(Mt 24,14) 19.

Krisztus missziói parancsa a „föld végső határát” jelölte meg a misszió végcéljának. Ez alatt az ókori ember a Római birodalom határait értette. Az apostolok a hirdetés szintjén ezt a maguk nemzedékében be is töltötték. Utánuk három századon át a megerősítés, szervezés idei következtek. Az 5. századra mondhatjuk, hogy ez a terület legalább névleg keresztyénné lett. Eljött az ideje, hogy a keresztyénség felfedezze a távolabbi világot is. Megkezdődtek a középkori térítések.
Ezek égtájak szerint váltakoztak.

1. Észak felöl jöttek a népvándorlás népei. Különbözőképpen találkoztak a keresztyénséggel. Volt nép (a vandálok), mely keresztülviharzott a Római birodalmon, eljutott Afrikába is. Ezt nem érintette a keresztyén hit. A longobárdok kopogtattak a limesen, a birodalom beengedte és Észak-Itáliában letelepítette őket - ennek fejében megkeresztelkedtek. Voltak, akik dörömbőitek a limesen, de nem tudták betörni, hanem a határon kívül telepedtek le. A különböző gót és germán törzsekhez aztán elindultak a térítők, főként szerzetesek. így keresztyénné lettek a vizigótok, bár térítőjük Wulfila ariánus volt. Ő a Bibliát is lefordította gót nyelvre (a koraközépkor egyetlen jelentős Biblia-fordítása). A brit szigetek népei több hullámban lettek keresztyének. Először Írországban Patrick hirdette az evangéliumot, majd Skóciában Columba. Az ő munkájuk nyomán egy sajátos, szerzetesi keresztyénség honosodott meg, a nép is a kolostorok köré gyűlt az Igét hallgatni. Ezt a kelta keresztyénséget aztán lassan Rómához kötötte az Anglia felől terjedő új térítő misszió.
Európa keresztyénségére a legnagyobb hatást a frankok megtérése gyakorolta. Chlodvig királyt felesége térítette meg 500 körül. Utódai keresztyén államot szerveztek, egy sajátos formában: az eigenkirche földesúri kézben volt, fenntartásában és vezetésében egyaránt. Pipin megalapította a Pápai Államot, fiát Nagy Károlyt, 800-ban a pápa koronázta császárrá, megújítva a császárok Constantinussal kezdődött mennyei tekintélyét. Ő adományokkal hálálta meg a pápa segítségét (megalapította a Pápai államot), de aztán a pápákat függő helyzetbe hozta saját hatalmától.
A germán törzsek megtérése szintén frank hatás alatt ment végbe, de ettől függetlenül volt egy kiemelkedő igehirdetőjük. Az angolszász Winfrit a pápától kért megbízást a germánok közötti térítésre. A Rajnán lefelé hajózva egy törzs területén megállt, mivel nem fogadták be, a folyó partján remete-életet élt. Mikor egyszer a törzsfőnök felesége az ő imádságára meggyógyult, az egész törzs megkeresztelkedett. Mikor „Wotan isten szent tölgyfáját” kivágta, egyik törzs a másik után ismerte el Krisztus nagyobb hatalmát. A pápa kinevezte a germánok püspökévé, de őt a tisztség helyett tovább is a misszió érdekelte.
Utoljára a vad fríz törzsekhez indult el az Evangéliummal, germán barátai óvásaival nem törődve. A frizek rátámadva meg is ölték, de látva félelem nélküli halálát, hamarosan ők is keresztyénné lettek.

2. Dél felől jött, támadt az iszlám. Iszlám = a héber shalóm: békesség, megbékélés Istennel. Mohamed, egy előkelő arab családból való, de hamar árván maradt és elszegényedett fiú Mekkában született. Tevehajcsár, majd karavánvezető lett, így világot látott. Útjain zsidó és (szíriai nesztoriánus) keresztyén közösségekkel ismerkedett meg, így a Bibliával is. Majd feleségül vette a karaván-vállalat özvegy tulajdonosnőjét, egyszerre jómódú ember lett, akinek volt ideje vallási dolgokkal foglalkozni elmélkedni. Az arab törzsek primitív bálványimádó vallása nem elégítette ki. Egy magános elmélkedése során látomása támadt: Gábriel angyal szólította fel, hogy olvassa a kezébe adott könyvet, majd írjon bele. így kezdődött az iszlám szent könyvének, a Koránnak megírása. Ez szakaszokból, szúrák-ból áll, sok benne a bibliai részlet, és az erkölcsi tanítás, jutalmakkal és fenyegetésekkel megerősítve. (11) A zsidókat és keresztyéneket az „írás birtokosainak” nevezi, Mohamedet az új kijelentés tökéletes prófétájának. Három év múlva lépett nyilvánosság elé. A mekkaiakkal egyre feszültebb viszonya miatt 622-ben átvonult Jatrib oázisba, ennek neve azóta Medinát el nábi (= a próféta nyugalma). Több éves harc után elfoglalta Mekkát, ez az iszlám központja.

A hamar több ágra szakadt iszlám közös tanítása: az Istennel megbékélésnek hat alappillérje van:
1. A hitvallás: Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája.
2. Az ima: naponként ötször, Mekka felé arccal leborulva.
3. A szegényadó, a zakat, amit vagyoni helyzet szerint rónak ki,
4. A ramadán-böjt: egy hónapon át napkeltétől napnyugtáig sem enni, sem inni nem szabad.
5. A hidzsra: a mekkai zarándokút, amit minden moszlimnak életében egyszer meg kell tenni. - Ezekhez társult a
6. Dzsihád, a szent háború az iszlám (uralom) terjesztésére.

Az iszlám hamarosan meghódította az arab világot, majd a Közel-Keletet, és Afrika partjai mentén végighaladva átjutott Spanyolországba. Erőszakos terjedésével szemben a keresztyén igehirdetés eredménytelen volt. Mikor végül a mohamedán szeldzsuk törökök a Szentföldet elfoglalva véget vetettek a keresztyén zarándoklatoknak, az egyház úgy látta, fegyverrel kell fellépnie ellene. Megindultak a keresztes háborúk.

II. Orbán pápa 1095-ben gyűlést hívott össze Clermondt-ba, és kérte a lovagokat, szabadítsák fel Krisztus sírját. „Deus vult!” (Isten akarja!) felkiáltással elindultak a lovagok, és egy 200 éven át fennálló keresztes államot hoztak létre a szentföldön és környékén. Több árnyoldala volt ennek a mozgalomnak (idegen tanítások és szokások behozatala, a pápaság hatalmi terjeszkedése), mégis, a nagyon fontosnak tartott zarándokutak biztosításával jó szolgálatot tett.
Említsük meg a keresztes lovagrendeket (templomosok, johanniták, teuton lovagrend). Sokféle híresztelés leng körülöttük, kegyetlenkedések, züllött életmód, sőt, a templomosokat egyenesen bálványimádás vádjával számolták fel. De ne felejtsük el: alapjában szerzetesek voltak, akik az általános hármas alapfogadalom mellé vették fel a zarándokok ápolását és védelmét.