Kérdések és válaszok,

avagy az üdvösség KRESZ-táblái

         Úgy gondolom, nem túlzás, amikor azt mondom, hogy Isten első káté kérdése az Édenkertben hangzott el. Hol vagy? Egy nemzedékkel később már azt kérdezi, kell kérdeznie: Miért gerjedtél haragra, miért horgasztod le a fejed? S a következő kérdés már: Hol van Ábel, a testvéred? Micsoda döbbenetesen gyors eltorzulás! Micsoda lelki-kozmikus távolodás! Félelmetes, hogy micsoda sátáni gyorsító energia került az ember lelkébe. Isten azonban kérdez, hogy megállásra kényszerítsen, hogy fölismerjük engedetlenségünket, haragunkat és gyilkos cselekedetünket. Hol utánunk jön, hol elénk áll, de mindenképpen tanít, sőt munkálkodik bennünk, még akkor is, ha ez nem látványos, és nem érzékelhető és érthető azonnal számunkra.

         Káténk is ezt teszi. Kérdez, ahogy a tanár kérdezi a nebulót, aki még nem tudja, hogy mi végre jött a világra, hogy előbb-utóbb otthonra leljen. Nekünk is otthonra kell találnunk, meg kell találnunk földi és mennyei szálláshelyünket, hogy hittel megerősített tudatos életünkkel, bizonyosságunk vigaszerejével küzdhessünk a lét és öröklét olykor nagyon is kíméletlen, fojtogató, már-már gyilkos kérdéseivel szemben. Addig azonban, amíg a lét-öröklét lelket sokkoló kérdéseivel az életünkre tör, az Isten kérdése mindig humánus, megbízható és üdvözítő, s ezt a szemléletet és módszert veszi át Káténk is. Nem letaszít, hanem fölemel, nem megaláz, hanem tanít, nem eltitkol, hanem közöl, hirdet, megoldást, azaz a kárhozatosan fogcsikorgató lét-öröklét helyett ÉLETet ad.

         A kérdés, hogy vannak-e igazi, a lét nehézségeinek megoldását kereső kérdéseink, föltesszük-e, s ha igen, kinek? Kitől és mitől akarunk választ kapni? Önmagunktól, ismerősöktől, csupán a pszichológusoktól, vagy netán pótszerektől? Egyáltalán megtaláljuk-e a kérdést? Látjuk-e a mi valós problémáink, nyüglődéseink gyökerét? Ha valamiben, ebben bizonyosan segít Káténk kérdésrendszere. Mi több, a választ is megadja, de nem a saját emberi bölcsessége szerint, hanem az isteni üdvözíteni- és megszentelni-tudás erejével. Ne akarjunk tehát a magunk logikája után menni, hanem engedjük vezetni magunkat a kinyilatkoztatott igazsággal megtámogatott gondolatmenet szerint, hogy célba érve elmondhassuk az egyetlen jó választ: „…nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok…” ezért „…minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon.”.

         Minden olvasóra Isten áldását kérem és kívánom, hogy ugyanazon kérdések mentén haladva mindenki ugyanabba a CÉLba jusson!

Apostagi Zoltán

• Káté kérdések 1
• Káté kérdések 2