A felvilágosodás, a belőle következő forradalmak és ébredések sok mindent átalakítottak vallási téren.

1. Róma megpróbált ellene állni az új szellemi mozgásnak. Kialakította az ultramontán eszmét (ultra montibus = a hegyeken túl), hogy Európát az Alpokon túlról - Rómából kell igazgatni. Ez a legtöbb államban teljes ellenállásba ütközött. IX. Pius pápa - miután Itália egyesítése során megszűnt a pápai állam, csak Róma egy kerülete maradt az övé - dogmákkal igyekezett hatalmát erősíteni. Megalkotta Mária szeplőtelen fogantatásának dogmáját, ezzel új lendületet adott a Mária-kultusznak. Kimondatta a zsinattal az infal - libilitás (= csalatkozhatatlanság) dogmáját: amikor a pápa hivatalból jelent ki valamit, az tévedhetetlen, elfogadása kötelező.

A nagyhatalommá váló Poroszország alávetette az egyházat az államnak. A „Kulturkampf” során Bismarck kancellár megalkotta a Kanzelparagraf-ot: a szószéken történt politizálásért 2 év börtönbüntetés járt. Ők is bevezették a polgári házasságot, kitiltották az országból a jezsuitákat.

A francia forradalom döntés elé állította az egyházat: vagy felesküsznek a papok az alkotmányra vagy elhagyják az országot. 40.000 pap ment száműzetésbe. Napóleon „egyoldalú egyezményt” kötött a pápával, hatalmába kerítve elérte, hogy a pápa koronázza császárrá.

(Igaz, végül kivette a pápa kezéből, és sajátkezűleg tette fejére a koronát.)

Amerikában kialakult az önkéntes egyháztagság, ami az egyházakat teljesen szabaddá tette az államtól - de egymástól is. Gombamódra nőttek fel a történelmi egyházak mellett a denominációk: szabad vallási közösségek.

2. Ebben a helyzetben jelent meg a keresztyénségnek egészen új formája: a mozgalmi keresztyénség. Hívő emberek csoportjai, valamelyik egyházon belül, vagy attól függetlenül, összeálltak valamilyen keresztyén cél szolgálatára. Bibliatársulatokat alapítottak a szegény emberek olcsó Bibliával való ellátására. Egyik első ilyen a Brit és külföldi Bibliatársulat. Egy wales-i kislány, Mary Jones nagyon szeretett volna Bibliát. Először egy úrinő néha olvasott fel neki. Majd a szomszéd falu iskolájába átjárva, megtanult írni-olvasni. Nekilátott pennynként összegyűjteni a Biblia árát. De, mire eljutott vele a lelkészhez, akitől venni akart, kiderült, hogy már nincsen Bibliája. A lelkész annyira megindult az Ige utáni elemi vágyakozáson, hogy a legközelebbi gyűlésen indítványozta egy ilyen társulat megalapítását. Meg is indult a munka 1804-ben, azóta több, mint 2000 nyelvre fordították le és terjesztik a Bibliát. Glousterben, egy Raikes Róbert nevű lapkiadónak feltűnt hétvégeken a sok csavargó gyerek. Összegyűjtötte őket, hogy együtt olvassanak Bibliát. Mikor kiderült, hogy nem tudnak olvasni (gyárban dolgoztak, nem jutottak el iskolába), ő kezdte el őket tanítani. Ez lett a Vasárnapi iskola, minden későbbi gyermekek közötti munka őse.

Williams György Brisbane-i kereskedősegéd megtért az Úr Jézushoz. Mikor Londonba került egy nagyáruházba, segédtársaival bibliakört alakított. Ebbe egyre több fiatal kereskedő, majd munkás lépett be, ők is egyesületté szerveződtek. A YMCA (= Young Merís Christian Association, magyarul KIÉ = Keresztyén Ifjúsági Egyesület) hamarosan behálózta az egész világot. Konferenciákat rendez, gyülekezetekben bibliaköröket, és diákszállókat tart fenn minden nagyobb városban.

Johann Heinrich Wichern hamburgi segédlelkész is a csavargó gyerekekért kezdett felelősséget érezni. Egy rozzant kunyhóban, a Hamburg melletti Rauhes Haus-ban kezdett együtt lakni néhány fiúval. Ebből nőtt ki a hatalmas árvaház-telep, a német belmisszió nevezetes központja. Wichernt úgy emlegetik, mint a „belmisszió atyját”.

(1870-ben a porosz-francia háborúban a porosz hadsereg teljes egészségügyi létszámát a Rauhes Haus-beli árvák adták).

3. Itthon a napóleoni háborúk után, a Szent Szövetség működése alatt megint nehezebb idők jöttek. (Metternich: „A reformáció a forradalmak szülőanyja”.) Az 1790-es törvények érvényben maradtak ugyan, de a klérus teljes igyekezettel gyűjtötte a reverzálisokat, igyekezett elkeresztelni protestáns családok gyermekeit.

A reform-országgyűlések egyik legfontosabb, visszatérő témája a vallásszabadság. A reverzáliskényszer betiltása, a protestáns egyházak alkotmányának engedélyezése, állam előtti képviseletének elismerése voltak a fő kérdések. A kormány mint ezeken az országgyűléseken más témákban is - lassan engedett. Egyházaink belső ügyei ezalatt a lelkészi-világi elem befolyásának eldöntése, és a két protestáns egyház egyesítésére tett erőtlen próbálkozások voltak. Ezek sajnos inkább fordított hatást értek el.

Végre az 1848 júniusi törvények között a vallásegyenlőséget olyan határozottan mondták ki, hogy ez az ellenreformációs törekvések minden állami, hatósági támogatását tárgytalanná tette (95). Ezt az eredményt még a szabadságharc utáni elnyomás is csak egy időre tudta elvenni.