Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2022-12-30 15:42
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 366882
  • Egyedi látogatók: 72807
  • Közzétett oldalak száma: 583
Címlap

3. Honnan ismerjük Jézus életét?

AZ EVANGÉLIUMOK ÍRÓI

Jézus földi életét az evangéliumokból ismerjük. Négy férfiút választott ki és hívott el arra a feladatra, hogy megörökítse Jézus életét és munkáját. A négy evangélista azután ki-ki a maga sajátos helyzetéből, szempontjából nézve, de egyaránt Isten Lelkétől vezényelve, megírta Jézus élettörténetét.

Az első evangélista Máté volt

Korábban vámszedő volt Kapernaumban, de Jézus hívására otthagyta a vámszedő helyet és Jézus tanítványa lett (Mt 9,9-13). A többi evangéliumban Lévinek, Alfeus fiának nevezik (Mk 2,14, Lk 5,27). A továbbiakban az evangéliumok semmit sem mondanak róla.

Többet tudunk Márkról

Márk, vagy János Márk, a jól ismert jeruzsálemi hívő asszonynak, Máriának a fia volt (ApCsel 12,12). Mária házában voltak együtt a keresztyén testvérek akkor is, amikor Péter kiszabadulva a börtönből, éjszakának idején ott keresett menedéket. Jézus idejében Márk még kisfiú volt, úgyhogy nagyon fiatal volt még ahhoz, hogy tanítvány lehetett volna, de amikor felnőtt, minden vágya az volt, hogy Jézus szolgálatába álljon. Az antiokhiai gyülekezet vezetői, Barnabás és Pál apostol el is vitték magukkal első missziói útjukra. Barnabás egyébként Márknak nagybátyja volt. Márktól fel van jegyezve, hogy az első missziói körúton zavart keltett azzal, hogy csak Pamfiliáig ment az apostolokkal, ott elszakadt tőlük, ami miatt meghasonlás támadt Pál és Barnabás között. El is vált egymástól a két apostol, nyilván Márkon különböztek össze, mert Barnabás maga mellé vette Márkot, elhajózott Ciprus szigetére, Pál pedig Silást vette maga mellé kísérő társként és Szíriába indult. Később azért csak megbocsátott Pál Márknak, mert a 2Tim 4,11 szerint arra kérte Timóteust, hogy Márkot vegye maga mellé és vigye magával Pálhoz, mert neki alkalmas a szolgálatra. Márk tehát gyakran együtt munkálkodott Pál apostollal, de a legtöbb időt Péter környezetében töltötte. Péter ugyanis gyakori látogató volt Márk anyjának, Máriának a házánál abban az időben, amikor Márk még kicsiny gyermek volt. Egy alkalommal úgy is írt Péter Márkról, mint fiáról (1Pét 5,13). Amit Márk az evangéliumában Jézussal kapcsolatban leírt, azt lényegében Péter szájából hallotta, legalábbis műve nagyobb részét.

Lukács orvos volt

Nem tudjuk hol született. Azt sem tudjuk, hogy zsidó, vagy pogány származású volt-e? Valószínűbb, hogy pogány eredetű volt. Először Trolásban jelenik meg, Kis-Ázsia nyugati részében. Ott csatlakozott Pálhoz (ApCsel 16,10). Lukács írta az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet. Troástól kezdve együtt utazott Pállal. Filippiben ugyan lemaradt Páltól, de a harmadik missziói út során ismét csatlakozott hozzá Filippiben. Rómába is elkísérte, vele volt a fogságban is. (2Tim 4,11). Nem csoda, hogy Pál nagyon szerette Lukácsot (Kol 4,14).

János Zebedeus egyik fia volt, Jakab testvére. Ő volt az a tanítvány, akit Jézus nagyon szeretett (Jn 13,23). Ő is nagyon szerette Jézust és jóformán minden szívét a szavába zárta. Pünkösd után Jeruzsálemben maradt és Péterrel együtt vezette az egyre növekvő gyülekezetet. Később el kellett hagynia Jeruzsálemet és Efézus lelki vezetője lett. Onnan száműzték Patmosz szigetére. Patmosz szigetén élte át a mennyei látomásokat, amelyeket a Jelenések könyvében örökített meg. Egy idő után ismét visszatért Eufézusban, tovább folytatta áldásos munkáját egészen haláláig. Az evangéliumát késő öreg korban írta, efézusi működése alatt.

A szinoptikus evangéliumok és János

Milyennek rajzolja ez a négy evangélista Jézus alakját? Különbséget kell tennünk az első három és János evangéliuma között. Máté, Márk és Lukács szinte ugyanabból a szempontból nézte Jézus életét, írásaik sok tekintetben hasonlóak, azért is nevezik közös szóval szinoptikus evangéliumoknak. A szinoptikus szó görögül annyit jelent, mint „ugyanabból a szempontból nézett”. Mindhárom egyformán keveset beszél Jézus jeruzsálemi és judeai fellépéséről, annál többet mond el arról, amit Jézus Galileában tett. Mindhárom evangélium egyformán sok csodát ír le, nem egy esetben ugyanazt a csodát is. Szoros kapcsolat van tehát az első három evangélium között.

Egészen más a helyzet a negyedikkel, János evangéliumával. Sok új dolgot tartalmaz, rendkívül sokat mond el Jézus jeruzsálemi tanításaiból. Kevés csodát ad elő János evangélista, de amit elmond, annak mély és jelképes jelentőségét is kifejti. Hasonlat is kevés van János evangéliumában. A szinoptikusoknál Jézus tanításai rendkívül egyszerűek, könnyen érthetőek, tele vannak a keleti emberek által kedvelt képekkel és hasonlatokkal. Jánosnál sokkal nehezebb Jézus tanításait követni, tele vannak nehéz, homályos fogalmakkal, szavakkal.

Mi a magyarázata annak, hogy János evangéliuma annyira elüt az első háromtól? Az, hogy amikor János késő öreg korában megírta az evangéliumát, akkor az első három evangélium már megvolt, János tehát ismerte mindegyiket, feleslegesnek tarthatta ugyanazokat az eseményeket még egyszer leírni, amelyek azonban már olvashatóak voltak. Annál szükségesebbnek vélte azokat a dolgokat megírni, amelyek egyikben sem voltak találhatók. A szinoptikusok a galielai eseményekre, tanításokra tették a hangsúlyt, János pedig a júdeai események részletesebb leírásával igyekezett kiegészíteni az első három evangéliumot. Jézus Júdeában a nép tanult elemeivel, tudósaival, vezetőivel, legműveltebb rétegével találkozott; ezt magyarázza, hogy elmélyültebb és nehezebben követhető tanításokat mondott nekik. Ugyanaz a Jézus, akinek a tanításai Galielában olyan egyszerűek voltak, hogy a kisgyermekek is megérthették, mert egyszerű földművelő és halászemberekhez kellett szólnia, Júdeában a tanult emberek tanultságát is erősen próbára tette igényes fejtegetéseivel. Nemritkán bámulatba ejtette az írástudókat is. Ezekből adott vissza János meglehetősen sokat.

MÁTÉ

Ha egyenként vesszük szemügyre a négy evangéliumot, könnyen kideríthetjük, hogy mi volt az evangélisták célja azzal, hogy leírták Jézus élete történetét.

Máté először arám nyelven írta le az evangéliumot, ez volt Izrael köznapi nyelve. A korabeli zsidók számára írta az evangéliumot. Fő célja az volt, hogy bebizonyítsa a zsidóknak, hogy Jézus a megígért Messiás. Benne az összes ószövetségi jövendölések beteljesedtek. Nem kevesebbszer, mint 47-szer idéz Máté ószövetségi textust annak bizonyítására, hogy azok mind Jézusra utaltak. Mintha azt akarta volna mondani a korabeli zsidóknak: testvérek, ha ti az ószövetségi írásokat jól olvassátok, akkor látnotok kell, hogy Jézus egész élete, annak minden mozzanata mindannak a beteljesülése, ami évszázadok óta megjövendöltetett. Máté nagyon is ismerte az ószövetségi írásokat, jóllehet sok ideig vámszedő ember volt.

Ez a fő gondolat töltötte be Máté lelkét, amikor evangéliumát írta. Az előadásmódja tömör, rövid, egyszerű. Csak a lényeget mondja el, a körül­mé­nyekkel nem sokat törődik. Márk és Lukács már inkább adott a körül­mények rögzítésére is. Ezzel szemben sokkal részletesebben írta le Jézus nagy beszédeit, mint a másik kettő (Hegyi Beszéd, az apostolok kiküldése, a megbocsátásról szóló tanítás, a farizeusok megítélése).

MÁRK EVANGÉLIUMA

Sok tekintetben hasonlít Mátééra, a fő gondolata azonban egészen más. Ez onnan van, hogy Márk nem zsidók meggyőzése érdekében írta az evangéliumát, hanem a rómaiak megnyerése céljából. A rómaiak nem ismerték az Ótestamentumot, tehát nem hivatkozhatott rá minduntalan. Nagyon valószínű, hogy Márk Rómában írta az evangéliumát, amikor Péterrel együtt ott járt. Jézus beszédeit sem írta le sok szóval, inkább Jézus csodáit ecsetelte részletesebben és különös, megragadó erővel. Kiemelte, hogy az embereket mennyire bámulatba ejtette csodatételeivel (Mk 1,22-27; 2,1-12 stb.). Hangsúlyozta, hogy a gonosz lelkek is meghódoltak Jézus előtt és engedelmeskedtek neki (3,11). Maguk a tanítványok is sokszor elcsodálkoztak azon, amit Jézus tett (6,51). Sokszor nem értették meg Mesterüket és nemegyszer féltek is tőle (9,6). Mindenképpen azt igyekezett érzékeltetni, hogy Jézust nagy csodálat vette körül, mindenki, aki kapcsolatba került vele érezte, hogy nagy hatalommal rendelkező királlyal van dolga, akinek minden más erő és hatalom alá van rendelve.

Márk a rómaiaknak írta az evangéliumot, akik mindenekfelett a tettek emberei voltak. Nem a szép szavak ragadták meg őket, hanem a nagyszerű tettek. Különös tisztelettel tekintettek az erős emberekre. Császáraikat istenként imádták. Azért hangsúlyozta Márk, hogy Jézus Király. Hatalma van a gonosz lelkek, a betegség és a halál erői felett. Bemutatta, hogy egy római tiszt is elismerte, hogy Jézus az Isten fia (Mk 15,39). Ezért Márk evangéliuma Jézus nagyságát ábrázolta ki.

LUKÁCS

Lukácsnak megint más célja volt az evangélium leírásával. Ő orvos volt, s mint orvos, sokféle betegséget és testi fájdalmat ismert. Nyomorult, beteg embereken akart segíteni, de legtöbbször tehetetlenül kellett megállnia egy-egy beteg ágya előtt. Amikor Jézust megismerte, az ragadta meg, hogy Jézus telve volt a betegek és a szegények iránti irgalommal: bármilyen nyomorúságban is szenvedett is egy ember, Jézus nem ment el mellette anélkül, hogy ne segített volna rajta. Jézus irgalmas! Jézus tud segíteni! Ez hatotta meg Lukácsot annyira, hogy az egész életét Jézus követésére szentelte.

Lukács hangsúlyozta, hogy Isten a pogányokat is elfogadja gyermekeiül, Jézus a pogányoknak is megváltójuk (Lk 1,79;2,32;7,9 stb.). A nők is egyenrangúak Jézus szemében, rajtuk is könyörült. Se szeri, se száma azoknak, akiknek Jézus könyörült: szegények, elnyomottak, vámszedők, bűnös nők, gyilkosok is kegyelmet találtak nála, ha valóságos bűnbánattal fordultak hozzá. Lukács evangéliuma az irgalmasság evangéliuma. Legszebb fejezete a 15., amelyben az elveszett juh, drahma és a tékozló fiú története van leírva, Azért Isten azt akarja, hogy mi emberek is irgalmasak legyünk egymás iránt. Lukács az egyetlen a négy evangélista között, aki az irgalmas samaritánus példázatát feljegyezte.

Van még egy valami, amiről Lukács szívesen írt: az imádkozás. Sokkal több esetben tette ezt, mint bármelyik evangélista. mindig rámutat arra, hogy Jézus minden nagyobb vállalkozása előtt elvonult és imádkozott: mielőtt a tanítványokat kiválasztotta (6,12), Cézárea Filippinél (9,18), a megdicsőülés hegyén (9,28). Tanítványai egyszer imába mélyedve találták (11,1). Lukács jegyezte fel az özvegyasszony imádságát, meg a farizeus és vámszedő imádságait is (18,1-14).

Lukács szépen tudott írni. Evangéliuma irodalmi szempontból is festőien szép írásmű. A dolgokat pontosan írja le és oly szemléletesen, mintha szemünk előtt játszódnának le a leírt események. Ha pedig a gondolatot akarnánk megfogalmazni, akkor nem írhatnánk mást, mint azt, hogy Lukács Jézusban az irgalmas Főpapot mutatja be, mindenki üdvözítőjét, akihez minden bűnből és nyomorúságból bátran menekülhetünk.

JÁNOS

János maga leírta, hogy mi evangéliumának fő célja. Ő Jézust az Igének nevezi, Isten szavának ebben a világban. Aki Őt hallgatja, Istent hallgatja (8,26). Cselekedetei Isten cselekedetei (5,19). Amit akar, az Isten akarata (12,44). Aki Őt látja, látta az Atyát (14,9). Jézus Isten tökéletes kijelentése ebben a világban. Ő Isten Fia, az Ige, aki testté lett. János evangéliumának a fő célja: meggyőzni arról, hogy ez így igaz (20,31), Jézus az Isten fia, higgyünk hát Benne. Próféta az, aki Istenről beszél nekünk. Jézus próféta volt, nagyobb, mint bármelyik, aki valaha is élt. Ő maga volt az igazság (14,6), Aki kijelentette nekünk Istent (1,18). Aki Istent akarja megismerni, az menjen Jézushoz.

Tanulságok:

1.    Minden bibliaolvasásban az első Pünkösd csodája ismétlődik meg: „halljuk a mi nyelvünkön az Isten nagyságos dolgait”. Az evangéliumokban elénk áll Jézus, látható módon. Az emberi szavak által kiábrázolva, mintha a mi szemeink előtt élt volna. Az evangéliumok visszavisznek minket 2000 év távolságába és szemtanúivá avatnak mindannak, amit Jézus tanított és cselekedett. Így lehetünk mi ma Jézus Krisztus tanítványai, apostolai, elhívott szolgái, tanúi.

2.    Az evangéliumokban nem a különbözőség a lényeges, hanem az, amiben mind a négy megegyezik: Jézus kijelentése. Bármelyiket olvassuk, ugyanaz a Megváltó áll előttünk. A különböző szempontok, amelyek szerint a négy evangélium leíratott arra jók, hogy több oldalról is szemlélhessük a mi Megváltónkat.

3.    Jézus Krisztus! Ő a megígért Messiás. Nem kell attól tartanunk, hogy valamiféle megcsalás áldozatai vagyunk, s egyszer esetleg kiderül, hogy nem jól hittünk. Az ószövetségi jövendölések mind tökéletesen beteljesedtek Jézusban.

4.    Jézus a nagy Király: a leghatalmasabb égen és földön. Minden más erő és hatalom alá van vetve az ő erejének és hatalmának. Őt senki nem győzheti le. Csak az nem csodálja Jézust, aki még sosem találkozott vele.

5.    Jézus irgalmas Főpap, akinek minden gondolata az, hogy mit tehetne értünk, amivel segítene rajtunk. Tele van irgalommal minden szánandó iránt, bárki legyen is az. Tőle irgalmasságot kell tanulnunk.

6.    Jézus maga az Isten. Amilyen Ő, olyan az Isten. Isten olyan kegyelmes, jóságos, megváltó, a megtérőknek megbocsátó és a bűn feletti ítéletében olyan kérlelhetetlen, amilyennek Jézus elmondja.

Kérdések:

1.    Miért nem írnak az evangélisták Jézus gyermekkoráról? Miért csak egy tudósítás van a gyermek Jézusról?

2.    Van-e más nevezetes esemény Jézus gyermekéveiben?

3.    Miért botránkoznak meg rajta azok is (amikor elkezdi tanítását), akik közelről ismerték?

4.    Mi volt a célja az evangéliumok szerzőinek az írásaikkal? Helyszíni riport, színes életrajz vagy valami egészen más?

5.    Mit jelent ez a szó: „szinoptikus”?

6.    Mi a különbség a szinoptikusok és János evangéliuma között?

7.    Ellentmondás-e az, ha ugyanazt a történetet az evangélisták másképp beszélik el?

8.    Milyen nyelven beszélt az Úr Jézus?

9.    Milyen nyelven írták az evangéliumokat?

10.  Ki volt Máté, és mi volt írásának a célja?

11.  Mit bizonyít és igazol a korabeli zsidók előtt?

12.  Hányszor idézi az Ótestamentumot?

13. Különösen mit emel ki Máté Jézus tanításából?

14. Ki volt Márk, mit tudunk róla? Ő is Jézus tanítványa volt?

15.  Kitől hallotta azokat az eseményeket és tanításokat, amelyeket megörökít?

16. Mi jellemzi írását?

17. Ki volt Lukács, mi volt a foglalkozása?

18.  Hol és kitől hallotta azokat az eseményeket, amelyeket evangéliumában rögzít? Ki lehetett a tanítómestere?

19.  Milyen Jézus-arc bontakozik ki írásában?

20.  Mit tudunk János apostolról? Rokona volt-e Jézusnak?

21.  Miért nevezi Jézus őt és testvérét, Jakabot a „mennydörgés fiainak”?

22.  Jézus feltámadása után „milyen”, illetve „melyik” Jánossal találkozott?

23.  Milyen az a Jézus-arc, amelyet ábrázol evangéliumában?

24.  Mi volt írásának a célja? Kinek ír és mit igazol?

25. Melyik evangéliumban bontakozik ki Jézus igaz emberi arca? És melyikben az Ő áldozó főpapi és királyi mivolta?