Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2020-10-15 21:52
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 479143
  • Egyedi látogatók: 60340
  • Közzétett oldalak száma: 580
Címlap

23. A hit által való megigazulás (ÉK 460. ének)

A bűnösök megigazulásának tana a reformáció lényege. Azzal a római katolikus tanítással szemben, mely szerint az ember a saját jócselekedete által közreműködhetik a megtartásában, Luther tanította és átélte, hogy magunktól soha nem lehetünk igazakká Isten előtt. Természet szerint holtak vagyunk vétkeink és bűneink miatt (Ef 2,1). És testiek vagyunk, a bűn alá rekesztve (Róm 7,14).
Isten azonban felfoghatatlan szeretetével nekünk ajándékozza Krisztus igazságát. Krisztus helyettünk elhordozta Isten haragját, és ezzel felmentést és igazságosságot szerzett nekünk. Isten igazzá nyilvánít bennünket, bár egyáltalán nem vagyunk igazak. Csak Krisztusban vagyunk igazak Isten előtt és az örök élet örökösei (HK 59. kérdés és felelet). Megtart-e Krisztus minden embert, mint ahogy Ádámban mind elbuktak? Nem, hanem csak azok, akik őszintén hisznek Jézus Krisztusban. Jézus azt mondta: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján 3,36).

MI A HIT?
1. Isten Igéjét igaznak tartani.
2. Bízni abban, hogy Jézus Krisztus kifizette adósságunkat

Hinni annyi, mint áment mondani Isten ígéreteire. A hitet a Szentlélek munkálja. Ez Isten ajándéka. A Biblia mégis fel is szólítja az embert, hogy higgyen. Gondoljunk csak a filippi börtönőrre, aki arra a kérdésére, hogy mit cselekedjék, ezt a választ kapta: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe” (ApCsel 16,31). Isten a hitet eszközökkel munkálja. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által (Róm 10,17).

KIVÁLASZTÁS VAGY PREDESTINÁCIÓ
Isten kezdettől fogva az egész emberi nemzetségből magának egy gyülekezetei választott ki az örök életre. Ezt nevezzük kiválasztásnak vagy predestinációnak. Másokat meghagy elveszett állapotukban, melybe saját bűneik miatt kerülnek. Ezt nevezzük elvettetésnek. A kiválasztás nem szünteti meg az emberi felelősséget, mert az megmarad. Szól hozzánk a felhívás: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun (Lukács 13,24).

Olvasd el!

1 Móz 15; Róm 4; Zak 3; Róm 5 és 10; Ef 2; Zsid 11. HK 23p 24 és 7. Úrnapja.

Bibliatanulmány: Róm 3,23-24, 27-28.
Pál előzőleg azt mondta, hogy minden ember bűnös, senki sem kivétel. Ezért magunk erejéből meg nem igazulhatunk. Pál ebben a szakaszban arról tesz bizonyságot, hogy a Jézus Krisztusban való hit által igazulhatunk meg.

1. Mit jelent: szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül? (23. v.)
2. Mi a Jézus Krisztusban való váltság? (24. v.)
3. Mi a dicsekedés? Miért kizárt dolog, hogy az emberek dicsekedhessenek? (27. v.)
4. Mi a különbség a hit által való megigazulás és a törvény cselekedetei által való megigazulás
között? (28. v.)

Kérdések

1. Melyik példázatban szól Jézus a bűnös megigazulásáról? (Lk 18,10-14).
2. Miért játszott olyan fontos szerepet a rómaiakhoz írt levél a reformáció korában?
3. A reformáció jelmondata ez volt: sola scriptura, sola fide, sola gratia. Azaz: csak a Szentírás, csak a hit által, csak kegyelemből. Mit jelent ez?
4. Luther azt mondta: „Egyszerre vagyok bűnös és megigazult is” . Lehetséges ez?
5. Ki a megigazult ember?
6. Mi a reformáció lényege?
7. Mi a kegyelem?
8. Mit jelent Kohlbrugge e mondása: Jsten úgy néz rám, mintha Krisztus volnék”?
9. Mi a kiválasztás?
10. Jót jelent-e nekünk a kiválasztás?

Heidelbergi Káté

60. Mi módon vagy igaz Isten előtt?
Egyedül a Jézus Krisztusban való igaz hit által. Bár lelkiismeretem vádol, hogy Isten parancsolatai ellen súlyosan vétkeztem, azokból soha egyet sem tartottam meg, és még mindig hajlamos vagyok minden rosszra, Isten az ő ingyen kegyelméből, minden érdemem nélkül, nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztus tökéletes elégtételét, igazságosságát és szentségét. Ezért én úgy állhatok Isten elé, mintha soha semmi bűnt nem követtem volna el, és semmi bűnöm nem lett volna, és mintha én tanúsítottam volna azt az engedelmességet is, amelyet Krisztus érettem tanúsított - de csak akkor, ha Krisztus jótéteményeit hívó' szívvel elfogadom.
Róm 3,21-22. 24-25. 28; Gál 2,16; Ef 2,8-9; Fii 3,9; Róm 3,9. 7,23; Tit 3,5; Róm 3,24;
Ef 2,8; Róm 4,4-5; 2Kor 5,19; Un 2,1; 2Kor 5,21; Róm 3,22; Jn 3,18

61. Miért állítod, hogy egyedül csak a hit által lettél igazzá?
Nem azért, mintha a hitem érdemesítene arra, hogy Istennek kedves legyek, hanem mert Isten előtt az én igazságom egyedül a Krisztus elégtétele, igazságossága és szentsége, és ezeket én csak hit által tudom elfogadni és sajátommá tenni.
1 Kor 1,30 2,2; Jn 5,10

Idézetek

  • Nyugtalan a szívünk mindaddig, míg benned el nem pihen, óh, Isten. (Augustinus) - Ahol lángol a hit, ott a kételkedés füstje is jelen van. (Kálvin)
  • Sokáig kitartottam amellett, hogy a törvénnyel a kezemben eljutok a tökéletességre, és a végsőkig akartam küzdeni azért. Azonban egyre lejjebbre süllyedtem, és ahol már nem juthattam lejjebb, mert mélyen az ördög alatt voltam ott, elveszettségemben és tanácstalanságomban, találkozott velem az Úr, és azt mondta nekem: ahogy vagy, úgy vagy nekem szent, abból semmit sem kell elvenni sem hozzátenni! Ezt nem vártam és erre nem gondoltam... (Kohlbrugge)
  • Ha csak egy valaki volna a világon kiválasztva, már az is nagy kegyelem volna Istentől. De ha csak egy valaki volna kiválasztva, egész életemben azért küzdenék, hogy az az egy én legyek.

Imádság

A hit által való megigazulás

Ezt olvassuk a hit általi megigazulásról a Római levélben:

„... nincs különbség: mindenki vétkezett,
és híjával van az Isten dicsőségének.
Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből,
miután megváltotta őket
a Krisztus Jézus által.” (Róm 3,22/b-24)

Az imádság megfogalmazásához:
- Olvasd és gondold végig a fenti ige sorait!
- Keresd meg, hogy mik a kulcsfogalmak az igében!
- Vizsgáld meg, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak életében,
hitedben!
- Ezek milyen alapot adnak a mindennapjaidban,
és következményekkel bírnak az életformádra nézve!

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által;
és ez nem tőletek van:
Isten ajándéka ez;”
(Efez 2,8)