Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2020-10-15 21:52
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 467545
  • Egyedi látogatók: 60725
  • Közzétett oldalak száma: 580
Címlap

82. A felvilágosodás kora

(Jn 9,39) 40.

Elzúgtak Európa vallásháborúi, kifáradtak a népek. Lelohadt a lélek dolgai iránti érdeklődés, az emberek gondolkodni akartak, és úgy látták: az eszükkel többre jutnak el, mint a hitükkel. A természettudósok sok mindent felfedeztek, a filozófusok mindent megmagyaráztak, és azt mondták: a tudás, a természet és társadalom törvényei kialakítják az erkölcsiséget, jóvá teszik az embert. Megszületett a társadalom-tudomány, és azt mondta: meg lehet egymással egyezni a józan belátás alapján. Eltervezték a gondolkodó emberek tökéletes társadalmát.

Csakhogy ehhez meg kell szüntetni minden tekintélyt. A királyét is - legfeljebb, mint „első tisztviselő” állhat a társadalom élén, az egyházét is, mert nem kell az okos embereknek megmagyarázni, ki az Isten és hogyan juthatunk el Hozzá. Tehát szabad gondolkodás és szabad vallásgyakorlás kell.

Ebből társadalmi téren forradalmak fakadtak, lelki téren pedig az egyházi élet elszegényedése. A templomok kiüresedtek, az emberek inkább olvastak Isten dolgairól, vagy kimentek „a természet nagy templomába”.

Hanem hamarosan rájöttek az emberek, hogy ez nem elégíti ki őket. Istenről nem ismereteket, hanem tapasztalásokat kerestek. Többfelé ébredési mozgalmak támadtak, amelyekben az Istennel átélhető személyes közösséget keresték az emberek.

1. A német pietizmus elsősorban érzelmeivel kereste ezt az átélést. A reformáció után ugyanis (ez törvényszerű) a lelki élmények helyén egy merev orthodoxia a „tiszta tan” tisztelése, hittételek feletti vitatkozás) maradt. Ennek reakciója lett az érzelmek felbuzgása. Egyszerű gondolatmenetben lehet a lényegét összefoglalni: Isten szeret minket (ez érzelem), ebből Isten nagy cselekedete született: a Krisztus szenvedése értünk (ez megint érzés), ezt nekünk is illik cselekedetekkel megmutatnunk (ez megint valóság). Ezért a pietisták nem csak énekeltek és beszéltek „az édes Jézus szeretéséről”, hanem nagy alkotásokban mutatták meg azt. Ők alapították az első bibliaterjesztő társulatot. Hatalmas szeretetszolgálatot építettek ki: kórházak és árvaházak sorát alapították. Különös gondjuk volt a gyermekek hitre nevelésére; ők fordítottak először tanítóképző intézeteket, protestáns részről pedig ők kezdtek külmissziói munkát.

A mozgalom a nevét az elindítójától kapta: Spener Fülöp Jakab evangélikus lelkész Pia desideria („Kegyes vágyódás, azaz szívbeli vágyakozás az igaz evangéliumi egyház Istennek tetsző megjobbítására”) című művéről. Ez adta meg a programot, amit aztán Francke Gusztáv Hermann hallei lelkész bontott ki a gyakorlatban.

Külön hajtása volt a mozgalomnak a Herrnhuti közösség. Az üldözött cseh testvéregyházat fogadta be birtokára gróf Zinzendorf Miklós, a német pietizmus egy kiváló képviselője (tőle származik 395. és 434. énekünk). Ők ott egy falut építettek (Herrnhut = az Úr menedéke). Onnan küldik szét az egész világra azóta is Losungen című bibliaolvasó naptárjukat (magyarul: Útmutató).

Magyarországra természetszerűen elsősorban a felvidéki, németajkú evangélikus területre jutott be a pietizmus (református területen még élt a puritán ébredés hatása, nem volt olyan lelki ínség). Ott nagy vitát váltott ki, sokan keményen harcoltak ellene, de lassan beépült és hatását máig érezteti az evangélikus egyházban.

 

2. Az angliai methodizmus a régi puritán lelkiség felélesztését célzó mozgalom volt. Anglia nagy lelki és erkölcsi erőtlenségbe jutott a 18. századra. Az egyházi élet tartalmát vesztett, minél ékesebb és méltóságosabb külsőségeket felvonultató úri kedvtelés lett. E mellett a legelőkelőbb főurak puszta kedvtelésből bűncselekményeket követtek el. A Hellfire-club tagjai útonállással, rablással szórakoztak.

A szegény néprétegek elképesztő alkoholizmusba süllyedtek. (Londonban 1750-ben 500.000 hektoliter gint mértek ki). Ez persze bűnözési hullámot is keltett, amit a legszigorúbb büntetések sem tudtak megfékezni.

Ebben a helyzetben az oxfordi egyetemen néhány diák, a Wesley testvérekkel az élen összefogott, hogy ők az Evangélium szerint akarnak élni. A kor szokásaihoz képest egy rendszert (method, innen: metodisták) állítottak fel, hogy e szerint fognak élni. Nem fogyasztanak szeszesitalt, nem dohányoznak, nem kártyáznak, nem öltöznek divatosan - de mindennap Bibliát olvasnak, mindennap imádkoznak, az Evangéliumot terjesztik.

A mozgalom hamar kilépett az egyetem köreiből az anglikán egyház tágabb területeire. Sokan kapva-kaptak rajta, de az egyház vezetősége nagy ellenkezéssel fogadta. John Wesley egy ideig prédikálhatott a gyülekezetekben, de hamarosan kiutálták a templomokból. Akkor elkezdte a szabadtéri prédikálást, piacokon, gyárak, bányák bejáratánál. Lóháton járta be Angliát, életében 46.000 mezei prédikációt tartott (86). Testvére, Charles, mint énekszerző is hírt szerzett; több, mint 7000 énekéből egy benne van énekeskönyvünkben, a 300.

Az anglikán egyházból egyre inkább kiszorulva, lassan külön egyházzá szerveződtek, mára, különösen Amerikában sokmilliós nagy egyház. Hitvallásuk, tanításuk Kálvint követi, a hitélet gyakorlását nagyon komolyan veszik, komoly szociális és missziói munkát végeznek.