(Lk 2,21–38)

A KÖRÜLMETÉLÉS

Nyolc nappal Jézus megszületése után sor került a körülmetélésre. Az Úr Jézusnak is át kellett esnie ezen, mert ő is törvény alatt álló emberré lett (Gal 4,4). Neki az egész ószövetségi törvényt be kellett töltenie és minden dologban alá kellett vetnie magát az emberekre érvényes isteni rendszabályoknak. Izraeli közfelfogás szerint a körülmetélkedés volt a szövetség külső jele, bizonyítéka. Ez az ószövetség volt, amelyet Isten Ábrahámmal és annak utódaival, vagyis az ő népe tagjaival kötött. Azt jelentette a körülmetélkedés, hogy az azzal ellátott gyermeket Isten szövetsége áldásaiban fogja részesíteni, más­­felől azt a gyermeket a szövetség Istenének ismeretében, Isten tör­vé­nyé­nek a tiszteletére, megtartására kell nevelni. Így került sor Jézus estében is a szö­vetség előírásának az érvényesítésére. A körülmetélkedés alkalmával rögzítették a gyermekek nevét is. József és Mária természetesen azt a nevet adta gyermeküknek, amelyet Isten megparancsolt nekik.

Ezután 33 nyugodt, csendes nap következett. József Betlehemben dolgozott, hogy megkeresse a család mindennapi kenyerét, Mária pedig a kis­gyer­mekkel foglalkozott. Azután elindultak, tehát mintegy 6 héttel Jézus szü­letése után, hogy eleget tegyenek a jeruzsálemi templomban rájuk váró kötele­zettségeiknek. Két szent kötelezettségnek kellett a szülőknek eleget tenniük.

Az egyik az újszülöttnek, mint elsőszülöttnek a megváltása. Törvény volt ugyanis Izraelben, hogy minden elsőszülött az Úré (2Móz 13,2). Az első­szü­lött fiút az Úrnak kellett adni (Móz 22,29). Később azután úgy rendelkezett Isten, hogy a Lévi törzsének férfi tagjait kiemelte Izrael népe közül, Izrael elsőszülöttei helyett, azokat az ő szolgálatára szentelték (4Móz 3,12). Ezután az elsőszülötteket nem kellett templomi szolgálatra adni, de bizonyos, meghatározott összeget kellett fizetniük a szülőknek , amivel mintegy visszaváltották az Úrtól őket. Ez az összeg 5 sekel volt. Ezt a szülőknek a templom fenntartására kellett felajánlaniuk.

Mária és József első kötelessége tehát az volt, hogy gyermeküket felajánlják az Úrnak, azután visszakérjék tőle, mivelhogy ők nem a Lévi törzséhez tartoztak. Az 5 sekelt is megfizették. A másik kötelezettség Mária tisztulási áldozatának a bemutatása. Mózes 3. könyvében részletes előírás kötelezte a szülő nőket, hogy miután a szülés után 6 hétig tisztátalanoknak tekintették őket, megjelenjenek a templomban és ott áldozatot mutassanak be a megtisztulásukért.

Tanulságok:

1.    Jézus váltsága azért tökéletes, mert nemcsak a törvény ellen lekövetett bűneinkért tett eleget a kereszten, hanem tökéletesen betöltötte helyettünk az Isten Törvényét. Születésétől kezdve élete végéig mindent a törvény előírásainak megfelelően tett.

2.    Bármilyen foglalkozásban, hivatásban lehet valaki az Úrnak papja. Jézus nem volt hivatásos értelemben Isten szolgája, mert szülei megváltották a papi pályától. Nem volt tehát kötelessége a jeruzsálemi templomban szolgálni Istennek, mégis Isten Főpapja lett, aki saját testével mutatott be főpapi áldozatot.

Kérdések:

1.    Minek a jele volt a körülmetélés? Milyen ígéretek kapcsolódtak hozzá? (Olv. 1Móz 17)

2.    Miért kellett a Messiásnak ezt a külső jegyet magára vennie? Mi erről a véleményed?

3.    Miért kellett az elsőszülöttért áldozatot bemutatni? Hogy szól erről a mózesi törvény? (Olv. 2Móz. 3,1)

4.    Hogy módosult Jézus korára ez a törvény? (4Móz 3,12)

5.    Mi volt az áldozati díj? Mit kellett az elsőszülöttért adni?

6.    Ki vállalta helyettünk a törvény betöltését?

SIMEON

Amikor József és Mária még csak járkáltak a templom udvarán, odalépett hozzájuk egy öregember. Egész magatartásából, fellépéséből látszott, hogy különleges, szent célja van annak, amit akar. Amikor Mária mellé lépett, átvette anyjától a gyermeket, karjára vette Jézust és elkezdte dicsérni az Istent. Ő volt Simeon. Keveset tudunk erről a kegyes férfiúról. Lukács annyit mond el róla, hogy igaz ember volt, ami azt jelenti, hogy a szövetséghez hű volt, továbbá annyit tudunk róla, hogy istenfélő ember volt. Nagy vágy élt benne meglátni Izrael vigasztalását. Sokat imádkozott azért, hogy a megalázott Izraelt Isten vigasztalja meg, segítse meg. Az eljövendő Messiásra mindig úgy gondolt, mint a nagy Vigasztalóra, aki népét, Izraelt nagy nyomorúságában megvigasztalja. Ez a reménysége arra a jövendölésre épült, amelyet Ézsaiás hirdetett (40,1). A Szentlélek megígérte Simeonnak, hogy addig nem fog meghalni, amíg saját szemével meg nem látja a Messiást. Valószínűleg már régen megkapta ezt az ígéretet, de sosem felejtette el. Sőt, ahogy teltek-múltak az esztendei és emberi számítás szerint egyre kevesebb ideje volt hátra e földi életben, annál fokozottabban égett benne a vágy, hogy reménysége egyszer beteljesedjék.

Azon a reggelen, amelyiken Jézust a templomba vitték, Simeon figyelmeztetést kapott a Szentlélektől, hogy elérkezett a várva várt nap. Simeon felkapaszkodott a hegyre, ahol a templom épült s felérve megpillantotta a gyermeket, karjára vette, majd Mária és József nagy csodálkozására, elkezdte hirdetni, hogy az a gyermek Isten nagy ajándéka, akit az egész nép örömére ajándékoz Isten. Ez a vigasztaló, aki majd Izraelt megvigasztalja. Szavaiból kiderült, hogy most már boldogan hal meg, mert meglátta azt, akit várt, a megígért Messiást. Dicsérte Istent, aki megtartja, amit ígér, Messiást küldött, aki nemcsak Izraelnek, hanem a pogányoknak is világosságul lesz; embereknek, akik még a tudatlanság, pogányság, babonák, bálványok imádásának sötétségében tévelyegnek, világosságot fognak látni.

Miközben Simeon ezeket beszélte, hirdette, semmit sem látott abból, ami körülötte volt. Egyfajta extázisban volt, lelki elragadtatásban a megtapasztalt üdvösség felett. Észre sem vette a szülőket, meg a körülállókat, de később, amikor lehiggadt, megáldotta a boldog szülőket a gyermekükkel együtt. Azután ismét beszélni kezdett, de most már Máriához: „Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására Izraelben, és jegyül, akinek sokan ellene mondanak. Sőt a te lelkedet is áthatja majd az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” Simeon szavaiból kiderül, hogy felmérte Jézus szüleinek a szegénységét, egyszerűségét s nyomban látta, hogy Izrael más Messiást vár, gazdag királyt, azért a galileabeli Mária fiában senki sem fog hinni. Sokan ellene mondanak majd, sokan megbántják majd, ellene támadnak, ami miatt azok elesnek. De akik Jézust hittel elfogadják, azok az egyszerű Messiásban feltámadást és örök életet találnak. Máriának ez sok küzdelmet, vívódást és fájdalmat okoz majd, de csak így lesz nyilvánvalóvá minden emberről, hogy Isten népéhez igazán hozzátartozik-e vagy csak külsőképpen izraelita. Ahogy az aranyat a tűz próbálja meg, minden ember, aki kapcsolatba kerül Krisztussal, megpróbáltatik, vajon igazán Isten gyermeke-e?

Kérdések:

1. Kik ismerték fel a pásztorokon kívül a kisgyermekben a megjövendölt Messiást?

2. Hol keresték, és hol találták meg? Hol találkozhatunk Jézussal a leginkább?

3. Ki volt Simeon, mit jelent a neve? Mit tudunk róla, mi volt a foglalkozása?

4. Milyen ígéret birtokosa volt?

5. Honnan tudta, hogy az a megígért Messiás, akit éppen egy szerény öltözetű asszony a karján tart? Mi volt a biztos jel?

ANNA

Még ugyanezen a reggelen kapott József és Mária újabb jelt. Volt Jeruzsálemben egy84 éves asszony, prófétanő, Aser törzséből. Régóta élt özvegységben, mert férjével mindössze 7 évig élhetett együtt. Azóta magányosan, életét böjtöléssel és könyörgéssel töltötte. Valósággal ott lakott a templomban, ami azt jelenti, hogy minden nap hűségesen megjelent a templomban, hogy ott levégezze az előírásos szertartásokat és imádságaival szolgáljon Istennek és embertársainak. Gyakran kapott kijelentést Istentől, azért úgy tekintettek rá, mint Isten prófétájára. Amikor megpillantotta Jézust, egyszerre megértette, hogy az a gyermek a Messiás. Mindjárt hálát adott Istennek és elmondta az egész városban mindenkinek, hogy mi történt a templomban.

Nyilvánvalóan voltak emberek Jeruzsálemben, akikről Anna tudta, hogy naponként gondolnak a Messiás eljövetelére.

Így történt, hogy egyetlen napon két jelt is kapott József és Mária. Először a szent szertartás a templomban, az áldozatok bemutatása, azután a találkozások Isten embereivel, Simeonnal és Annával. Hat hét telt el Karácsony éjszakája óta s azóta nem történt semmi, ami a pásztorok elbeszélését igazolta volna, egyetlen angyal sem jelent meg náluk. Az élet éppen úgy folyt, olyan megszokottan, mint máskor. Sok mindent nem tudtak megérteni és csak nyugtalankodtak, tele voltak kétségekkel. De most jelt kaptak arra nézve, hogy Isten velük van, vele van a gyermekekkel és őrködik felette.

Tanulságok:

1.    Jézusban csak az látja meg a Messiást, aki hisz Benne. Simeon nem magától győződött meg arról, hogy azoknak az egyszerű galileai szülőknek a gyermeke a megígért Messiás, hanem annak a hitnek a révén győződött meg, amelyet Isten Szentlelke támasztott benne. Minden külső jel ellene mondott, mégis biztos volt abba, hogy szemei Izrael és az egész világ megváltóját látják.

A világ nem ismerte meg Jézusban Isten Fiát. De akit az Atya vonzott, vagyis, aki a hit mennyei ajándékát megnyerte, az felismerte benne a Megváltót. A testi Izraelnek még ma is botránkozást okoz, ha Jézust Messiásnak vallják előttük. Mi azért látjuk benne a Megváltót, mert a Szentlélek hittel ajándékozott meg.

2.    Isten nemcsak hitet ad, hanem azt meg is erősíti. József és Mária gyenge hite nagyon rászorult arra, hogy Isten megerősítse azokkal a jelekkel, amelyeket a jeruzsálemi templomban Simeon és Anna bizonyság­té­telében adott nekik. A mi hitünk is mindig rászorul az erősítésre: a mi hitünket nem jelekkel, hanem igével erősíti az Isten. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéjéből.

3.    Akik több időt töltenek Isten házában, azok több áldást nyernek. Nem hiábavaló az, ha valaki szorgalmasan felkeresi Isten templomát. Anna nem bánta meg, hogy állandóan ott tartózkodott. Így tanúja lehetett annak, amit sokan mások nem láthattak: elsők közt láthatta meg a Messiást. Aki ritkán megy el a templomba az kevesebb igét hall és kevesebb áldást nyer.

Kérdések:

  1.  Mit jövendöl Simeon (elragadtatásában) a gyermekről?

  2. Hogy fogadta Mária ezt a jövendölést?

  3. Kicsoda Anna? Mit jelent a neve?

  4. Hogyan és hol várta Isten ígéretének a beteljesülését?

  5. Megtartotta-e „magának” az örömhírt?

  6. Hogy lehet a mai világban felismerni az Urat? Mi kell ehhez a látáshoz?  Ki nyitja meg a szemünket?