Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2022-12-30 15:42
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 405249
  • Egyedi látogatók: 74205
  • Közzétett oldalak száma: 583
Címlap

27. Keresztelő János kételkedése

JÁNOS FOGSÁGBAN
(Mt 13,3-5; Mk 6,17-20; Lk 3,19-20)

Abban az időben, amikor Jézus városról városra járt és mindenütt hirdette Isten országa evangéliumát, Keresztelő János börtönben volt.

Hogy került Keresztelő János a börtönbe?

A szinoptikus evangéliumok Szerint Heródiás miatt. Heródes a testvére feleségének, Heródiásnak a kedvéért vetette börtönbe. Az asszony gyűlölte Jánost, mert bátran és nyíltan elítélte azt, hogy Heródes vele, a sógornőjével élt együtt. Heródiás rávette az Uralkodót, hogy némítsa el, vesse a börtön mélyére a kellemetlen prófétát. Heródes katonái el is fogták és fogságra vetették Jánost

Lényeges szerepet játszhatott még Keresztelő János letartóztatásában az is, hogy a farizeusok és az írástudók erősen lázították ellene. Hogy a farizeusoknak jelentős szerepük volt a börtönbe juttatásban, arra közvetlen bizonyíték ugyan nincs, de három tény kétségtelenül utal rá:

a) küldöttséget menesztettek Keresztelő Jánoshoz, hogy kivizsgálják a tevékenységét és felfogását. Ezt nem ok nélkül tették (Jn 1,19-28);

b) az igyekezet, amellyel bizonygatták, hogy Keresztelő János hatása nagyon megcsappant (Jn 451–2). El lehet tehát bánni vele, azután majd Jézussal!

c) Jézus egy alkalommal Heródes kémeinek nevezte a farizeusokat (Lk13,31–32).

Akárhogy történt is, tény, hogy Heródes bebörtönözte a prófétát. Josep­hus Flavius megírta, hogy a Machaerus erődítménybe zárták, amely a Holt­tengertől keletre feküdt egy hegy tetején. Nemcsak az ország határ-vidékét biztosító erődvolt, hanem egyúttal Heródes egyik kedvenc pihenőkastélya is, ahol szívesen töltötte pihenőidejét. Tiberiásban jobban szem előtt volt, itt azonban azt tehette, amit éppen megkívánt. Hogy viszonylag milyen kevés időt töltött Heródes Tiberiásban, arra jellemző az, hogy Jézusról első ízben csak Keresztelő János kivégzése után hallott. Pedig jézus már két éve járta az országot. Ez alatt az idő alatt bizonyosan megszakítás nélkül Machaerusban tartózkodott a király (Mt14,1-2). Minden szempontból biztonságosabbnak vélte Jánost ebbe a mindenforgalomtól távol eső várbörtönbe zárni semmint Tiberiás fogságban tartani, ahol a nép széles rétegei előtt Keresztelő Jánosnak, mint szent prófétának igen nagy tekintélye volt. Ott talán még kisza­badítását is megkísérelték volna.

Márk evangélista feljegyezte, hogy János fogságának egyhangúságát néha-néha maga Heródes szakította meg azzal, hogy maga elé hívatta. A trónon reszketve ült a király, előtte vasra verve, állig felfegyverzett katonák között állt a próféta. Ezeken a találkozásokon kiderült, hogy Heródes alapjában véve tisztelte Jánost, szent és igaz embernek tartotta s bizonyára semmit sem tett volna ellene, ha ,,okosan” viselkedik és nem bírálta volna nyilvánosan Heródes magán-életét. Heródes szívesen hallgatta János beszédeit (Mk 620). A gonoszság nem annyira Heródes szívében volt, mint inkább abban az asszony­ban, akinek a hatalmába került. Heródes nem annyira gonosz, mint gyenge volt. Saját meggyőződése ellenére is az asszonynak engedelmeskedett. Volt azonban idő, amikor az asszony hatására úgy gyűlölte Jánost, mint az asszony, csak a néptől való félelem tartotta vissza attól, hogy kivégeztesse.

KÉTELKEDÉS

Machaerus sötét várbörtönében János sokat töprengett a sorsán. A magány emésztette a lelki erejét. Ákháb és Jezabel is üldözte Illést, de sohasem vetették fogságba, Isten nem engedte meg, Öt mindenki a második Illésnek tartotta, mégis elfogták, börtönben tartják és bizonyos, hogy Heródiás gondoskodik róla, hogy sohase engedjék ki a börtönből. János nem értette Isten akaratát. így kell neki a Messiás előfutárának lennie? Hát jézus? Csak jár-kel Palesztina földjén már évek óta, 5 azt hallani róla, hogy leül a farizeusokkal egy asztalhoz, vámszedőkkel, parázna nőkkel áll szóba, közben talán eszébe sem jut, hogy Keresztelő János fogságban szenved. Miért nem sza­badítja meg őt? Ha Ö Istennek ama Messiása, akié minden hatalom mennyen és földön, miért nem jön érte? Igazán Jézus a Messiás? Ö az, vagy más lesz a Messiás?

A KÜLDÖTTEK
(Mt 11:2–6; Lk 7,18–23)

Heródes különleges kegye lehetővé tette, hogy János időnként látogatókat fogadhasson. Tanítványai olykor felkeresték. Az ő révükön szerzett híreket Jézusról, de ezek a hírek zavarosak és ellenőrizhetetlenek voltak. János tanítványai nem is tudták helyesen értékelni jézus munkáját, működését. Nem értették pl., hogy Jézus miért nem tartja meg a böjtnapokat. E tekintetben János tanítványai közelebb álltak a farizeusokhoz, mint Jézushoz (Mt 9,14). A tanítványok beszámolói csak fokozták Keresztelő János nyugtalanságát és bizonytalanságát. Valóban, ha Jézus a Messiás, miért nem veszi már elő a fejszét és a szórólapátot? Miért nem kezdi meg az ítéletet? Hogy végetvessen bizonytalankodásnak, megbízta két tanítványát, hogy keressék fel Jézust és tőle magától kérdezzék meg: Ő-e a Messiás, vagy mást várjanak? János a szíve mélyén tudta a helyes választ. Ki tudhatta volna jobban, mint ő, amikor ő volt a fültanú, amikor Isten maga nyilatkoztatta ki, hogy jézus Az ő szeretett ha, őt kell hallgatni (Mt 3,l7, ]n 1,33–34). Machaerus sötét börtönpincéjében azonban elhomályosult sok minden) ami kint az életben, a napfényben nagyon világos volt.

Tanulságok:

1.    Isten legnagyobb emberei is emberek. KERESZTELŐ JÁNOS éppoly közönséges földi halandó volt, mint mi. Éppúgy elfoghatták, kivégezhették, mint mást. Éppúgy megrendült a hite, mint másnak hasonló helyzetben. Ez azt jelenti, hogy nem az emberekben kell keresni a nagyságot, ami naggyá tette Isten legnagyobb embereit, hanem abban, aki őket kiválasztotta és eszközül használta. Nem övék volt a dicsőség, hanem egyedül Istenér

2.    Attól, hogy kegyes, Istenfélő ember valaki még nem bizonyos, hogy érti Jézus Krisztust. Keresztelő János tanítványai sok mindent tudtak Jézusról, mindent hittek és magukévá tettek, amit Keresztelő János tanított nekik, de mégsem tudtak jézus követőivé válni. Voltak kérdések, amelyeknek a megítélésében inkább a farizeusokkal értettek egyet.

3.    Bizonyos körülmények között a legerősebb hit is megrendülhet. Keresz­telő János hite elbizonytalanodott a börtön szenvedései között. A hitért mindig imádkozni kell, különösen a nehéz szenvedések között.

4.    A hit bizonytalanságát egyedül Isten beszéde oldhatjafel. Keresztelő János még a kételkedésében is tudta, hová kell fordulnia bizonyosságért. Nem emberekhez fordult, hanem magához jézushoz, az élő Istenhez. Minket minden bizonytalanságban az ige igazít el.

Kérdések:

1.    Mi a különbség a kételkedés és a hitetlenség között?

2.    Mi a különbség a kételkedés és a hit között?

3.    Mi a különbség a kételkedés és a botránkozás között? (vö.: zsidóknak botránkozás, 1Kor 1,23)

4.    Kísértő volt-e Keresztelő János kérdése? (Vesd össze az ördögnek Jézushoz intézett szavaival!)

5.    Mi a meggyőzőbb számodra: a hallás vagy a látás?

6.    Mi volt Jézus célja a csodákkal? Csak a segítés?

7.    Milyen jelei (csodái) vannak ma Jézusnak?

8.    Kik voltak a történelemben azok, akik „más” Messiásként léptek fel?

9.    Megoszthatják-e Krisztus egyházát a tanításbeli és magatartásbeli különbségek?

FOLYTATÁS

Jánostól nagyon szép dolog volt, hogy tanítványait Jézushoz küldte: ez volt az egyetlen biztos út, amelyen megszabadulhatott kínzó kételyeitől. Az, hogy gyötri magát és elképzeléseivel vergődik éjjel-nappal, semmit sem segít. Csak az segíthet, ha egyenesen Jézushoz fordul: mondja meg ő maga, hogy [dogma A tanítványok felkerestékjézust és átadták Keresztelő János üzenetét. Jézusfigyelmesen végighallgatta őket, de nem felelt nekik mindjárt. Kérte őket, hogy maradjanak nála egy kis ideig. S amíg Keresztelő János tanítványai ott időztek, 31613” sokakat meggyógyított betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől és vakoknak adta meg szemük világát. Amikor pedig már befejezte a betegekkel, :segítségre szorulókkal való foglalkozást, akkor így szólt a várakozó tanítványokhoz: Magunk, mondjátok meg Jánosnak amiket láttatok és hallottatok: hogy ,,a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. És boldog, aki énbennem nem botránkozik meg.”

Két dolgot tisztázott ezzel Jézus

a) Keresztelő János eleinte túlságosan egyoldalúan szemlélte a Messiást: úgy jön el, mint ítélőbíró, akinek fejsze van a kezében, meg szórólapát. Ezzel az elképzeléssel bizony nem nagyon egyezett meg az, amit Jézusnál tapasztalt. Jézus ugyanis egyelőre nem azért jött, hogy ítéletet tartson, hanem azért, hogy mindenkivel jót tegyen, mint a világjótevője. De, hogy ez ne álljon ellentétben a Messiás felől elhangzott régi próféciákkal, Jézus szándékosan idézte az Ézs 29,18; 35,5–6; 42,7; 61,1. versekben található jövendöléseket, amelyekben arról van szó, hogy a Messiás majd meggyógyítja, süketeket és a vakokat, lábra állítja a sántákat és sokféle egyéb gyógyítást végez. Keresztelő Jánosnak ezekre a régi jövendölésekre kell gondolnia, hogy elcsendesedjenek a kételyei. Olvassa el újra a próféták írásait és meg fog győződni róla, hogy Jézus a Messiás. Majd eljön egyszer úgy is, ahogy Keresztelő János hirdette, lesz ítéletnap, amelyen ő lesz az ítélőbíró, de előbb még sok egyebet kell elvégeznie.

b) Jézus éreztette vele, hogy sokan megbotránkoznak őbenne, akik másfajta  Messiásról álmodnak. De ezek egyáltalán nem boldogok. Csak azok találhatnak maguknak békességet és nyugalmat, akik nem engedik magukat félrevezettetni a sajátelképzeléseiktől, váradalmaiktól és nem azt várják, hogy a Messiás az ő elképzeléseikhez igazodjék, hanem készek a saját ábrándjaikat és gondolataikat a valóságos Messiáshoz igazítani. Keresztelő Jánosnak is ezt kell tennie, hogy boldog lehessen abban a helyzetben is, amelyben éppen van.

JÉZUS VÉDELMÉBE VESZI KERESZTELŐ JÁNOST
(Mt  11,719, Lk7,24–35)

Amikor János követei elmentek, jézus szükségesnek látta védelmébe venni Keresztelő Jánost, nehogy bárki is hitetlenséggel vádolja, és a hitelét rontsa.

a) Aki pillanatnyilag kételkedik, azt nem szabad hitetlennek tartani. János óriás volt a próféták között, nem nádszál, amit a szél ide-oda hajlítgat. János a Messiás előfutára (Mal 3,l). Az emberek közt ő kétségtelenül a legnagyobb, mégis az, aki már a mennyek országában van, ha ott a legkisebb, akkor is nagyobb Keresztelő Jánosnál. Ezzel arra célzott jézus, hogy János úgy gondolt Isten országára, a mennyek országára, hogy közel van. Ó a közeledő Király előfutára volt, de ő maga még nem volt polgára annak az országnak. János még az ótestamentumi talajon állt és hirdette ugyan, hogy jön az új, de annak még nem vált cselekvő tagjává, öntudatos munkásává. jézus legkisebb tanítványai is többet értettek

Isten országa dolgaiból, mint Keresztelő János.

b) Ezután Jézus magáról Isten országáról beszélt. Isten országa már Jánosidejében közel volt, de még sok akadály volt az útjában. „Az egész nép és a vámszedők igazat adtak Istennek és megkeresztelkedtek a János keresztségével.

De a farizeusok és írástudók ö magukra nézvemegvetették isten tanácsát és nem keresztelkedtek meg János által” (Lk7,29-30)Agy lettek a farizeusok és írástudók akadály azok számára, akik be akartak jutni Isten országába. Pedig oda egyébként sem könnyű bejutni: csak az okoskodók jutnak be (Mt11,12). Ez az erőszakoskodás azt jelenti, hogy vállalni kell a farizeusokkal való harcot, szakítást és úgy lehet bejutni. nem pedig besétálni, Számolni kell a farizeusok gúnyolódásaival és támadásaival.

c) Végül azt fejtette kijézus, hogy miben más ő és KeresztelőJanos és miben egyeznek meg. Abban különböznek egymástól, hogy Keresztelő János úgy jelent meg a világban, mintegy aszkéta, aki böjtölt, nem evett, nem ivott úgy, mint más emberek, Jézus ugyanakkor ugyanúgy élt, mint a többi közönséges ember. Ezt egy hasonlattal is megvilágította jézus: Keresztelő János úgy jött az emberek közé, mint az a fiú, aki azt mondja a játszótársainak, hogy játsszanak temetést, ő majd énekel temetési siralmas énekeket, a pajtásai pedig sírjanak. Jézus ezzel szemben önmagát az olyan gyermekhez hasonlította, aki azt javasolja társainak, hogy játsszanak lakodalmasait, ő majd sípol, azok pedig táncoljanak és énekeljenek. János komor ember volt, elhúzódott a többiektől, a világ hiábavalóságaitól, megvetett minden jókedvet, játékot, örömöt. jézus derűs volt és szerette az életet, meg is tett mindent az emberek életének, sorsának a megszépítéséért, megjobbításáért. S megegyeztek valamiben: abban, hogy mindketten ellenkezésre találtak. AmikorJános azt javasolta, hogy játsszanak vele, a társai nem akarták, s ugyanúgy járt Jézus is. Jánosnak is, Jézusnak is akadtak követői, de a tömegek nem mozdultak sem János, sem jézus követésére. Sem az nem kellett, amit János kínált, sem az, amire Jézus hívta az embereket.

Jézus nem azt mondta Jánosnak, hogy nem jól csinálta azt, amit Isten rábízott, de azt sem mondta, hogy neki kellene mást, esetleg ugyanazt tennie, amit Jánosra bízott az Isten. Jézusnak az a véleménye, hogy mindketten megérdemelnék, hogy az emberek meghallgassák és kövessék őket.

Tanulságok:

1.    Minden lelki gyötrődés megoldása a szentírásban van. Jézushoz kell menni a kételyekkel, a kérdésekkel, Öt kell megkérdezni. Ez a megkérdezés azonban éppenúgy nem titokzatos, misztikus, ellenőrizhetetlen és bizonytalan vállalkozás, aminthogy nem az az a mód, ahogy Jézus felel, és a megoldást közli. Aki Jézust kérdezi, az imádságos lélekkel vegye kezébe a Szentírást és szorgalmasan olvassa, de nem úgy, mint olvasmányt, hanem úgy, hogy abban van számára Jézus felelete. Keresni kell benne Isten válaszát, a megoldást: aki keres, talál, a zörgetőknek megnyittatik. Nem szabad elfelejteni, hogy igét csak imádkozva szabad olvasni és hallgatni, különben nem találjuk meg benne azt, amit keresünk, sőt az a veszély áll elő, hogy olyasmit találunk benne, amit magunk gondolunk bele.

2.    Vannak az életben olyan helyzetek, amikor nem szabad azonnal szólni. Nagy hiba, ha azonnal válaszolunk minden hozzánk intézett kérdésre, számonkérésre. A hal-lásra mindenki legyen gyors, de a szólásra legyen késedelmes. A hirtelen kimondott szavak gyakran kerülnek a késő bánat mélyére. Akiben indulat van, az ne szóljon. Az is valami, ha legalább 10-ig lassan elszámol az ember, még jobb, ha 100-ig, vagy várni másnapig.

3.    A testi nyomorúságokon való segítést nem szabad elhalasztani lelki problémák oldozgatása címén. Amikor a küldöttek előadták Jézusnak Keresztelő János lelki vívódását és azzal kapcsolatban kérték a nyilatkozatát, tanítását, hogy megnyugodjék a próféta, Jézus nem a lelki vívódás elintézését tette első helyre, hanem a betegek, vakok, süketek, sánták, leprások, megszállott emberek megszabadításának az ügyét. Az egyház nem hunyhat szemet e világ nyomorúságai, szegénysége, éhsége, szomorúsága, szenvedése, igazságtalansága felett s nem mondhatja, hogy semmi köze a társadalmi kérdésekhez, az emberi sorsok, népek sorsának alakulásához, mert lelki küldetést tölt be. Az egyház csak úgy szolgálhat, mint az irgalmas samaritánus, aki ott segít, ahol arra alkalom nyílik, s nem kerül el senkit.

4.    A kételkedés nem hitetlenség. Az nem baj, ha valakinek kételkedő kérdései vannak. Az a baj, ha valakinek egyáltalán nincsenek kérdései, közben azt állítja, hogy van hite. Az is baj, ha valakinek kérdései, kételyei vannak, de azokkal nem Jézushoz, nem a Szentíráshoz fordul, hanem máshoz, esetleg senkihez.

5.    Új leckét ad fel Jézus: keljünk egymás védelmére. Milyen könnyű lett volna elmondania, hogy Jánosnak nincs igaza, vele szemben igazságtalan, mi mindent kellene nagyon jól tudnia, közben nem tudja. Egyszóval könnyűszerrel eláztathatta volna Jánost. Igaza is lett volna. Mégsem azt tette, hanem inkább védelmébe vette. Milyen könnyen észrevesszük más tévedését, hibáját, gyengeségét s milyen élesen rá tudunk azokra világítani. Könnyen megy megleckéztetni azt, kellene, akinek tudnia e valamit, mégsem tudja. De nehezebb, szebb, emberibb feladat: védelmére kelni a másik embernek, nem a hibákat kell eltussolni, nem a szerecsent kell fehérre mosni, hanem megérteni a másik embert s még tévedésében is számon tartani a benne levő értékeket. Ezt kell jól meg tanulnunk és cselekednünk. Keljünk egymás védelmére, ahogy egy anya mindig védelmére kel a gyermekének. Miért? Mert szereti. 6. A keresztyén eszménykép nem Keresztelő János, hanem Jézus. A mi irányunk nem a világtól elfelé vezet, hanem az emberek felé, az emberek közé: ott kell nekünk Jézus Krisztus indulatával árasztanunk a szeretetet, irgalmasságot, szívességet, a Szentlélek minden gyümölcsét teremnünk, hogy megszépüljön mások élete. A végzett szolgálat nyomán megszépül a mienk is.

Kérdések:

1.    Mi a megbotránkoztató, és mi nem az Isten mai szolgáinak életében?

2.    K. János egyszerű életmódja már akkor feltűnő volt. Mit jelent ma a puritán életmód (purus = tiszta)?

3.    Hasonlítsd össze K. Jánost Illés prófétával!

4.    K. János alázatos volt (Jn 3,30). Mi a különbség az alázat és az alázatoskodás között?

5.    Mit jelent az igehirdetés prófétai vonása? Mit kellene jelentenie?

6.    Van-e ma a lelkipásztoroknak bátorságuk, hogy a „nagyok” (pl. a politikusok) bűneit a szemükbe mondják?

7.    Heródes, negyedes fejedelem gyenge jellemű ember volt. Miben mutatkozott ez meg?

8.    Kik voltak az elmúlt száz évnek a mártírjai?