(IKorl5,9-10) 46.

Az Istentől választott 12. apostol, aki az „apostolok tudományát” összefoglalta, rendszerezte. Illetik is a váddal, hogy „az Evangéliumból teológiát, vallást csinált”. Ismerjük meg!

Egy buzgó diák

Az ApCsel 22-ben beszámol életéről: „Zsidó ember vagyok születtem a ciliciai Tarsusban, felneveltettem pedig ebben a városban (Jeruzsálemben) a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma” (Olyan buzgók voltak, hogy agyon akarták verni.) Tehát a diaszpórában született, így nyilván a görög műveltséget gyermekkorában felszívta (ez leveleiben jól tükröződik). De felnőve, Jeruzsálemben a szigorú farizeus Gamáliel rabbi tanítványa („szabad-e szombatnapon kalászt tépni, vagy gyógyítani?”). Ezen az alapon vad dühvei fordult a Messiás-hívő tanítványokkal szembe István vértanú halálában, és a jeruzsálemi gyülekezet szétkergetésében is része volt.

„Pálfordulás”
(a régi magyar nyelvben a megtérést is fordulásnak nevezték)

Az üldözés nemzetközi kiterjesztését Damaszkuszban akarta kezdetni, útközben érte a látomás: fény és szó, amit részben útitársai is tapasztaltak. A hirtelen megtérés csúcspéldája az összeesett, megvakult állapotban feltett két kérdése: „Kicsoda vagy, Uram?” - és mihelyt megkapta a választ, azonnal a második: „mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” Ettől kezdve állandóan kérdezte ezt - és meg is kapta a választ. A Gál 1,17-18-ban beszámol arról, hogy megtérése után három évet magányosságban töltött a pusztában, ahol sok kijelentést kapott - tehát a többiek három tanítványévét ő is kitöltötte.