Főmenü

Utolsó módosítás időpontja
  • 2020-07-19 18:23
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 455768
  • Egyedi látogatók: 61963
  • Közzétett oldalak száma: 579
Címlap

54. A theologia születése

(Ef 4,15-16; 3A ) 202.

Isten kijelentéseinek értelmezése tulajdonképpen már Pál leveleiben elkezdődött. Ahogy lezárult a kánon, természetesen igény lett, hogy a teljes Szentírás üzenetének összefoglaló értelmezése megkezdődjék. Ezt siettették azok a pogány filozófiai és irodalmi támadások, amik a kezdő keresztyénséget érték (a „másik oldal” már értelmezett...).

1. Ezért az első ilyen művek apologiák, hitvédő írások. Ezek feleltek a rosszindulatú, sokszor képtelen rágalmakat tartalmazó támadásokra. Bizony, néha hasonló színvonalon. Az egyik első nevezetes apologéta, Justyn Martyr úgy állította be, hogy a filozófia a keresztyénség előfutára, ezért pl. Szókratész, Hérakleitosz éppúgy keresztyének voltak, mint Ábrahám.

2. Aztán megkezdődött az igazi teológia. (Talán szójáték, de lényeges, hogy Isten beszéde a Theou logia, a theologia bizony csak Istenről szóló beszéd - sosem pótolja amazt.)
Az egyik első theologus Iraeneus lyoni püspök. Ő az egész teremtettséget Krisztus-központúan nézte. Tételei: „Az istenképű ember megromlott - Krisztusban helyreáll.” „Isten emberré lett - hogy mi megistenüljünk”. Tertullianus Karthágóban tanított. 200 körül megfogalmazta a Szentháromságról szóló hittételt. Vallotta, hogy a keresztségben a kegyelem eltörli a bűnt, orvosságot ad az új életre. Ő alkotta a trinitas, sacramentum, theol. szakkifejezéseket. Az egyházi életet kritizálva végül kilépett, és a montanista szektához csatlakozott. (8)
Cyprianus karthágói püspök (korábban ügyvéd) alapozta meg az egyház tekintélyét. Híres tétele: extra ecclesiam nulla salus - az egyházon kívül nincs üdvösség. Ő találta fel az „egyedül üdvözítő egyház” fogalmát, amire a római egyház máig hivatkozik. (Hát az egyház üdvözít, vagy Jézus Krisztus?) A keleti (Alexandriában tanult) egyházi atyákra hatással volt a gnózis. Alexandriai Kelemen (akinek a 229. éneket köszönhetjük) úgy próbálta meg a gnózist a keresztyénséggel összebékíteni, hogy szerinte a hiten át jutunk el az igazi ismeretbe, ami aztán üdvözít.
Órigenész volt a legtermékenyebb ókeresztyén író: 1000 írott művéről maradt fel feljegyzés. Nagyszerű munkája a Hexapla: az Ószövetség héber szövege mellett hasábokban annak hat különböző görög fordítását írta le. Írt összefoglaló hittani művet is Alapelvek címen. Annyira közeledett a gnózishoz, hogy emiatt ki is közösítették. Azt állította: a hit csak mythos, az igazi kapcsolat Istennel a megismerés (gnózis). (9)
Hieronymus az első igazi Biblia-tudós. Betlehemi remeteéletében, a bibliai nyelvek kiváló tudásával megalkotta a teljes Szentírás latin nyelvű fordítását, ami Vulgata (= elterjedt) néven máig a Római egyház hivatalos Biblia-szövege. A Biblia nagy részéhez kommentárt is írt.

3. Krisztológiai viták. Már a gnózis logos-fogalma miatt szükségessé vált, hogy a Jézus Krisztus személyéről szóló bibliai kijelentéseket összefoglalják, megfogalmazzák. Aztán, Constantinus idejében Arius alexandriai presbiter azt kezdte hirdetni, hogy Jézus nem isteni személy, csak teremtmény Igaz, hogy a teremtés előtti, bűntelen, tökéletes, de nem Isten. (Nem vette észre, hogy ezzel a megváltásról mondott le; teremtmény nem hordozhatja el a világ bűneit. Igaz, hogy az ember Jézus, mint követésre méltó példa, közelebb áll az emberhez - amíg bűnös, megváltásra szoruló voltát be nem látja.) A körülötte támadt vitát hívjuk ióta-harcnak. Jézus homúzios (egylényegű), vagy csak homoiúzios (hasonló lényegű) az Atyával? Tanítása elterjedt az egész keresztyénségben, majdnem uralkodóvá lett. Vele szemben kimagaslóan vallotta Jézus Isten voltát Athanasius alexandriai püspök. Constantinus császár eleinte Arius pártján állt, Athanasiust ötször is száműzte. Végül a niceai zsinat Athanasius álláspontját fogadta el, róla nevezték el a máig érvényes hitvallást. (5/a)

4. Ágostont (354-430) nevezzük az ókori egyház legnagyobb tanítómesterének. Nem úgy indult. Mint pogány apa és mélyen hívő keresztyén anya gyermeke született Észak-Afrikában. Fiatalkorát először szórakozások között, majd a manicheusok szektájában töltötte. Közben kiválóan folytatta tanulmányait. Az Evangélium felé Ambrosius milánói püspök vonzotta, majd egy hirtelen és gyökeres megtérés után megkeresztelkedett. Az algériai Hippo püspöke lett, és sorban írta magas színvonalú hittani (dogmatikai) könyveit. Irt De trinitate Dei címen a Szentháromság titkáról, De civitate Dei címen az egyházról. Legnépszerűbb Confessiones (vallomások) című önéletrajza, amivel műfajt is alkotott, sokan követték hasonló vallomásokkal. (10)