Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2018-06-26 11:59
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 638238
  • Egyedi látogatók: 54607
  • Közzétett oldalak száma: 478
Címlap

5. Jézus születésének hírül adása

Lk 1,26-56, Mt 1,18-25

NÁZÁRETBEN

Názáret kicsiny városka Galilea déli részén. A Jezréel termékeny síkságát észak felől lezáró dombvidék szélén épült. A Jezréel síksága választotta el egymástól Galile dombjait és Samária hegyvidékét.

Názáret egyik kis lakóházában élt Mária. Dávid leszármazottja volt, így származására nézve előkelőnek lehetett volna mondani, de sorsában nyoma sem volt az előkelő ősök gazdagságának: rendkívül szegényen és egyszerűen élt. Anyai ágon rokonságban volt Erzsébettel, aki viszont a Lévi törzséből származott. Máriában tehát egyfelől királyi, másfelől papi nemzetség egyesült. Egy názáreti ács jegyese volt, aki szintén Dávid házából származott (Lk 1,27). József egyszerű, derék, becsületes ember volt, egész szívével félte az Urat. Ennyit mond el a Szentírás erről a két emberről. Nem említi, vajon éltek-e még Mária szülei és még sok egyéb kérdést is nyitva hagy. Csak annyit tudat velünk, amennyit az Úr Jézus születésének a könnyebb megértése érdekében tudnunk szükséges. Ebben a történetben ugyanis nem az emberek szerepe a fontos, hanem Isten munkája.

Körülbelül öt hónappal azután, hogy Zakariással beszélt az Úr angyala, Gábriel Názáretbe ment és meglátogatta Máriát. Olvassuk, hogy az angyal belépett hozzá (Lk 1,28), és közölte vele, hogy Isten nagy kegyelemre méltatja, minden asszony felett megáldja majd őt. Mária rémülten fogadta ezt a nagy hírt, jóformán fel sem tudta fogni, hogy mit akar vele az Isten.

Az angyal ezután részletesen elmondta neki, hogy Isten mire választotta ki őt: fia születik majd, akit Jézusnak kell elneveznie. Elmondta még, hogy az a fiú igen nagy ember lesz, a Magasságos Isten Fiának nevezik majd és az Isten neki adja majd Atyjának, Dávidnak a királyi székét: örök királya lesz Izraelnek, uralmának soha nem lesz vége.

Mária megilletődötten, alázatosan hallgatta végig az angyal szavait. Tudta jól, hogy Isten ígérete szerint a Dávid házából születik majd a Messiás, de, hogy ez őt elsősorban érintheti, arra sohasem gondolt. Az angyal szándékosan nem mondott el többet a születendő gyermek sorsáról: nem beszélt a Jézusra váró szenvedésekről, még kevésbé kínos kereszthaláláról, mert úgysem értette volna meg a felindult leány.

Csak annyi ellenvetést tett, hogy neki nincs férje, nem születhetik tehát még gyermeke. Akkor hangzott el a titokzatos jövendölés, amely szerint Isten különös teremtő munkájának lesz az eredménye, hogy neki fia születik: majd a Szentlélek árnyékolja be őt. Mária mindebből csak annyit értett, hogy Isten nagy csodát tesz vele s annak a csodának a révén, amelyik őbenne megy végbe, az egész nép nyer majd szabadulást. S hogy meggyőzze Máriát, Erzsébetről mondta el neki, hogy az egyébként már túlkoros Erzsébet is áldott állapotban van és fiat fog szülni, ugyancsak az Isten csodálatos ajándékaképpen, semmiképpen sem a természet rendjének megfelelően. De az a csoda, amelyet Máriával tesz, még az Erzsébeténél is nagyobb lesz, mert Erzsébet gyermeke emberek gyermeke lesz, Máriáé pedig közvetlenül Istené és emberé.

Mária alázatosan elfogadta azt, amit az Úr akart vele (Lk 1,38).

ZAKARIÁS ÉS MÁRIA

Zakariás és Mária között nagy különbség volt (Lk 1). Zakariás a templomban hallotta meg az ég üzenetét, amikor a szentélyben állt, Máriát viszont saját házában kereste fel az Úr angyala. Zakariás pap volt, aki Isten szolgálatában hivatásszerűen állott. Mária egyszerű nő volt. Zakariás öreg volt, aki rendszeresen, egész életén át Isten dolgaival foglalkozott, Mária még fiatal volt. Zakariás hitetlenkedett és kételkedett, Mária alázatosan meghajolt Isten akarata előtt. Zakariás hitetlenségében jelt kért, ami azután egyúttal büntetése is lett. Mária nem kért jelt, mégis kapott, ami viszont nagy öröm forrásává vált a szívében.

ERZSÉBETNÉL

Amikor Mária a nagy meglepetésből magához tért, első dolga volt elsietni Júdeába, ahol Erzsébet és Zakariás lakott. Mindenképpen Erzsébettel akart találkozni. Nem csoda: Názáretben senkinek sem beszélhetett arról, ami vele történt: az emberek nem értetté volna meg és nem is hittek volna neki. Erzsébet volt az egyetlen, akinek kiönthette szíve titkát. Azonkívül személyesen is meg akart győződni arról, hogy Erzsébettel mi van (Lk 1,39).

Amint megérkezett, megkezdődtek a csodák: Erzsébet a kapu felé halad­tában megérezte, hogy gyermeke megmozdult a szíve alatt s mintha örömtől repesne. Ámulatában így üdvözölte az érkező Máriát: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse”. Ha Máriának lett volna még valami kétsége afelől, amit az Úr angyala mondott neki, abban a pillanatban az is eloszlott volna. A szíve egyszerre megtelt örömmel, csodálkozással, félelemmel és istenimádattal. Nem tudott többé gondolkozni, kérdezni sem, kitört belőle az Isten dicsérő ének (Lk 1,46-51)

Mária éneke egyike a Bibliában fennmaradt legszebb énekeknek. Nincs benne semmi, ami Mária büszkeségére, önteltségére vallana: telve van alázatossággal, szerénységgel. Nem győz csodálkozni ebben az énekben afelett, hogy az Úr éppen őt választotta ki erre a kegyelemre.

Három hónapig ott maradt Mária Erzsébetnél s amikor már elközelgettek Erzsébet szülésének a napja, Mária visszatért Názáretbe.

MÁRIA VISSZATÉRT NÁZÁRETBE

Visszatérése során az a nagy kérdés merült fel Mária szívében, hogy mit tegyen jegyesével, Józseffel? Eddig még egy szót sem szólt neki arról, ami történt, illetve ami történni fog. Félt, hogy József esetleg nem hisz neki. Nagyon nehéz volt számára erről a dologról pont a jegyesével beszélni, azért hát halasztotta a dolgot, amíg megoldást nem talál: elhatározta, hogy rábízza Istenre, hogy helyette Ő intézze el ezt a dolgot. Az az Isten, aki vele olyan csodálatosan közölte a gyermek születését, Józsefnek is tudomására hozhatja. Mária nem szégyenült meg ebben a hitében. Júdeából visszatérve már nem is nagyon titkolhatta József előtt az állapotát, mert előrehaladott áldott állapotban volt. József egyenesen kétségbeesett. Nem tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy Mária hűtlen lett hozzá. A zsidó törvények feljogosították a jegyeseket arra, hogy ilyen esetben egyoldalúan felbontsák az előzőleg megkötött jegyességet. Ez azonban az elbocsátott jegyes megbélyegzésével, elítélésével járt (5Móz 22,23-24). Ha feljelenti, akkor biztos a kemény ítélet. József ezt semmiképpen sem akarta. Az volt a terve, hogy szépen csendben felbontja az eljegyzést. Becsületessége erősebb volt, mint a szerelme; bár nagyon szerette Máriát, de nem tudott volna megmaradni a hűtlen jegyese mellett.

Eddig jutott József a tépelődésében, amikor egy éjszaka megjelent neki álmában az Úr angyala és elmondta neki a valóságot: ami Máriával történt, az az Úrtól lett és nem földi férfiútól, azért ne bocsássa el Máriát, hanem nyugodtan vegye feleségül. Mária nem vétkezett sem az Úr ellen, sem József ellen, hanem Isten választotta ki őt arra, hogy világra hozza a megígért Megváltót, a Messiást, aki emberként viszi végbe a megváltás nagy művét. Embereket, sőt az egész népet bűnöktől szabadítja majd meg, azért méltán nevezik Jézusnak.

A HÁZASSÁG

Amikor felébredt, azonnal elhatározta, hogy engedelmeskedik Isten akaratának. Nem a szavak embere volt, hanem a tetteké. Egyetlen szavát sem jegyezték fel a szentírók.

Nyugodt, hívó ember, aki megtette, amit Isten parancsolt neki.

József és Mária számára nagy segítség volt az, hogy amit az Úr angyala külön-külön mondott nekik, az tökéletesen megegyezett, még a születendő gyermek neve is. Szép csendben házasságot kötöttek. Mária külön is hálás volt az Úrnak, amiért nem hagyta megszégyenülni József előtt. Minden rendbe jött, Mária reménységgel nézett a jövendő elé.

Tanulságok:

1.    Mária nem imádásra méltó asszony, csupán Isten egyik kiválasztott eszköze. Az a kivételes megbízatás, amelyet Istentől kapott, különbözött ugyan sok egyéb isteni elhívástól, de őt magát nem emelte más teremtmények fölé. Isten nem Máriát dicsőítette meg, hanem önmagát, amikor beváltotta régi ígéretét és Fiát adta a világ megváltásáért.

Az angyal, aki Isten parancsára megjelent Mária házában, úgy beszélt Máriával, mint közönséges földi halandóval és nem úgy, mint aki imádásra méltó: nem hajolt meg előtte és nem imádta. Hogy Mária mennyire megmaradt valóságos embernek, azt a későbbi események is igazolták. Amikor bizony gyakran botladozott és tévedett a hitében: Jézust nem értette meg, küldetésével nem értett egyet, biztatás helyett inkább fékezni igyekezett, segítés helyett akadályozta, úgyhogy Jézus nem egy esetben kénytelen volt ellene cselekedni.

Máriára úgy kell gondolnunk, mint általában azokra, akiket Isten nagy dolgokra hívott el és rendkívüli küldetést bízott rájuk és azt hittel engedelmesen vállalták. Mária nem kisebb, mint a Biblia egyéb nagy alakjai, de nem is nagyobb náluk. Isten nem adta neki azt a dicsőséget, amelyet magának tartott fenn.

2.    Az angyalok szolgáló lelkek. Engedelmességük bár tökéletes, nem hitből, hanem természetből ered. Azt teszik, amit Isten parancsol nekik. Ők azok, akik Isten parancsait végbe viszik az emberek életében. Az angyalok nem imádni valók: egyedül Istené a dicsőség. Az angyalok nem nagyobbak nálunk: az emberek felettük állnak, mert Isten fiai, szemben az angyalokkal, akik Isten szolgái.

3.    Isten nagy ajándéka, ha van az életünkben valaki, aki előtt kitárhatjuk az szívünket.

Nem mindenki előtt bölcs dolog titkokat tárni fel, mert nem mindenki kezeli jóakarattal és jóindulattal mások belső, titkos, bizalmas dolgait. Sok ember visszaél azzal, ha megtud valamit más életéből. Sok keserű tapasztalat tette az embereket bizalmatlanná egymás iránt. Mária rokonságában Erzsébet volt az, aki előtt bizalmasan feltárta a szívét és mindent el tudott mondani neki, amit az megértéssel és együttérzéssel hallgatott meg. Isten nagy ajándéka az olyan rokon, barát, aki minket szeret és megért.

4.    Aki Istennek engedelmeskedik, annak a dolgait Isten maga el is rendezi. Mária nem tudta volna megmagyarázni a dolgokat, amik történtek úgy, hogy József megértse és elhiggye. De ezt Isten tökéletesen elrendezte.

Kérdések:

1.    Máté evangéliuma leírja Jézus genealógiáját, egészen Józsefig. Miért nincs köztük Mária, holott az elődök között három asszony is szerepel, és mindenkinek van némi „foltja”?

2.   Hányszor szólalt meg és mit mondott József?

3.   Hogy fogadta József a hírt, hogy menyasszonya állapotos?

4.    Az álomfejtők és a pszichológusok sokat vitatkoznak az álomról. Van-e az álmoknak jelentésük? Te mit gondolsz?

5.   Hogy fogadta Mária az angyal jelenését? Könnyű volt-e elhinnie?

6.   Miért megy nagynénjéhez, Erzsébethez a titkával?

7.   Mi a különbség Zakariás és Mária közt az angyali jelenés után? Mi az egyezés, a hasonlóság?

8.   Hogy fogadjuk mi, reformátusok a túlzott Mária-kultuszt? Mi miért nem imádjuk Máriát?