(1Kor 3,10-11) 241.

A reformáció első, úttörő nemzedéke Wittembergből jött haza. Az ő alapvetésük után a második nemzedék (Kálvin kortársai) egyre inkább a svájci reformációt képviselte.

Igaz, volt egy-két nagyon korai jelzés. Emlegessük fel Conrad Reyss von Ofen (a budai Reisz Konrád) nevét, aki Augsburgban, 1525-ben kiadott egy kis könyvet, amiben Zwingli reformációját támogatta. Aztán, feltűnik a genfi, majd a strassburgi egyetem anyakönyvében egy Belényesi Gergely nevű diák (esetleg azonos a később itthon munkálkodó Szegedi Gergellyel?).

1. Az első, nyilván református reformátorunk KÁLMÁNCSEHI SÁNTA MÁRTON. (A neve valószínűen tévedés, Kálmáncsa baranyai városkából  származhatott). A katolikus egyházban kezdte pályáját: megjárta a krakkói egyetemet, majd Gyulafehérvárott volt kanonok. Egy hitvitán találkozott a reformációval, meg is győződött annak igazáról. Előbb Kárpátalján: Munkácson, Beregszászban prédikált („bejárta Ungot-Berket”), majd Debrecenben. Ott már református felfogásban tanított és szervezett. Fennmaradt régi fölöttesének, Draskovics nagyváradi püspöknek a bécsi püspökhöz írott felháborodott panasza: ez a Márton pap nem csak a szép oltárt rakta ki a debreceni templomból, és egyszerű asztalról fakupával osztja az úrvacsorát, de képes még a szószékre is polgári ruhában felmenni és úgy prédikálni! Újításain prédikátortársai is felháborodtak, Püspökladányban zsinatot tartottak (1551-ben), és ott kizárták az egyházból. Nem esett kétségbe, visszament Kárpátaljára,
ott folytatta a munkát (Kárpátalján máig sincs evangélikus egyház), ott már ő vezetett egy zsinatot, mire öt év múlva visszatér Debrecenbe, már az egész Tiszántúl református lett.

2. A „nagy református reformátor”: MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER. Egy Horhi nevű Somogy megyei kis faluból jutott el Wittenbergbe, ahol kivált tudásával (hét nyelvet tudott), híre hazáig jutott, így egészen fiatalon Debrecenben megválasztották első papnak. A helvét irány még tisztább igazáról Szegedi Kis István győzte meg, ezután ő győzködött e mellett, különösen a feltámadó unitárius irány híveivel. Tudásával, munkájával olyan tekintélyt szerzett, hogy ő lett a Tiszántúl püspöke, ellenfelei Péter pápának csúfolták (innen: Debrecen a „kálvinista Róma”). (49) Nagy írásbeli munkát is végzett, folyamatosan magyarázta a Bibliát, de a textust is ő fordította le hozzá. Huszár Gál, a különben is kiváló tudós és igehirdető nyomdász, aki Kassáról az üldözések elől menekült Debrecenbe, kész szívvel állt be Dévai segítőjének, hogy írásait kinyomtassa. Jöttek is a könyvek, 10 év alatt 32 kötetet adtak ki. Irt Mélius egy hitvallást is a debreceni gyülekezetnek. Akkoriban bajba kerültek az egri várvédő vitézek. A vár a királyé volt, de a város és környéke az egri püspöké, aki nem akart református katonákat megtűrni maga körül. A vitából vizsgálat lett, amire a vitézek Méliustól kértek egy hitvallást, hogy igazolhassák: ők nem eretnekek. Mélius elküldte nekik, azóta Debrecen-egervölgyi hitvallásnak nevezik. Viszont, amikor 1567-ben összegyűlt az első, református színezetű zsinat Debrecenben, Mélius a II. Helvét Hitvallást ajánlotta elfogadásra. Ezt a zsinatot hívjuk a Magyar Református Egyház születésének.

3. KÁROLYI GÁSPÁR, az „istenes vén ember”, élete nagy részét Göncön töltötte. Még ő is Wittenbergben tanult, hazajőve sokáig ebben a meggyőződésben maradt. Lassan fordult egyre inkább a helvét irányhoz. Az evangélium ügyének bátor harcosa volt az Erdélyből terjedő antitrinitárius irányzattal szemben. Részt vett Gyulafehérvárott a hitvitán, Göncön pedig zsinatot tartott, egyebek mellett az Egri Lukács tévelygő nézeteinek elítélésére. Két könyv című írásában bátran vallotta, hogy az országok sorsa nagyban függ Istennel tartott, vagy megromlott kapcsolatuktól. (50)

Egy rövidebb időt Tállyán töltött, ahol felesége és gyermekei meghaltak pestisben. Nagy szomorúságában érte a gönciek visszahívó küldöttsége. így jutott „haza”, hogy nekifogjon élete főművének, a Biblia magyarra fordításának. Voltak segítői, de a mű mégis az övé. Négy esztendeje ezzel a munkával telt el, de megszületett az első teljes magyar nyelvű Biblia. Hálával emlékezett meg - név nélkül! - a főúri pártfogókról. Mi tudjuk: Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem, és Ecsedi Báthory István országbíró voltak azok, akik helyet, oltalmat és anyagiakat biztosítottak a nyomtatáshoz. Manskovit Bálint lengyel nyomdászt hozták el Bártfáról a vizsolyi udvarházba, hogy a nyomtatás munkáját véghezvigye. (51, 52)

4. Az unitáriusok, mint ellenfél tartoznak tagadhatatlanul egyházunk történetéhez. Tanításuk lényegét már láttuk Kálvinnal Szervéttel kapcsolatban. Magyarországra kerülő úton jutottak el: egy Blandrata György nevű olasz orvos éppen ezek miatt a tanítások miatt menekült el Lengyelországba, majd ugyanúgy tovább Erdélybe. Ott, mint orvos került János Zsigmond fejedelem udvarába, de annak igen megtetszettek az unitárius eszmék is. (A csak ember Jézus személyt sokan közelebb érezték magukhoz, mint a Fiú Isten alakját - megfeledkezve, hogy megváltásukról mondanak le ezzel. Szép jelszó volt: „Jézust nem imádni kell, hanem követni” - de ki más lenne kész követni Őt, mint akit megváltott?) A kor legtehetségesebb, de legingatagabb meggyőződésű alakja volt az egyházi életben Dávid Ferenc. Kolozsvárt született, és végigjárta a reformáció korának egész skáláját. Pap volt Péterfalván, majd a wittenbergi egyetemre ment, elfogadta a lutheri reformációt, ennek olyan hatékony munkása lett Erdélyben, hogy ő lett a magyar lutheránusok első püspöke (a szászoknak külön püspökük volt). Majd a helvét irány felé fordult, a reformátusoknak is püspökük lett. De Balandrata hatására megtagadta a Szentháromságot, és az unitáriusok is püspökükké választották. Több hitvitában védte meg álláspontját Méliuszékkal szemben. De ennél sem tudott megállapodni: a tordai országgyűlés határozata után (t.i., hogy a négy felekezet maradjon meg, tovább senki ne újítson), egyrészt az Ószövetség alapján álló szombatosok felé vonzódott, másrészt rajongó nézeteket terjesztett („Jézus Krisztus 1570-re visszajön”). Ezekért saját unitárius hitfelei jelentették fel, és juttatták Déva vár börtönébe, ahol 1579-ben meghalt.

(Nem egészen helyén való hát az unitárius egyház gyakran hangoztatott nézete, hogy Dávid Ferenc az unitárizmus hitvalló vértanúja...)