Címlap

Tájékoztatás a gyülekezetben

TÁJÉKOZTATÁS A GYÜLEKEZETBEN

10.1. Bibliai alapok

Az ember számára legfontosabb tájékoztatás Isten üzenete. Isten szól az emberhez követei által: angyalok, próféták, apostolok igehirdetők közvetítik üzenetét. Küld Isten tájékoztatást írott igéjében, a Szentírásban is, de a bibliai időkben egyeseket még álomban, vagy látomásban is tájékoztatott terveiről, akaratáról.

Az ember és Teremtője közti kapcsolat egyéni vonatkozásán túl van bizonyos emberi közösségeknek is kapcsolata az élő Istennel, úgy, hogy ugyanazon Úrhoz tartozásuk révén egymással is kapcsolatot tartanak. Heidelbergi Káténk ezt úgy fogalmazza meg, hogy „Hiszem, hogy Isten fia a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyező, örökéletre elválasztott sereget gyűjt, azt oltalmazza és megtartja” (HK 54).

Ez a sereg – mint minden nagy emberi csoport – kisebb egységekből, a gyülekezetekből épül fel. Többször, mint élő szervezetről beszél róluk a Szentírás, például Krisztus teste, vagy a szőlőtő és a szőlővesszők hasonlatával. Ahhoz, hogy a szervezet összehangoltan tudjon működni, és egységes megjelenést nyújtson, ahhoz a fej irányítása alatt minden tagnak a maga helyén kell lennie, és a rá háruló feladatot kell végeznie. Ezt az összehangolt működést, és az egységes megjelenést szolgálja a tájékoztatás.

 

  10.2. Miért szükséges a tájékoztatás?

            Egy-egy gyülekezet tagjai legritkább esetben élnek szoros életközösségben (például egyfelekezetű kis településen). Sokkal gyakrabban egy nagy település sokvallású, illetve hitét nem gyakorló tömegében elszórva élnek, dolgoznak. Az életmód, a lakásviszonyok és a romló közbiztonság következtében az emberek egyre bezárkózóbbakká válnak, és tájékozódásra, hírek, ismeretek szerzésére egyre inkább az otthonukba áramló elektronikus és írott sajtót használják, melynek érdeklődési területe jobbára elkerüli a keresztyén gyülekezeti közösségeket érintő kérdéseket. Gyakran – különösen nagyobb településeken – a szomszédos lakásokban élők sem ismerik egymást, így egymás gondjaiban, örömében sem tudnak osztozni.

Még akik egy gyülekezethez tartoznak, és az alkalmakat rendszeresen látogatják is, többnyire csak liturgikus körülmények között (istentiszteleten vagy bibliaórán) vannak együtt, ahol az összejövetel jellege korlátozza az egymásközti információcserét.

Ezért ahhoz, hogy a gyülekezet látogatói egy arctalan, személytelen csoportosulásból élő közösséggé válhassanak, továbbá, hogy a gyülekezeti tagok környezetében élő hitetlen lakósság számára is vonzóvá tegyék a gyülekezeti közösséget, szükséges a tájékoztatásnak olyan rendszerét kialakítani, amelynek segítségével az emberek egyrészt tudomást vehetnek a gyülekezet programjáról, rendszeres alkalmairól, közösségi rendezvényeiről, másrészt az egyes tagok, családok, kisközösségek meg tudják osztani életük eseményeit, örömeit, nehézségeit az egész gyülekezettel. Így válhat az alkalmi csoportosulás egymás terhét hordozó, illetve egymás örömeiben osztozó közösséggé.

        10.3.Mi tartozzék bele a tájékoztatásba?

A tájékoztatásnak alapvető feladata a rendszeres alkalmak, rendezvények, programok ismertetése. Jó, ha a gyülekezet tagjain kívül az a tágabb közösség is hírét veheti a rendezvényeknek, amely között a gyülekezet él. Szolgálhat erre a helyi újság, TV, vagy jól látható helyen egy hirdetőtábla is. Az időponton és helyszínen túl az esemény programját, és a célcsoportot is érdemes megjelölni. Elősegíti a közös gondolkodást, ha előre ismertetjük a rendszeres alkalmak témáját is (pl. a következő istentisztelet, bibliaóra textusát, címét), mert akkor előre tudnak a résztvevők készülni.

A tájékoztatás másik fontos területe, hogy ismereteket közöljön a közösséget a környezetéből érő hatásokról. Így például, tájékoztasson értékes könyvek megjelenéséről, tágabb egyházi közösséget érintő eseményekről, rendezvényekről, de olyan idegen ideológiák, vallások, társadalmi tendenciák felől is, amelyek a közösséget kívülről fenyegetik.

Közösség építő, ha értesül a gyülekezet a keresztelőkről, házasságkötésekről, temetésekről is, hogy együtt tudjon örülni az örvendezőkkel, és sírni a sírókkal. Nem biblikus viszont az a gyakorlat, amikor az istentisztelet végén felolvassák, hogy ki, mennyi adományt adott (Mt. 6,1-4).

Egy-egy emberi élet eseményei másokat is építhetnek. Ezért a tájékoztatás része lehet a bizonyságtétel is, amikor valaki megosztja lelki testvéreivel hitre jutásának történetét, vagy azt, hogy hogyan segítette át Isten valamilyen nehézségen (gyászon, veszteségen, betegségen), hogyan hívta el Isten valamilyen szolgálatra, hogyan találta meg párját, stb.

Nehéz terület a tagok szükségletei felőli tájékoztatás. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk a rászorulóknak, tudnunk kell gondjaikról. Legtöbben nem szívesen teregetik ki életük nehézségeit. Például, ha betegségükben, öregségükben szorulnának segítségre, vagy kétségbeejtő anyagi gondjaik vannak, gyermeknevelési problémákkal küzdenek, a családjukban valamilyen szenvedélybetegség ütötte fel a fejét, megromlott a házasságuk, stb.  Ezek a gondok egy kisebb településen nem maradnak rejtve, de a nagyobb, városi közösségben elszórtan élő gyülekezet tagjai számára meg kell szervezni azt az információs rendszert, amivel a segítők és rászorulók egymásra találhatnak, vagy akár az egész gyülekezet együtt hordozhat egy ügyet.

Végül, a tájékoztatás nem pletykálkodás! Nem tartozhatnak bele személyek magánéletét érintő, sértő, bántó hírek. Az egyénekkel, közösségekkel kapcsolatos híreket csak akkor adjuk közre, ha abba az érintettek beleegyeztek!

         10.4. Szóbeli hirdetés

Talán legősibb módja a tájékoztatásnak. Az igehirdetés önmagában is tájékoztatás: „azt mondja az ÚR”.

De fejezetünk témája szempontjából az istentisztelet, vagy bibliaóra keretében elhangzó hirdetésekkel foglalkozunk. Itt szoktak elhangzani a templomlátogató gyülekezeti tagokat érintő hírek. Az igehirdetés üzenetét jobban megőrzi a gyülekezet, ha a hirdetések az alkalom elején hangzanak el, de a gyakorlat az, hogy a hirdetések szinte mindenütt az alkalom végére maradnak. Aktivizálja a gyülekezetet, ha nem mindent a lelkipásztor intéz, és például a hirdetéseket mindig egy-egy presbiter mondja el.

Ha sok a hirdetnivaló, akkor keressük a tájékoztatás más módját, nehogy a hirdetés elhatalmasodjon az igei tanításon.

10.5. Írásos hirdetés

A hívogató jellegű, programokat közlő hirdetéseket érdemes olyan helyen kifüggeszteni, ahol a tágabb közösség is megtekintheti: például köztéren, vagy a templom kapuján, kerítésén elhelyezett hirdetőtáblán. Ezeket a hirdetéseket érdemes figyelemfelkeltő, idegeneket is megszólító formában elkészíteni. A templomba nem járó emberek gyakran félnek az ismeretlen környezettől. Számukra könnyűvé kell tenni a közeledést.

A csak gyülekezeti tagokra vonatkozó hirdetéseket (választói névjegyzék, presbiter jelöltek névsora, valamilyen közös munkára hívás, stb.) olyan helyen célszerű elhelyezni, ahol a gyülekezet tagjai könnyen hozzáférnek, de még sincs közszemlére kitéve.

Legyünk tekintettel a gyengébben látó testvéreinkre! Ennek megfelelően válasszuk meg a betűméretet és színt, a táblát pedig kellően megvilágított helyre helyezzük!

A hirdetőtábla lehetőleg üvegablakos zárt szekrény legyen, és legyen felelős gazdája! Ne függeszthessen rá ellenőrizetlenül bárki hirdetést. Annak a gyülekezet hivatalos álláspontját kell tükröznie.

         10.6. Körlevél

Erősíti a közösséghez tartozást, ha egy-egy fontos eseményről levélben kap tájékoztatást minden gyülekezeti tag. Lehet a körlevél a rendszeres tájékoztatás eszköze is, de erről a gyülekezeti újság kapcsán szólunk. A számítógépes szövegszerkesztés lehetővé teszi, hogy személyes megszólítással, névre szóló levelet küldjünk mindenkinek. Evvel megbecsülésünket fejezzük ki. Isten is személy szerint tart számon mindannyiunkat. A körlevél jól tagolt, világos fogalmazású és rövid legyen. Vegyük tekintetbe, hogy nem mindenki gyakorlott a hosszú, bonyolult fogalmazású írások olvasásában!

        10.7. Személyes látogatás

A tájékoztatásnak nagyon hatásos, de igen időigényes módja. Mindenképpen érdemes élni vele, ha új tagként csatlakozik valaki a gyülekezethez. Egy beszélgetés keretében sok ismeret elmondható a gyülekezeti életről, és a felvetődő kérdésekre rögtön válaszolni is lehet. Legtöbb helyen elvárják, hogy a lelkipásztor személyesen látogassa meg időnként az egész gyülekezetet, azonban ezek inkább a kapcsolat építés, mint a tájékoztatás alkalmai.

Egy-egy nagyobb közös vállalkozás előtt a személyes látogatás célszerű módja a tájékoztatásnak, és a támogató részvételre hívogatásnak.

Ha megszervezi a presbitérium, hogy minden presbiternek legyen egy körzete, aminek a gondját viseli, akkor a közös határozatokról így, látogatások keretében lehet tájékoztatni a gyülekezet minden tagját.

A tájékoztatásnak speciális esete, amikor a korábban keresztelteket hittanra, vagy konfirmációi előkészítőre hívogatják. Lehet a látogatás tárgya, hogy egy új bibliaóra felől tájékoztassa a célcsoportot (házaspárok, ifjúság, asszonyok, férfiak).

Ha új lelkipásztort válasz a gyülekezet, jó, ha az új lelkész végiglátogatja a tagokat. Ekkor a tájékoztatást inkább a vendéglátók végzik, de egy személyes beszélgetésben jobban megismeri a gyülekezet is a pásztorát.

        10.8. Gyülekezeti újság

Az utóbbi évtizedek technikai fejlődése lehetővé tette, hogy minden közösség megszerkessze a saját újságját. Ez annyiban különbözik a körlevéltől, hogy terjedelme hosszabb, rendszeresen jelenik meg, és a tájékoztatáson túlmenően tanításokat, igemagyarázatokat is tartalmaz. Helyet kaphat benne könyvismertetés, és beszámolók az elmúlt időszak eseményeiről. Ha több gyülekezeti csoport is működik, akkor az újság lehet az a közös fórum, ahol egymás élete felől tájékozódhatnak az egyes csoportok. Jó, ha külön rovata van az imakéréseknek és a hálát adni valóknak.

Az újság szerkesztése összetett feladat. A cikkeket össze kell gyűjteni, rovatokba szerkeszteni, képekkel, versekkel vonzóvá tenni, s végül a sokszorosításhoz megfelelő technikai eszközökre is szükség van. Jó, ha az újságszerkesztés nem egy embert terhel, hanem egy csoport közös munkája. Lehetőleg a lelkipásztort mentesítsük a szerkesztés terhe alól. Neki hagyjuk meg a tanácsadó és lektoráló feladatkört.

Lehet az újság a hívogatás eszköze is. A színes beszámolók, értékes tanítások vonzóvá tehetik a közösséghez tartozást. Ugyanakkor úgy adnak betekintést a közösség életébe, hogy még személyesen nem kell ott megjelenni, s mire az újság alapján kedvet kap arra, hogy ellátogasson valamelyik alkalomra, már ismerősként lép be. Ezért vigyük bátran nem templomos ismerőseinkhez, szomszédainkhoz is!

A gyülekezeti újság nem csak a tájékoztatás, de a misszió eszköze is.

        10.9. Honlap

Korunkban a közösségek nagy veszélyeknek vannak kitéve. Egyik ilyen veszély az elszemélytelenedés. Ezért vigyázzunk arra, hogy a gyülekezet honlapja ne próbálja helyettesíteni a hívők élő közösségét, hanem éppen annak építésére szolgáljon. Az internetről letöltött, otthon meghallgatott istentisztelet legfeljebb betegség, vagy más kényszerű ok miatti távolmaradás esetén pótolhatja a személyes részvételt, de semmiképpen nem egyenértékű vele.

Legyen a honlap jól áttekinthető, egyszerű felépítésű. A villogó, forgó, előbukkanó majd eltűnő ablakok, és aprólékosan dekorált háttér helyett a könnyű tájékozódás legyen a cél. Főhelyen szerepeljen a gyülekezet címe, és elérhetősége (telefonszám, e-mail cím, hivatali idő), valamint a rendszeres alkalmak felsorolása időpont megjelöléssel.

Jó egy idegeneket megszólító, figyelemfelkeltő kép vagy szöveg megjelenítése is a főlapon.

A további oldalakra fel lehet tenni a bibliaolvasó kalauzt, és a korábban elhangzott istentiszteleteket írott vagy hangzó formában. Lehetnek képes beszámolók a gyülekezeti eseményekről, akár a házasságot kötött párok, vagy a megkereszteltek képe, neve is felkerülhet további lapokra.

Lehet fórumot is indítani a honlapon, de csak úgy, ha valaki felelősen vállalja a moderátor szerepet, és kiszűri az oda nem illő tartalmú, vagy hangnemű közleményeket. Sok holnapkészítő és szerkesztő személyes sikerének tekinti, ha az ország minden tájáról látogatják a honlapját, és leveleket fogadhat távoli vidékekről is. Ne feledjük, a honlap is elsősorban a helyi közösség építésének az eszköze. A levélírókat hívjuk az alkalmainkon való személyes részvételre, s ha a távolság miatt erre nincs lehetősége, akkor inkább arra bíztassuk, hogy keressen lakóhelye környékén gyülekezetet, és oda kapcsolódjon be.

Fontos, hogy mindig naprakész legyen a honlap. Gyakran kell frissíteni, hogy valóban hiteles tájékoztatást nyújtson.

        10.10 Hirdetés a helyi médiában

A világi írott, és elektronikus sajtóban való megjelenés elsősorban a misszió és hívogatás eszköze.

Kisebb településeken sokfelé működik helyi TV csatorna. Általában nem zárkóznak el attól, hogy a gyülekezet, mint a helyi társadalom egy közössége, rendszeresen hírt hallasson magáról. Tekintve, hogy a TV képi információt közvetít, az írott szövegnél sokkal többet jelent a képi megjelenítés. Ha például egy templomi eseményre kívánjuk hívogatni a helyi társadalmat, jobb, ha az esemény előkészületeiről vetítünk képeket, vagy egy beszélgetésben mondja el valaki, hogy mire készül a gyülekezet, és legfeljebb a hely és időpont jelenjen meg szövegesen is.

A videó-kamerák korában már nem ütközik műszaki nehézségbe (és jobbára anyagi akadályba sem) egy ilyen reklámfilm összeállítása. Vannak gyülekezetek, ahol minden vasárnap az igehirdetést felveszik, és az a hét folyamán egy adott időben levetítésre kerül.

A helyi TV csatornák üzemeltetői általában sem felszerelést, stúdiót, sem személyi segítséget nem tudnak biztosítani, de a kész felvétel sugárzására szívesen biztosítanak műsoridőt. Néhány műszaki érdeklődésű gyülekezeti tag számára ez rendszeres szolgálati lehetőséget biztosít.

A községek, vagy a városi kerületek gyakran saját újságot jelentetnek meg, és juttatnak el minden háztartásba. Itt is helyet lehet kérni a templomi programok megjelentetésére. Ennek is jó, ha van egy sajtó-referense a gyülekezetben, hogy ne a lelkipásztor terhe legyen a cikk megírása, a kapcsolattartás, a lapzárták időpontjának figyelése, és egyéb, evvel kapcsolatos adminisztráció kezelése. Az újság is meg tud jelentetni egy-két képet a gyülekezet életéből.

         10.11. Záró gondolatok

Isten elrendelte életünk idejét, és lakóhelyünk határait (Acs. 17,26). Elsősorban tehát azt a közösséget bízta ránk, akik lakóhelyünk határain belül élnek. Itt kell a kívül lévőket hívogatni, a terheket hordozókat segíteni, a híveket lelki táplálékkal ellátni. Ugyanakkor egy idő-vonatkozása is van Isten velünk kapcsolatos tervének. A 21. század társadalmi és technikai viszonyai közt élünk, ami egyrészt nagy lehetőségeket, másrészt számottevő nehézségeket jelent.

Megajándékozott eddig soha nem látott technikai lehetőségekkel, azért, hogy az Ő dicsőségére éljünk velük. Gondoljunk reformátor elődjeinkre, akik a könyvnyomtatás lehetőségét azonnal a misszió szolgálatába állították és a reformáció századában 30 nyomda közül 29 protestáns volt. A nyomdákat bőkezű főurak, áldozatkész városok (Debrecen, Nagyvárad, Bártfa, Lőcse) és buzgó reformátorok (Huszár Gál, Heltai Gáspár, Bornemissza Péter, Misztótfalusi Kiss Miklós) létesítették és tartották fenn. Ma is sok ilyen buzgó és áldozatkész reformátusra van szükség!

De látnunk kell az előttünk tornyosuló nehézségeket is, a bezárt ajtókat, a közömbös, mindenben csalódott embereket, a zajos hír és reklámözön lehengerlő fölényét. Ezek között kell kérni Istentől bölcsességet, hogy a tájékoztatás ránkbízott összetett feladatát eredménnyel tudjuk elvégezni.

Megbeszélésre ajánlott kérdések:

1. A jelenlevők, kérjük, számoljanak be, hogy gyülekezetükben milyen mód(ok)on történik a tájékoztatás!

2. A szóbeli hirdetéseket jobb az istentisztelet elején, vagy inkább az igehirdetés után elmondani?

A  1-9. fejezetet, a 12., 14. és 15. fejezetet dr. Ritoók Pál, a 10. fejezetet dr. Viczián Miklós, a 11. fejezetet dr. Fekete Károly, a 13. fejezetet Németh Pál írta.