Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2020-07-19 18:23
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 455764
  • Egyedi látogatók: 61963
  • Közzétett oldalak száma: 579
Címlap

46. Az egyház születése

(ApCsel 2,41) 392.

Mióta van egyház? Heidelbergi Káténk a hit oldaláról így fogalmazza meg: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig... magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe...” Tehát lehet az egyházat a teremtés korától valónak látni. Történetileg viszont az első pünkösdöt szoktuk az egyház születésének mondani. Mi is így nézzük most.

A feszült helyzet

„Az egész teremtett világ egyetemben nyög és fohászkodik” (Róma 8,22) Ezt, a megváltás után fohászkodó feszültséget először nagyobb távlatban a római birodalom területén látjuk Az ősi római vallás istenpantheonja, különösen Görögország meghódítása és a görög filozófia elterjedése óta nem elégítette ki a birodalom népeit. A főként keletről beszűrődő misztériumvallások egy időre fellelkesítették, aztán csalódottá tették az embereket. Titkos, csak a beavatottak számára érthető
szertartások jellemezték őket, pl.: az egyiptomi Ozirisz és Izisz, a görög Dionüszosz, és a perzsa eredetű Mithrász kultusz. Sokan érdeklődni kezdtek a szétszóródó zsidóság által hirdetett láthatatlan, élő Isten után, de az ószövetség exkluzív vallás, aki nem Ábrahám utódja, csak kívülről nézheti (Pl. a kapernaumi százados). Birodalom szerte hírek, jövendölések terjedtek egy eljövendő valakiről, aki igaz istenismeretre és életre fogja vezetni az embereket. (Kr.e. 598/586-538)

Fokozottan élt a feszültség Izráel népe között. A babiloni fogság óta jó ötszáz év telt el. Eközben egyrészt megkezdődött a diaszpóra, a szétszóródás a világ minden tájára. Sokan már a héber nyelvet sem beszélték, csak évenként, valamelyik ünnepre zarándokoltak Jeruzsálembe. Másrészt, a nép értett a babiloni fogság kemény leckéjéből, és igyekezett komolyabban megtartani a szövetséget. (Bálványimádás a fogság után nem fordult elő, e miatt tört ki a Makkabeusok forradalma is. Kr.e. 166-160) De rá kellett jönniük, hogy ez nem megy. Voltak, akik „lazítottak”, különösen a hétköznapi életet szabályozótörvényeken, a pogányokkal tartott kapcsolatok tilalmazásán. A sadduceus párt (caddíqim = igazak) a megszálló római hatósággal is ki tudott építeni a jó kapcsolatokat. Szigorúbban vették a törvényt a farizeusok (pöriúszim = elkülönülök), állandó vitában az előbbiekkel, gondosan tanulmányozva, és aprólékosan alkalmazva a törvény legkisebb előírásait is. A legszigorúbb felfogást az esszénusok képviselték Ők tisztátalannak minősítették a papságot, azok miatt a templomot és egész Jeruzsálemet. Létesítettek Holt-tenger mellett egy telepet (Qumrán), ahol teljes elkülönülésben éltek.

Működtek vallási alapon álló harci csoportok is, akik a római megszállás ellen küzdöttek. A zelóták ismételten felkeléseket robbantottak ki, ezekben Isten segítségére számítottak, és a Messiás-királyt (Masiah = a Felkent) várták, hogy élükre álljon. A szikáriusok (sica = tőr) merényleteket követtek el a római katonák ellen.

A térség tehát állandó feszültségben élt, és valami mennyei megoldást várt. A Názáreti Jézus „mozgalmától” az egyik rész rettegett („eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlük mind e helyet, mind e népet”, Jn 11,48), a másik sokat várt, de mélyen csalódott, nem „szelíd és alázatos szívű” (Mt 11,29) Messiást várt. Kereszthalála mindkét felet „megnyugtatta”, feltámadásának
hírét egyik fél sem vette komolyan.

A „robbanás”

Olvassuk el: ApCsel 2,1-41. A Pünkösd (pentékoszté = ötvenedik, t.i. nap a Páska-ünnep után) napján együtt imádkozó tanítványokra leszállt a Szent Lélek Isten. Ezt hang- és fényjelenség kísérte (zúgás, mint a szél, szétoszló tűz lángjai), és hatalmas belső változás jelezte: „Kezdtek szólni” (az eddigi félelmükben bezárkózó tanítványok), ráadásul más nyelveken, hogy a soknyelvű utcasokaság értse.

(Figyelemre méltó, hogy a felsorolt nyelvek között ott van a „Júdeábán lakóké”, de nincs ott a görögöké...)

A legdöntőbb jelenség, hogy a tömegből, akik hallottak a Názáreti Jézusról (ApCsel 2,22.), de akik személy szerint ott sem voltak (a kereszthalál egy másik ünnepen, más szemlélők előtt ment végbe), 3000 lélek magára vette a Péter prédikációjában elhangzott vádat: „megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve, megöltétek!” és bűneit bánva, megtért: elfogadta, hogy Jézus a Messiás. Ők lettek az első keresztyén gyülekezet.

Az egyház tehát a Szent Lélek Isten hatására jött létre - és maradt fenn 2000 éven át.