Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2018-06-26 11:59
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 638165
  • Egyedi látogatók: 54604
  • Közzétett oldalak száma: 478
Címlap

68. A mennybemenetel

(Mk 16,19; Lk 24,48–52; APCSEL 1,4–12)

A Húsvét után eltelt 40 nap a tanítványok számára csodálatos időszak volt. Jézus királyi nyilatkozása után visszatértek Galileából Jeruzsálembe, amelyek között az első a mennybemenetel volt.

Maga a mennybemenetel ténye meglehetősen szűkszavúan került megörökítésre az evangéliumokban. Amilyen részletesen leírták a tanítványok Jézus szenvedéseit, éppen olyan kevés részletet írtak le a mennybemenetellel kapcsolatban. Egyedül Lukács szentelt nagyobb teret ennek a rendkívüli csodának. A tanítványok egy jeruzsálemi házban tartózkodtak, amikor Jézus megjelent köztük. Az utcák néptelenek voltak, kora reggel lehetett az idő. Többek között azt mondta el nekik, hogy ők lesznek a tanúi mindazoknak a dolgoknak, amelyeket az Atya kijelentett, s ők kapják majd meg az Atya által megígért Szentlelket. Addig, amíg a Szentlélekkel be nem telnek, a városban kell maradniuk. Amikor Jézus mindent elmondott, amit szükségesnek tartott, együtt kimentek a városból Betánia irányába, majd ott a Kidron völgyében folytatták útjukat, úgy jutottak el az Olajfák hegyére. Útközben is beszélt még nekik a Szentlélek eljöveteléről, arról, hogy ők ugyanúgy megkereszteltetnek a Szentlélekkel, ahogy Keresztelő János vízzel keresztelte meg azokat, akik új életre szánták el magukat.

A tanítványok úgy képzelték, hogy a Szentlélek kitöltetése Izrael országának a helyreállításával jár majd együtt, úgyhogy Izrael ismét hatalmas ország lesz, a rómaiaktól is szabad. Jézus röviden, de határozottan leintette őket: nem szabad beleavatkozniuk olyan dolgokba, amelyek egyedül a mennyei Atyára tartoznak. Rájuk más tartozik: az, hogy megteljenek a Szentlélek erőivel és a rendkívüli erők birtokában tanúi, hiteles tolmácsolói legyenek Jézus váltságának mindenütt, ahová csak eljutnak Júdeában, Samáriában és az egész földkerekségen. Nem álmodozniuk kell, hanem csendben várni a megbízatáshoz szükséges erők elnyerését, azután szolgálni azok birtokában. Ilyen beszélgetés közben értek fel az Olajfák hegyére, ahonnan az egész Jeruzsálemet pompásan lehetett látni. Középen állt a Megváltó, aki egyszerre csak felemelte két karját, megáldotta őket, majd felemelkedett a földről: felvitetett a magasba, egészen felhőkig, végül egy sűrű felhő elfogta őt a szemek elől. Miközben a tanítványok szótlanul szegezték még tekintetüket az ég felé, két angyal szólította meg őket: „Galileabeli férfiak, mit álltok az eget nézve? Ez a Jézus, aki az égbe szállt fel közületek, ugyanilyen módon jön majd egyszer vissza közétek, ahogy láttátok felmenni.” Addig pedig a tanítványoknak az a dolguk, hogy Isten országának az evangéliumát hirdessék a földön minden embernek.

Egyszeriben mindent megértettek: azt, hogy Jézus ezt is a jövendöléseknek megfelelően tette, de az egészből csak a nagy szomorúság maradt a szívükben: Jézus elment közülük. Emberi alakjában nem látják többé, legalábbis addig, amíg az idők végén visszajön közéjük, az emberek közé. A szomorúságot csak lassan váltotta fel annak öröme, hogy Jézus hamarosan beváltja a Szentlélek kitöltésére nézve tett ígéretét. Visszatértek tehát a városba, de mire visszatértek az elhagyott házhoz, ahol újra összegyülekeztek, már csak az öröm élt bennük. Attól kezdve mindennap együtt voltak a templomban nagy örömmel dicsérvén és áldván az Istent. Ezekkel a szavakkal végződik az evangélium (Lk 24,52-53).

Tanulságok:

1.    A mennybemenetelnek nem a részletei lényegesek, hanem a ténye: az, hogy Jézus miután mindent elvégzett, amivel megbízta az Atya, visszament mennyei országába, ott újra elfoglalhatta elhagyott királyi székét. A szenvedés után a dicsőség várt rá. Rá és mindazokra, akik Őt hittel, engedelmesen követik a földi életben. A mennybemenetel leglényegesebb eleme az, hogy nem Jézus ment fel a mennybe, hanem az Atya vitte fel Őt. A mennybe vivő erő nem Jézus egyéniségében rejlett, hanem az Atyában, aki azt az erőt nekünk is éppen úgy meg tudja és meg fogja adni, ahogy Jézusnak adta. Ezen az alapon bizonyos a mi mennybejutásunk is.

2.    Jézus visszajön. (Jel 1,8; Mt 25,31; Fil 2,10-11)

3.    Ellenségeit megítéli, híveit felviszi magához. (Jn 14,2-5, 12,32).

Kérdések:

1.    Húsvét után mennyi idővel történt a mennybemenetel?

2.    Mit ígért és milyen parancsot adott Jézus a tanítványainak?

3.    Miért nem engedte Jézus, hogy Izrael országának helyreállításáról kérdezzék a tanítványok?

4.    Milyen parancsot kapcsol Jézus a Szentlélek kitöltésének ígéretéhez?

5.    Hogyan történt Jézus mennybemenetele?        Hogyan magyarázzák a megjelenő mennyei követek Jézus mennybemenetelét és visszajövetelét?

7.    Mi volt jellemző ebben az időben a tanítványi közösségre?

8.    Mit hiszünk a hitvallásunk szerint a mennybement Krisztusról?