma.
Lázár egy kriptában, sziklából vájt üregben feküdt a temetőkert egyik csendes pontján. Hatalmas kerek kő fedte be a sír száját. Jézus elvétette onnan a követ. Márta azonban figyelmeztette: “Mester, már szaga van, elvégre már negyednapos!” Még nem is régen, néhány perce vallotta meg a hitét abban, hogy az Atya Isten Jézusnak minden kérését meghallgatja, de a halál közvetlen közelében egyszeriben elfogyott a hite. Ugyan hogyan győzhetné le Jézus a halál hatalmát? Akkor szelíd hangon emlékeztette őt Jézus: Nem megmondtam neked, ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? Azután erőt vett a saját megindultságán s imádkozni kezdett: „Atyám hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Tudtam, hogy Te mindig meghallgatsz.” Ezt a körülállók hitének az erősítése érdekében mondta hangosan.
Jézus tudta, hogy az Atya meg fogja hallgatni az imádságát. Nem könyörgött, hanem hálát adott.
Ezután a sír szája felé fordult és bekiáltott: „Lázár jöjj ki!” A sír mélyén mozgás támadt. A gyolcsba becsavart Lázár nehezen bontakozott ki fehér öltözetéből, de nemsokára előtűnt az arca, majd az alakja is. A tekintete tele volt csodálkozással.
Jézus odaszólt a hozzátartozóknak: “Oldjátok meg a rajta levő holmikat és segítsetek neki, hadd járjon!” Milyen gyakorlati volt Jézus első megnyilatkozása a csoda után! Akárcsak Jairus leányának a meggyógyítása alkalmával, amikor azt mondta, hogy adjanak enni a lánykának.
Tanulságok:
1. Jézus Mindenható Úr. Minden csoda elvégzésére képes. Előtte nincs lehetetlen.
2. A halál a hit legnagyobb próbatétele. Koporsó mellett, vagy halálos ágyon derül ki leginkább kinek, mekkora hite van. Márta hite elfogyott a sír szélénél. A tanítványok egyszerű imádságát mi gyakran elmondhatjuk: „Uram növeld a mi hitünket!”
3. A kérő imádság is a hit egyik próbatétele: hogyan kérünk? Bizonytalankodva, találgatva vagy előre hálát adva?
4. A lelki feltámadás is pontosan úgy megy végbe, ahogy Lázár feltámasztása. Az első mozzanat Jézus szava, az ige. A második mozzanat az újjászületés. Éppoly titkon megy végbe a szív rejtekében, ahogy Jézus imádsága Jézus szíve mélyén. A harmadik mozzanat az engedelmesség, a megtérés. A negyedik mozzanat a megkötöttségektől megszabadulás, a rossz szokások, hibák, bűnök levetkőzése, a jellemvonások átalakítása a természet megváltozása: az új életben járás.
Kérdések:
1. Esett-e szó a családban a halálról, vagy tabu téma volt, amelyet mindenki kerül?
2. Van-e valaki /idősebb/ családtag, aki nyíltan beszél az egyszer bekövetkezendő halálról, esetleg hitben készül is rá?
3. A Lázár feltámasztásáról szóló történetben (Jn 11,16) olvasunk először Tamásról, a tanítványról. Milyennek ítélhetjük meg első „benyomásképpen”? Hol bontakozik ki jobban az egyénisége?
4. Az elhunyt Lázár két nőtestvérét általában „beskatulyázzuk”. Márta az agilis, gyakorlati ember, Mária az elmélkedő, figyelő típus. Olvashatunk-e arról, hogy Márta hitre jut, és erről bizonyságot tesz?
5. Egy modern teológus szerint a keresztyén ember mögött van a halál és nem előtte! Hogy érti ezt?
6. Mit jelent az örök halál?