Tanítványból ő is apostol lett, még inkább, mint a többiek (IKor 15,10). Három missziói útját jegyezte fel Lukács.

A (szíriai) antiókhiai gyülekezet kapta a kijelentést: „Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam,, (ApCsel 13,3). Elindultak hát, velük ment az ApCsel. több helyéről ismert János-Márk, „mint segítőtárs”. Első útjuk Ciprus szigetére vezetetett, ahol a sziget proconsulja (helytartó) is megtért. Onnan áthajóztak Kisázsiába, de János-Márk visszafordult tőlük (derogált neki a „segítőtárs” státus?). Több galáciai városban (Pisidiai Antiókhia Ikónium, Listra, Derbe) azonos módszerrel munkálkodtak: a zsinagógában kezdték, ott meghasonlás támadt az Evangéliumot befogadók és elutasítók között, majd onnan a pogányok (őslakosok) felé fordultak. Pál Antiókhiában elmondott prédikációja fennmaradt (ApCsel 13,16-41) Listrában pedig egy béna embert meggyógyítottak, ezért isteneknek (Zeus, Hermés) nézték őket, de később a zsidók bujtogatására Pált félholtra verték. Hazamenet intették is a frissen alapított gyülekezeteket: „Sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk” (ApCsel 14-22). Majd visszatértek az őket kibocsátó antiókhiai gyülekezetbe, és beszámoltak útjukról.

Második útját nézetkülönbség előzte meg. Az ő terve az volt, hogy az első úton alapított gyülekezeteket járják be Barnabással. Erre a „diadalútra” viszont nem volt hajlandó János-Márkot magukkal vinni, aki a munka nehezében nem vett részt. Végül elváltak, ő Silással indult Kis-Ázsiába.

Ott Isten pontos vezetését tapasztalta meg. Először nem engedte ott szólni - elfogadta. Másodszor nem engedte dél felé menni - ennek is engedelmeskedett. így jött elé harmadszor látomásban a macedón férfi, aki Macedóniába - Európába - hívta segítségül. (1) Átkelve, először Filippiben hirdette az Igét. Ott börtönbe került, ahonnan csodával kiszabadult, és börtönőre is megtért (ApCsel. 16,25-34). Majd Thesszalonikában támasztottak ellene zendülést, ebből is kimenekült. Athénban görögöknek prédikált (nem az Ószövetségre hivatkozva jutott el Jézushoz), majd Korinthusba érkezett. Ott új munkatársakat kapott: Aquila és Priscilla fogadták be, mikor pedig - megint egy zendülés és bírói eljárás után - továbbment, Efézusból odajött
Apollós, akinek Aquiláék beszéltek Jézusról, és ő hitre jutva, folytatta a munkát Korinthusban. Pál pedig, visszatérve, előbb Jeruzsálemben, majd Antiókhiában beszámolt útjáról.

Harmadik útján jutott el Efézusba, ahol bő két évet töltött. Ott próbálták meg utánozni őt démonűzésben a Skéva fiai, de rajtavesztettek. Ott indított támadást ellene Demeter ötvös, üzleti érdekeit féltve, de ezt a városi jegyző lecsendesítette. Majd bejárta a gyülekezeteket, amiket alapított, és visszaindult Jeruzsálembe. Útközben kijelentéseket kapott a rá váró szenvedésekről, de elébük ment.

Jeruzsálemben a zsidók meg akarták lincselni a templomban. A rómaiak kiszabadították, de le is tartóztatták. Majd az ezredes Cézáreába vitetve átadta Félix helytartónak. Az két évig „vizsgálati fogságban” tartotta. Utódja, Festus, kihallgatta, Heródes Agrippa király előtt is, majd, mivel Pál, mint római polgár a császárhoz fellebbezett, Rómába küldte. Kalandos hajóút után Rómába érkezett, ahol még két évig várt a császár ítéletére.

Eddig mondja el az ApCsel. Pál történetét. Ókeresztyén hagyomány szerint kiszabadult, még missziói utakat tett, végül Néró császár keresztyénüldözése alatt kivégezték. Kr.u. 67.)

Elmondhatta magáról, hogy a legtöbbet munkálkodó apostol (lKor 15,10), „Jeruzsálemtől Illyráig betöltötte Krisztus evangéliumát” (Róm 15,19). Illyria egyik értelmezésében Pannónia is benne volt!

 Pál levelei

Rövid időt töltött egy-egy gyülekezetben, sok mindent meg kellett még az új keresztyéneknek tanulniuk. Ezért levelekben mondta el a legszükségesebbeket. Nem gondolt arra, hogy ezek Szentírássá válnak, ő emlékeztetett, kérdésekre válaszolt, hallott hírekre válaszolt dicsérettel, intéssel. Néhányat emeljünk ki levelei közül!
Felhőtlen jó kapcsolat látszik a Filippi gyülekezetnek írott levelében. Bár börtönből ír (1,13), tele van örömmel, erre biztatja a gyülekezetei is. A 2,5-11-ben egy Krisztus-himnuszt ír bele a levélbe. Megköszöni a gyülekezet anyagi segítségét is fogságában.

A gyülekezet kérdéseire válaszol az 1-2. Thesszalonikai levelekben. A feltámadásban először kételkedtek, majd biztató válaszát „túlértelmezve” dologtalanul várakoztak, ebben intette őket.

Tele van súlyos problémákkal az első korinthusi levél. Pártoskodás, paráznaság, pereskedés, és a kegyelmi ajándékokkal rosszul élés. Kemény bírálatig elment Pál, a II. Kor. leveléből látszik, zokon is vették, apostolságát kétségbe vonták. Ő ezek között „mint szerelmes gyermekeit”, intette őket (1Kor. 4,14.).

A Rómába írott levél egy teljes keresztyén theologia. Isten igazságát tárja fel 12 fejezetben: mindenki bűnös, Izráel is, Krisztusban van megigazulásunk. Aztán a 12-15 fejezetekben ennek erkölcsi következményeit vonja le, életünk odaszenteléséről tanít. Vannak magánlevelei is: 1-2. Timótheus, Titus és a Filemonnak írt levele. Ebben egy mellette megtért szökött rabszolgát irányít vissza gazdájához, azzal, hogy mint testvért fogadja vissza. (Ezzel kezdődött a rabszolgatartó római társadalmi rendszer felbomlása!)

Pál leveleit már a II. századtól Isten kijelentésének tartották, egyértelműen bekerültek az Újszövetségi Szentírás könyvei közé.