(Jóel 2,12) 464, 465.

Észak reformációja sajátos módon ment végbe. Wasa Gusztáv svéd király - aki Finnországon is uralkodott - törvénnyel rendelte el. Az ellenkezőkkel elbánt, püspököket tett le, vagy nevezett ki. Voltak persze igehirdetők, igazi reformátorok, de az egész változás inkább formaság volt. Meg is jött a következmény, elhidegedés az egyházi életben, kisebb-nagyobb megújulási mozgalmak. A vezetőség az u.n. Konvent-plakát kihirdetésével buzdította a népet háziistentiszteletek tartására - de szigorúan egyházi keretben, a lelkipásztor vezetésével.

Hanem a 19. század elején egy népi méretű spontán ébredés támadt a skandináv országokban, főként Finnországban. Sajátossága volt, hogy nem hivatalos egyházi vezetéssel kezdődött és folytatódott, hanem egyszerű parasztemberek bizonyságtételeivel. Paavo Ruotsalainen, a finn „parasztpróféta” tanyáról-tanyára, majd faluról-falura járva hirdette a megtérés
szükségét, az Istennel járó élet gyönyörűségét (93). A nép pedig örömmel hallgatta, hasonlóan egyszerű társaival, majd néhány hozzájuk csatlakozott lelkésszel együtt.

A hatóságok azonban nem tűrték el az egyszerű emberek mozgalmát. A Konvent-plakát megszegésére hivatkozva törvénybe idézték őket Kalajoki városába. Ott több lelkészt állásvesztésre, több gazdát súlyos pénzbüntetésre ítéltek (94). De az ébredés folytatódott. Jellegzetes összejöveteleiket, a seuratokat tovább tartották. Ezek spontán összejövetelek, valaki éneket kezd, egyik imádkozik, másik egy igeverset mond, közben hallgatnak, így folytatják sokszor egész éjjel.

Minden lelki ébredésnek megvan a saját jellege, témája, énekei, érzésvilága, a finn ébredés alaphangulata egy szomorkás bűnbánat. Ez jól érződik énekeiken is.

A nagy egyházi nyomás hatására sokfelé külön szervezkedtek, saját templomokat építettek, de az evangélikus hithez szigorúan ragaszkodnak. Hatásuk az egész finn társadalom életét megváltoztatta, ebből az ébredésből ered a közmondásos finn igazmondás és becsületesség.