Utolsó módosítás időpontja
  • 2018-03-02 19:07
Látogatók
  • Megtekintett oldalak: 667277
  • Egyedi látogatók: 48688
  • Közzétett oldalak száma: 471
Címlap

Evangelikus (Ittzés István)

 

 Keresztyén önazonosság  és  a magyarság megmaradása

 

"De ha nem hisztek, nem maradtok meg!" Ézs 7,9c

 

 

Nemzetünk évszázadok óta sodródik a lét és nem lét határán. A történelem tanúsága; idegen erők eredője határozza meg népünk sorsát. Vezetőink ugyan újra és újra kijelentik, hogy "saját kezünkbe vesszük jövőnket", de ez általában a be nem teljesült ígéretek halmazát gyarapítja. Különben is, éppen ez az igazi oka ismétlődő nemzeti tragédiáinknak. Hiszen az emberi lehetőségek nem csupán végesek, de nem ritkán végzetesek is. Az elmúlt évezredben, minket - tisztelet a kivételnek, - reálpolitikusok vezettek. A reálpolitikus alatt azt értem, hogy csak a látható, emberi tényezőkkel számol, és nem veszi figyelembe a legnagyobb "Tényezőt". Már pedig ha egy matematikai feladatban nem számolok egy tényezővel, az eredmény csakis rossz lehet. Ez természetesen nem csak a nemzeti méretekben igazság, hanem egyéni életünkben is.  Most ne gondoljunk arra, hogy más népek is hasonlóképpen éltek, élnek, akár csak az Európai Unió, ahol a vezetők már azt is felháborítónak tartják, ha valaki Istent említi, pláne, ha alá veti magát Isten törvényének és kritikus a világi, liberális szabadossággal szemben. Meg is lesz ennek a végzetes következménye.

Magamra nézve, elsőrendű felelősségnek tekintem, hogy népem iránt érzett felelős szeretet munkáljon a gondolkodásomban és határozza meg cselekedeteimet.

Igen, ez a döntő, hogy mit hiszek, és mit gondolok, mik motiválnak életvitelemben és embertársaimhoz való viszonyulásaimban, döntéseimben. Mindezt akár világnézetnek is  nevezhetném, minthogy valójában  az is.

Népünknek nagyon sok értékes, mondhatni átlagon felüli tagja volt és van, mégis  valami megmagyarázhatatlan  enerváltság, sőt  depressziós  cselekvőképtelenség,  bénult  lemondás , reménytelenség  jellemzi gyakran honfitársaink többségét. A legsötétebben látó nemzet címét sikerült kivívnunk, ami a minden-mindegy egyéni magatartást eredményezi.

Mi ennek az oka?  

Nagyon egyszerű: a hitetlenség. Sokan  ezt  így  fogalmazzák meg: ebben az országban nem lehet csinálni semmit, el kell menni innen, csak  nyugaton lehet érvényesülni, stb. Sőt, az ország egyik miniszterelnöke  sem tartotta szégyennek felszólítani az amúgy is  kevés  fiatalunkat, hogy külföldön keressék  boldogulásukat. 

A  hitnek, illetve  a hitetlenségnek  nem csak transzcendens  dimenziói vannak, hanem nagyon is immanens ,ebben a földi létben ható jelentősége is  van.  A hit bizalmi jellege döntő. Hiszen egy házasságot  sem lehet  bizalom nélkül megkötni, de  még  egy  repülőre sem lehet hit  nélkül felszállni, de  abban is hinnem kell, amit megvásároltam az jó,  működőképes.  Hinnem kellene abban, hogy a  családom tagjai szeretnek, hogy  fontos  vagyok nekik, hogy a munkatársaim, vagy a szomszédaim jó indulatúak irányomban, hogy vezetőink  valóban a nemzet javáért  mindent  megtesznek .

Ám éppen ennek mond ellene a történelmi tapasztalat. Alig volt nemzetünk életében olyan korszak, amikor az ország vezetői első renden, ne idegen érdekeket szolgáltak volna. És mindennapos, hogy munkahelyi tulajdonosok és vezetők, munkatársak, szomszédok, ismerősök olykor még barátok,  rokonok, testvérek, sőt  gyermekeink  vagy éppen életünk  párja  is, haszonlesésből, önzésből , hűtlenségből ellenségünkké lesz. Már a zsigereinkbe  épült  a bizalmatlanság, a lázadás, a bezárkózás, az elidegenedés. Betegek vagyunk, látjuk ezt, hiszen  a féltő szeretet aggódása van sokunk szívében, akik "látnak".

Az Ószövetség prófétáit "látóknak" nevezték. Mert Isten láttatta velük, a jelen következményeként  törvényszerűen bekövetkező jövőt.

Érdekes ellentmondásban vannak az emberek. Pesszimisták és reménytelenek és mégsem akarják látni, hogy mindannyian betegek vagyunk, de  volna lehetőség a gyógyulásra. Ám a gyógyítás, a terápia  előfeltétele a  jó diagnózis.  Ahogy Izráel életében Isten a nábi, a "látó" által átadta népének üzenetét: "Jaj vétkes  nemzet, bűnnel terhelt  nép! Gonosz utódok, romlott  fiak! Elhagyták az Urat,... Minél  több verést kaptok, annál inkább ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív." Ézs. 1,4-5  Isten elmondja  nekik, hogy  gyűlöli ünnepeiket, és nem telik kedve a véres áldozatban, eltakarja arcát ha imádkoznak. Akkor  mit is jelenthet a vallásosságunk, ha  ez sem segít? Kisfiú  voltam, még  fogtam református papné, anyai  öreganyám  kezét, megállt

végtelen szomorúsággal a zsinagóga  előtt, azt  mondta, mintegy  magának: "csodálatos énekekkel

dicsérték Istent, nagyon szerettem hallgatni, aztán mégis elvitték őket." Mégis! ez a mégis nagyon elszomorított! Nem  tudtam én  megfogalmazni, csak  éreztem, hogy valami iszonyatos titok lappang.   Európában a 19-20.századfordulón elvileg keresztyénség volt. Fennen hirdették, hogy az egész világ  krisztianizálása küszöbön van, ám nem a  nagyvilág lett keresztyénné, hanem ránk szakadt a két  világháború minden borzalmával, bal és  jobboldali szélsőséges  diktatúrák  rémtetteivel együtt.  Miért? Mert látszatkeresztyének voltunk, valójában elhagytuk Istenünket. Apám   hívő  ember  volt, jogász, járási jegyző, a nagycsalád előtt kifejtette  1944-ben, hogy nem fogják  feltartóztatni a szovjet  csapatokat, megszállnak bennünket és  nem is  fogunk belátható időn belül felszabadulni. A  rokonok majdnem megverték, mindenki  ellene  mondott, ő csendesen azzal fejezete be: értsétek meg Isten ítélete ez rajtunk, bűneink miatt.  "Bűneink miatt gyúlt harag kebledben elsújtád  villámid  dörgő fellegekben" /Kölcsey,Himnusz/.  Ó de  nehéz ezt megérteni, de kikerülhetetlen, hogy akár a mi népünk, vagy  bármelyik nép, törvényszerűen learatja bűnei büntetését. A hamis  vallásoskodás, képmutatás  nemhogy  segítene, hanem egyenesen Isten haragját  vonja maga után. Hiszen ha  vallásosként követem el bűneimet, akkor súlyosabb ítéletre  számíthatok. Isten megmondta a diagnózist, de  terápiát is adott, Jézus Krisztusban. Az igazi keresztyén  hit  gyakorlata a Krisztus követés , ha az Ő lábnyomába lépek, akkor  az Élet útján fogok járni.

 

Miben látom a magyarság  fő  bűnét?

 

Ahogy Isten mondta Izráelnek: "Elhagyták az Urat!" Mit is jelent ez? Azt, hogy ugyan tudom, hogy  van, talán sok mindenben igazat is adok neki, de akarata ellenére  cselekszem és élek, tehát gyakorlati módon nem Úr az életem fölött, hanem én vagyok a magam ura, azt  teszek amit akarok, és ebbe Isten se szóljon bele. Ő ezt  nagyon komolyan veszi és  eltávozik, békén hagy, így  is mondhatnám Pál apostol szavával, kiszolgáltat saját  bűneim következményeinek, le kell aratnom amit vetettem. Ha elhagyom Istent és ez tudatos szembehelyezkedésből fakad, akkor ő is elhagy engem, és akkor  én istentelen leszek, az istentelen ember  pedig  embertelen  ember. A humanista  gondolkodás abból indul ki, hogy az ember alapjában  véve  jó. Sajnos ez  nem igaz, egyáltalán nem igaz. Amint az elemi  mágnesek ereje összeadódik, úgy egy nemzet egyes embereinek bűne is összegeződik. Jézus azt mondta:"A  bűn az, hogy nem hisznek énbennem"Jn.16,9  Tehát  a bűn a hitetlenség, de a hit így  szoktam mondani vektor mennyiség, nem  csak  nagysága, de iránya is van, ha a hitem nem Jézus Krisztusra, mint  Megváltómra tekint, akkor  az a hit  megcsal, ha magamban, vagy  emberi lehetőségekben hiszek. Jeremiásnak azt  mondja az Úr:"Átkozott az a férfi,aki emberben bízik, és testi erőre  támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve! ... De áldott az a  férfi, aki az Úrban  bízik, akinek az Úr a bizodalma. mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa.," Jer. 17,5,7

Valóban elénk adta Isten az átok és az áldás lehetőségét, döntés elé állít, várja, hogy  komolyan vegyem a diagnózist és  kérjem tőle  a gyógyulás lehetőségét. Jeremiásnak Isten megmondja, hogy Ő "kardiológiára" küld bennünket, Ő az igazi szív specialista. "Csalárdabb a szív  mindennél , javíthatatlan; ki tudná kiismerni? Én, az Úr vagyok a szívek  vizsgálója, a lelkek megítélője, mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli." Jer. 17,9-10 Jeremiás megérti Istent, és  így kiált "gyógyíts meg Uram akkor meggyógyulok, szabadíts meg akkor megszabadulok, 17,14.  Az ember  érzi, hogy  ha  Jeremiásnak,  a szent  prófétának is gyógyulásra  van szüksége, bűneiből szabadulásra, akkor ki vagyok én, hogy  nekem nincs szükségem Szabadítóra, gyógyítóra, drága orvosra. Az Úr  azt  mondja a szív javíthatatlan, tehát gyógyíthatatlan, "szívátültetésre"  van szükség. Jézus Krisztusban ezt  ígérte az Úr, hogy  kiveszi a kőszívet és hússzívet ültet helyébe. Könyörületes szívet, amelyik megbocsátó, irgalmas szív, amelyik megkönyörül méhe magzatán.

 

Egy osztrák professzor pár éve azt nyilatkozta, hogy manapság a világ legéletveszélyesebb helye az

anyaméh! Hát nem rettenetes, amit Isten az élet forrásává  tett, azt mi a halál völgyévé változtatjuk? A magyar "holokauszt", hogy közel hétmillió gyermek nem születhetett meg! Ha arról beszélek, hogy az ókori keleten a termékenység isteneinek feláldozták szüleik kicsinyeiket, pld. az ökörfejű molok isten izzó bronz szobrának karjaiba  tették, azért, hogy jobb termésük legyen, vagy  sikerük legyen a háborúban, akkor  az emberek  szörnyülködnek, miért nem szörnyülködünk ma,  amikor anyagi okok, a karrier miatt  ölik meg a modern  anyák gyermekeiket.  Ha semmi más bűne nem volna népünknek, akkor is bízvást  számíthatunk Isten haragjára. Ha  kicsi ártatlannak nincs irgalom, akkor, hogy lennénk képesek irgalmas szeretettel bánni a másik emberrel.

 

Az  Atya Szíve

 

Isten kimondta Mózes előtt a nevét: "Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok akinek irgalmazok"  De  mi  ez a feltételes  mód? Voltaire azt  mondta:  a szabó  dolga, hogy ruhát  varrjon, a cipészé, hogy  cipőt  készítsen, az Isten dolga, hogy megbocsásson". Azt hiszem, hogy az emberi  arcátlanságnak nincs határa, Isten azonban Isten, és nem cipész, fenntartja a jogot arra, hogy kinek kegyelmez és kinek nem, kihez irgalmas és kihez nem! És  tényleg,  kinek irgalmaz?  És kinek kell a kegyelem? Csakis elítélt  bűnösnek, akinek már  nincs  több dobása, jogerős az ítélet és a sztárügyvéd sem menti ki a hóhér kezéből. De hát én, aki kicsi gyermekoromtól fogva templomba járó, bibliás, hívő  ember  vagyok, nekem csak nem kell a kegyelem? Az a cégéres bűnösöknek  kell! Aki így  beszél, az még  nem állt lélekben igazán a Szent Isten előtt!  Mózesnek azt mondja: nem láthat egem ember, hogy életbe maradjon. A mi Istenünk megemésztő  tűz! Én már  álltam így előtte, átéltem, hogy  örökre  elkárhoztam, és  nincs  már számomra  bocsánat! 

Luther  szerzetesként félholtra gyötörte magát böjtölésekkel, virrasztásokkal, korbácsolásokkal és lelkét gyötrő kérdésként  kérdezte, hol találok irgalmas Istent? Mert ő a  hatalmas, Igazságos és bűngyűlölő Istent látta, és magát az elveszettet. Aztán megtalálta a kegyelmes  Istent Jézus Krisztusban, a Kereszt Krisztusában. A keresztfa titkát  csak az érti meg, aki állt már Isten szín előtt,  az megtudja, hogy az  Atya  csak annak ad  kegyelmet, aki hisz Egyszülött Fiában, aki helyetted és helyettem állt meg Isten ítélete előtt. Tudjátok két  ítélet  lesz a világon, a bűnösök ítélete, ez már  megvolt, ott a Golgotán, és az "igazak" ítélete,  / majd a világ  végén/   akik nem Megváltójuk érdemében bízva, hanem saját igazságuk tudatában állnak Isten elé. Bátor  vagy botor  emberek? A bűnösök ítéletét Jézus vállalta fel! Aki bűnét  ráveti, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus   engesztelő áldozatáért Isten megbocsát neki, annak szól az  irgalom evangéliuma. 

Az Izráeliták talán jobban megértették, vagy megérthették volna a kereszt titkát. A jeruzsálemi templom oltárán áldozhattak , a  férfi felvitte a báránykáját, megállt  vele a pap előtt, rá kellett tennie a kezét a bárány fejére és  felette meg kellett vallania  valós bűneit, aztán a pap elvágta a bárány  nyakát,  fröcsögött a vér és átélte, hogy "valaki" más halt meg bűneiért.

Keresztelő János rámutat Jézusra: "Íme az Isten Báránya ,aki hordozza a világ bűnét!"

Hát ez a  nagypéntek csodája ,a kereszt kegyelmes titka. Isten a kereszten kitette Jézusban a Szívét, amely  meghasadt,  Isten lesújtó ítélete alatt, helyetted és  helyettem, érted és értem.

A Szent Kereszt, úgy jött létre, hogy  Isten bűnt gyűlölő ítélete és halálos szeretete keresztezte egymást.  Isten ezt már  évszázadokkal előbb bejelentette: "Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg" Ézs.53,5 Drága  biztatás és örök evangélium a megtérő bűnösöknek. Ne félj mert Megváltottalak, neveden szólítottalak enyém  vagy,  mondja Urunk, aki Krisztusban Megváltott bűntől és haláltól.

Cromwell a nagy hatalmú angol vezér, egyik faluban halálra ítélt  egy  férfit. A felesége esdekelt férje életéért, de Cromwell könyörtelenül  kijelentette, holnap a déli harangszókor meghal a férjed! Az asszony tudta, hogy a harangozó teljesen süket. Délben felment a templom toronyba és megragadta két kézzel a harang nyelvét, a harangozó húzta a harangot, de az nem szólalt meg. Az asszony kezét teljesen összezúzta a harang.  Majd odaállt Cromwell elé,felmutatta véres kezeit, a hatalmas úr  megrendült ekkora szeretet láttán és  szabadon engedte  férjét. Mennyivel inkább ad életet a mi Atyánk annak, akiért Szent Fia mutatja  fel átszegezett kezeit: "Ha mások megfeledkeznének is,én nem feledkezem meg rólad! Íme tenyerembe véstelek be" Ézs.49,15-16 Jézus kezeibe véste  be örök emlékezetül azokat, akik Benne reménykednek.

W. Busch lelkész könyvének címe: "Jézus a mi sorsunk!" valóban így  van, ami vele  történt az történik a Benne hívővel. Pál így mondja: ha vele együtt haltunk meg, vele együtt támadunk fel!  Olyan csodálatos Isten Igéje, ezt is előre bejelentette:  "Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert Ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de  be is kötöz bennünket, két  nap múltán életre kelt, harmadnapra feltámaszt bennünket, és élünk majd  előtte." Hóseás 6,1-2

 

 Húsvét az élet ünnepe,

 

győzelem a halál felett, mint utolsó ellenség, a legnagyobb ellenség töröltetik el a halál, a legyőzhetetlen, amiről azt  gondolják, hogy övé az utolsó szó?  Valóban a halálé az utolsó szó? Ha  a halál mindennél nagyobb, akkor Istennél is nagyobb lenne? Lehetetlen! Az Élet Ura  Ő! A Feltámadott mondja Jánosnak a mennyei jelenésekben: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó,és az élő: halott voltam, de íme élek örökké, és  nálam vannak a halál és pokol kulcsai." Jel.1, 17-18

Egy teológiai professzort meghívtak szülőfalujába, hogy temesse  el a gyülekezet egyik elöljáróját, aki ötven évesen váratlan elhunyt. A professzor úr, hirdette a feltámadás  evangéliumát és az összetört  szívű özvegy  minden drága igénél bekiáltotta, "abból sem lesz semmi"! Sokszor   álltam  ravatal mellett, szemben a gyászolók sokasága, láttam az arcokon, hogy az élet evangéliuma számukra provokáció volt. Szinte gúnyként  hatott, amikor  a feltámadás szóba került. Hiszen a halál legyőzhetetlen bizonyítéka ott volt előttük, drága szerettük egy  marék hamu, vagy kihűlt és oszlásnak indult élettelen teste. Mit  papol akkor ez a fecsegő?!  Úgy néztek rám, mintha én öltem volna meg szerettüket. Fájdalmas pillanatok, szívemet ilyenkor a szánalom és az a vágy  töltötte  be,  bárcsak  tudnának hinni, hiszen olyan elesettek és  reménytelenek. Lassan rájöttem, ők is  hívők, de egészen másban hisznek; Ők halálhívők! Mert azt  hiszik, hogy a halálé az utolsó szó.  Talán éppen ez szomorít el legjobban, hogy népünk halál hívő  nép, semmilyen tekintetben nem  tud  hinni az élet hatalmában. A mi biológiai életünk valójában nem élet, méltán mondja az Úr, az önmagában , saját hitében hívő gyülekezetnek az a neved, hogy élsz, pedig halott  vagy. A biológiai élet végállomása a halál. Logikusan így kell megfogalmaznunk, a biológiai létünk célja a halál. De élet az amelynek  vége, célja a halál? Természetesen nem! Lehet, hogy elfogult  vagyok, de  saját népünk gondolkozásában azt látom, hogy roppant  racionális, nem csak a vezetőink, de népünk  döntő  többsége realista. De  realizmusa  a testi látáson alapul. A realista a láthatókra néz és teljességgel hihetetlennek tartja, a láthatatlan világ  valóságát, így az eljövendő világ Isten országának a valóságát. "Hiszem ha látom"! Tehát  az erény így  válik csapdává, bűnné, a reménytelenség  forrásává! Persze  hogy lehetetlen! Embereknek ez lehetetlen, de  Istennél minden lehetséges mondja Jézus. 

Hittan órák örökzöld kérdése  volt, de  hogyan támadhatna  fel  egy  porrá lett hulla? Azt a sánta  hasonlatot  hoztam elő a számítógépen felnőtt  nebulóknak, hogy ki  tudod  venni gépedből a programot? ki. Be tudod  egy másik gépbe  tölteni? igen. Akkor miért gondolod, hogy  Isten  a te lelkedet, vagy  személyiségedet, nem tudja tárolni, és  másik testbe  egy mennyei  testbe  előhozni?! Különös, de ezt általában elfogadták. Jézus korabeli szadduceusok is tagadták a feltámadást.  Az Úr Jézus mondta nekik:"Tévelyegtek, mert  nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát". Mt.22,29  Amit  Jézus akkor mondott, azt  sokkal  inkább mondhatná a mai  templomos  embereknek .  Szégyen-szemre nagyon kevesen ismerik a Bibliát, és  ez végzetes hitünkre  nézve, a tévelygés  és  hitetlenség oka. A protestáns, és ezen belül az evangélikus  egyházat szeretjük  az Ige  egyházaként  feltüntetni, de  ez  csak üres  szólam marad, ha  keresztyén népünk  könyvespolcán porosodik  a Biblia és  nem mindennapi lelki  kenyér, amiből élünk.

 

 

Ha az embernek nincsenek  távlatai

Szánalmas a modern ember, mert elveszítette  hitét, hitével együtt élete értelmét, és a reménytelenség  vonala alá süllyedt. Ebben a sötétségben  minden európai nép  osztozik. Jézus mondta: "Én vagyok a világ világossága: aki  engem követ nem jár  sötétségben hanem övé lesz az élet világossága."   Aki sötétségben jár nem tudja honnan jött és hová megy. Tudom, hogy drága népünk csak akkor  tudna alapvető életfordulatot venni, ha  hinne  az Életben. Egészen másként gondolkozik az az ember, aki  tudja, hogy az élete nem 60-70 év, hanem hiszi, hogy élete az Örökkévaló Isten örökkévalóságából részesülhet Jézus Krisztus által. Minden átrendeződik! A jelen élet célja nem más, mint  megragadni ezt az el nem múló Életet. Ám ha  ez nincs, akkor  a halál perspektívája bénítja  meg az életünket, és  nem marad más  cél, együnk igyunk, mert holnap úgyis meghalunk. Ez a hedonista életszemlélet, amely az élet  célját az élvezetekben tudja csak megragadni.  /Carpe diem/

Gyakorlati tapasztalatom,  ha szeretem az Urat, ha Ő  van életemben az első helyen, ha körülötte "forog" az életem,akkor minden rendeződik, akkor tudom igazán szeretni enyéimet és  a hazámat is.  Ha  földünk nem a nap körül keringene, halott bolygó lenne. De a nap  fénye és melege az élet feltételét jelenti számunkra, ahogyan  az Isten körül forgó ember élete, Isten szeretetének melegében és az élet  fényében  futhatja pályáját. Komolyan kell vennünk, hogy a mi humanista emberszeretetünk véges és fogyatékos, önző szeretet. A mi szeretetünknek oka kell legyen. Isten szeretetének egyetlen oka, saját szívének természetéből fakad, ami rászorultságunk miatt áradt és árad felénk. "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne  vesszen , hanem örök élete  legyen." Jn.3,16   Isten szeretetének célja az Élet, a megmaradás,  a megtartatás testi és lelki értelemben.  Ez az /agapé/  isteni szeretet mentő , megtartó szeretet, de ezt  vissza lehet utasítani.  Sajnos  Isten szeretetének mibenlétét  értik félre leginkább az emberek. Még gyakran hívő  emberek is életük külső  sikerességében, ( egészség, jólét, siker) értelmezik, szeret-e az Isten vagy nem. Ez csak ráadás lehet, Isten szeretete az Életre szeretés!  "Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." Lk.19,10 

 Mivel mélyen meg vagyok győződve, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója és Megtartója minden embernek, ezért tudom, hogy népünk megtartatása világi értelemben is  tőle függ.  Ezért a keresztyénségünk ilyen értelemben valóban a legfontosabb dolog a világon. Önazonosságunk értelmezése ennek a kikerülhetetlen igazságnak a fényében összefonódik,  és akkor  vagyok helyes értelemben véve magyar és  nemzetemet értelmesen szerető  ember,  ha keresztyén-magyarként  tudom azonosítani magamat. /Szent István-i értelmezés/

De  ez a szeretet, különösen a haza szeretete, a népem szeretete, sokszor  fájdalmas szeretet, mert  aggódó,  kétségektől gyötört szeretet. Jeremiás mondta, népem összetöretése egem is összetört. Siratta népét,  mert "látott", látta  a sötét  viharfelhőket tornyosulni hazája egén. Hiába  volt a prófétai látás, az isteni ige, inkább  elhallgattatták, mert akkor  vissza kellett  volna  fordulni kinek kinek a maga  bűnös útjáról.  Jézus is megsiratta népét, a szent  várost, amely hihetetlen ellentmondásában prófétagyilkos, végül Krisztus-gyilkos várossá lesz:"Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet,  ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti  a csibéit, de  ti nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok" Mt. 23,37-38  Tehetetlen síró Isten? Igen, mert  nem erőszakolja  rá magát az emberre, az isteni szeretet soha nem erőszakos, hanem döntési szabadságot ad , jöjjetek énhozzám mindnyájan, mondja az Úr, de nem mennek. Nincs  fájdalmasabb dolog mint a visszautasított szeretet. A szeretet ilyenkor  csak sírni  tud, siratja azt akiről tudja, hogy mi lesz vele nélküle. Elhagyott lesz a ti házatok, a templom.

Valóbban Isten elhagyta a templomot, ezzel egyedül maradt  szeretett népe, efölött valóban csak sírni lehet. Ha  baj van, ha komoly tragédiák történnek, az emberek mindig  felteszik a kérdést, miért  engedi meg ezt az Isten, hol  volt, vagy hol van most az Isten.  W. Busch erre  mondja : Isten "úriember", ha elkülditek elmegy. Mi itt  Európában elküldtük, sőt kitiltottuk életünkből,

iskoláinkból, családi életünkből, gazdasági és politikai életünkből, hát  elment, aztán itt maradtunk magunkban. Bizony siralmas  helyzet  egy ember Isten nélkül, egy család Isten nélkül, egy nemzet Isten nélkül. Istentelen helyzet. Hát  ebben vagyunk. Jaj ne  mondjuk, hogy  ezt  csak a kommunisták tették, nem, sajnos  nem csak a kommunisták.  Alig lehet összegyűjteni állami iskolákban egy-egy hittanos csoportot. Egy alkalommal hittanórát  tartani érkeztem, a terem előtt  egy  felháborodott  anyuka  várt, nagyon indulatosan számon kért, hogy miért  engedtem meg, hogy kisfia  részt  vegyen a hittanórán? miután osztálytársával bejött. Megtiltja, hogy  máskor  beengedjem az órára, meg különben is minek ez? csendesen csak annyit  mondtam neki, egy hely, ahol megtanítjuk a gyermekeket, hogy tisztelt apádat és anyádat, aztán elviharzott.  Hányszor zavartak ki a hittanórákról gyerekekkel együtt , tanárok és takarítónők. Emlékszem egy alkalommal a takarítónő kiabálva kergetett ki bennünket a tanteremből, a gyerekek  megbotránkozva kérdezték Pista bácsi miért megyünk ki? Miért nem szól az igazgató bácsinak? Visszakérdeztem, mit  gondoltok az Úr  Jézus  bent maradt  volna?  vagy feljelentette  volna  a takarítónénit? Többet  nem szóltak, mert még  egyszer  kétszer  kikergetett bennünket ez az idős asszony, aztán egy szép  napon  bocsánatot ugyan nem kért,  de egészen megváltozott, végül bizalmába  fogadott, élete  nyomorúságait  tárta  föl előttem, és elfogadta tanácsaimat.  Szóval nagy  bajban vagyunk, és a keresztyén iskolák is nagy bajban vannak.  Ugyan az iskola  homlokzatára más cégér került, de  vajon  belül, a lényeget illetően  meg tudjuk-e  változtatni a szellemiséget? Valóban krisztusi légkört jelent-e egy magyar keresztyén iskola, ó drága lelkész testvérek és kedves  pedagógusok, ez volna az első számú  feladatunk!  Hogyan? Eléjük  kell élni Krisztust!  "Nem hatalommal, nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel, mondja a Seregek Ura!" Zak.4,6  Hiszen egy nép megmaradásának alapfeltétele, milyen nemzedék nő fel. Istennel jár,  vagy Isten nélkül. Az özönvíz ítéletből egyedül Noé és  családja menekült meg, ennek egyetlen okát lakonikus  rövidséggel így olvashatjuk : "Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Noé!" I.Móz.6,9  Hát  erre az  Istennel járásra kellene  megtanítani élő példával gyermekeinket, a következő nemzedéket. Jézus így  mondja : Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához csakis énáltalam."   Hála Istennek sokan látjuk, hogy  népünk megmaradásának útja a krisztusi út. De  csak akkor vesznek komolyan bennünket, ha mi, akik látjuk az Utat, a "keskeny utat",  a kereszthordozás útját, járunk is  azon. A keresztyén  önazonosság vagy identitás tudat, nem eszme, nem ideológia, hanem egy élő személy követése,  ahogy énekeljük:

"Jézus hív  jertek énutánam! Hűségesen kövessetek!

  Lépjetek  lábnyomomba bátran! Ne földiekre nézzetek!

                      Vegyétek föl keresztetek! a keskeny útra térjetek!"  /Ev. É. 438/

 

Miért vesztette el népünk a hitét?

 

Először  is  szeretném leszögezni, hála Istennek nem vesztette  el mindenki a hitét. Másodszor  ismét  elutasítom azt a rövidzárlatos kijelentést, hogy a kommunisták miatt. Igen, a kommunisták tudatos ateista és egyházüldöző hatalma mérhetetlen károkat okozott, mert a keresztyének   többsége, hagyta, hogy elvegyék hitét, hiszen már  nem ez volt a legfontosabb az életében.

 Egy asszony temetést jött bejelenteni, meghalt a férje, és soha nem jártak  templomba, tudta, hogy  valami magyarázatot kellene  adnia, miért nem.  Azt  mondta: tetszik tudni, hogy  volt az ötvenes években, el kellett  dönteni, Isten, vagy a kenyér, és mi a kenyér mellett  döntöttünk. Azt gondolom ennél világosabb magyarázatot  nem is adhatott volna. És itt van a kutya elásva, hogy kinek hiszek. Ki is a kenyér  Ura?  A kommunisták,  vagy az Isten? valóban hit kérdése. Emlékszem gyermekoromba arra az ostoba rigmusra: "nem kell nékünk az Isten esője, hoz esőt a Sztálin repülője".  Mi keresztyének így imádkozunk:  "a mi minden napi kenyerünket add meg nekünk ma"!  Bizony  nagy különbség van a kétféle hit között.

 Az elhitetlenedésnek, a kommunista ideológia sikerének meg voltak az előzményei, elsősorban szellemi síkon, másodsorban az  egyház életvitelében.   Nem a papságra, hanem az egész egyházra gondolok, minden emberre, aki magát  keresztyénnek  vallotta,  akik mondták ugyan, hogy Uram Uram, de nem cselekedték Krisztus  akaratát, és  így hiteltelenítették engedetlen életükkel a keresztyénséget.

 Amikor a romlás okait keressük, a személyes  vádaskodásnak semmi értelme, hanem  ahogy Pál  apostol rámutat, nekünk nem test és vér, azaz nem emberek ellen van harcunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség  világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.  Mit is ért ez alatt az apostol? Azt, hogy a láthatatlan, transzcendens  világnak  van egy  sötét,  gonosz oldala. Az Isten ellen lázadó Sátán és angyalai , a sötét erők és szellemek, amelyek az embert szeretnék eszközül használni, Isten ellenes céljaik elérésére. Sajnos erre  mi jó alanyok vagyunk. A Sátán célja  mindig  is  Isten személyének és szavának lejáratása. Aki   ismeri  a Bibliát az tudja, hogy  a mi Urunk a világ Teremtője, fenntartója, Megváltója, aki az övéinek mint  mennyei Atya jelentette ki magát. A Sátán célja Istent szeretetlennek, és  az ember  iránt  rossz indulatúnak  beállítani, és szava hitelét lejáratni. "Csakugyan azt mondta az Isten?" Ezzel az alattomos kérdéssel elhintette és elhinti a bizalmatlanság, és a lázadás magját az ember szívében. Aki aztán a nehézségek láttán, valóban  számon kéri, a számon kérhetetlen Istent, és szembe is fordul vele. A Sátán  hozzánk képest nagy hatalom, és mindig a egyéni kívánságaink és  vélt érdekeink vonalán támad.  Tehát  a romlás mögött lássuk az igazi ellenséget, és a Sátán által felhasznált  emberben  pedig lássuk meg az áldozatot is. A szellemi harcban a Sátán célja, hogy Isten helyére tegye magát. Ezt természetesen csak úgy teheti, hogy a teremtmények szívét  maga felé  fordítja és magát imádtatja, sőt  az emberrel  elhiteti, hogy istenek lehetnek, csak Isten irigy és  ezt megakadályozandó tiltotta el a jó és rossz tudásának fájától .  A Sátán jól ismeri a bukott  embert, tudja, hogy  ígéretekkel meg lehet  szédíteni, és ha  dob valami koncot, akkor meg is  foghatja. Sajnos  ez túl jól működik, mert mi még  vallási korrupcióra is képesek vagyunk. Istent,  ha egyáltalán kedveljük, többnyire  csak azért  részesítjük vallásos  tiszteletbe, mert vagy félünk tőle, vagy  többnyire inkább várunk tőle  valamit. Nem az Ő drága Atyai személyéért keressük, minden érdektől függetlenül. 

A hitetlenség miatt Isten számon kér

"Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen," Róm.1,18

A megkísértett ember, a tékozló útját  járó  ember, szeretné elhitetni magával, hogy  nincs számonkérés. Ezt  vagy úgy teszi, hogy  a halált véglegesnek hiszi, vagy tagadja Isten létezését, vagy ami a vallásos  ember  kibúvója, arra gondol,  hogy  különb minden más embernél: "Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan mint a többi ember." Adja Jézus a farizeus szájába, ezt az önelégült  imádságot. Tehát akár így, akár úgy keresem a kibúvót , higgyük el nincs kibúvó.

A halál hívőkről már  beszéltem.   Isten Igéjének  nagyon  határozott üzenete  van azoknak, akik a halálban, mint  végső  rejtekhelyben reménykednek, ami  elrejti őket az isteni számonkérés elől: "Ti ezt  mondjátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és  egyezségre léptünk a holtak hazájával. Ha  jön az elsöprő áradat, nem ér  el bennünket, mert a hazugság lesz az oltalmunk és  a hamisság a rejtekhelyünk. Ezért így szól az én Uram az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul, aki hisz az nem menekül el! A  törvényt zsinórmértékké teszem, és az igazságot mércévé, Jégeső  söpri el az oltalmazó hazugságot, és víz árasztja el a rejtekhelyet. felbomlik a halállal kötött szövetségetek"..Ézs.2815-18

Isten a Sionra valóban letette hitünk drága alapkövét, a "Kősziklát," akiről Mózesnek olyan kedvesen beszélt: Van nálam hely, állj a Kősziklára, a Kőszikla hasadékába állítalak és kezemmel betakarlak. Isten adta ezt a rejtekhelyet, Krisztust, akiben elrejtheti az ember  életét  Isten haragja elől, Istennél.

Most  arról egy két gondolatot, hogy jutottunk el az istentagadásig. Hiszen aki a halált tekinti menedéknek, az sokszor  gondol arra,   ebben az életben bosszút állhat rajtam az Isten,  bárcsak ne  volna Isten! Sartre, "Az Ördög és a Jóisten" című  drámájában így jeleníti meg ezt a vágyat: "öröm, örömkönnyek üres az Ég!" Micsoda ördögi disszonancia.  Egyrészt az ember  borzong a  gondolatától, hogy mint  ember  egyedül van, másrészt Istent is kitagadja az Égből, hogy  ne kelljen alázatosan bocsánatot és szabadulást kérni Tőle.

A felvilágosodás egy hosszú folyamat volt, aminek egyházellenes célját Voltaire így mondta: tapossátok el a gyalázatost. Eltaposni az egyházat, kitagadni Istent, ez a lázadás célja. Ehhez szállította az Ördög  a szellemi municiót, a tudomány tiszteletet parancsoló köntösében.  A 18. és 19. században úgy gondolták, hogy a világmindenség  végtelen és örökkévaló, és oszthatatlan golyócskákból épül  fel. /atomosz/  Egy öröktől fogva létező világnak nem kell, sőt nem is lehet Teremtője. Aztán a 20. században kiderült, hogy a világ  nem öröktől fogva  van, hogy az anyag valójában energia és információ, hogy  egy szürreális  világ  vesz körül bennünket, a maga hihetetlen csodáival és törvényeivel, egy olyan világ, ahol a látható  világegyetem összes energiáinak eredője nulla, ami a "semmiből" keletkezett és  semmivé is lehet. Ennek felismerésébe belerendült  sok hitetlen ember  hitetlensége. Azonban tudomásul kell venni, hogy  nem a tudomány  ismeretei tesznek  valakit hívővé vagy hitetlenné. Hiszen Isten megismerésének lehetősége a teremtettség értelmes  vizsgálata révén csak a Teremtő felismerésének lehetőségét kínálja, de Isten személyét  az emberi értelem útján képtelenek vagyunk megragadni. Nagyon furcsa és  kicsike  Isten volna, ha értelmünk  górcsöve alá  vonhatnánk Őt.  Isten megismerése az emberi értelem számára a "vallás" útján sem lehetséges. Most a vallást, mint az emberi transzcendens lehetőségek eszközeként tekintem, amiről sokan azt  gondolják mégis  csak   az emberi léleknek  van lehetősége  áthatolni az egeken. De  ezen az úton csak hamis istenek ismeretére juthat az emberi vallásos  fantázia. Isten megismerni csak  akkor lehet,  ha ő beszél magáról. Keresztyén hitünk éppen ezért  beszél az isteni kinyilatkoztatásról, aki nem  csak a teremtésben sejteti a Teremtőt, hanem beszél  önmagáról az embernek. "Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt  hozzánk"Zsid.1,1-2  Igen, erről az Úr Jézus is bizonyságot tett, hogy a Biblia az Isten hozzánk szóló szava, az isteni Kijelentlés.  Maga Jézus Krisztus a testté lett Ige, az az Isten különleges és személyes  Megtestesülése és  élő személyes Üzenete. Jézus Isten utolsó Szava az emberhez. Isten, a Láthatatlan Isten, láthatóvá , tapinthatóvá tette magát Jézusban. Ő mondta tanítványainak:" Aki engem látott látta az Atyát". Azt  gondolom ennél drámaibb kijelentést soha nem tett senki, de nem is tehet, mert Ő  az Egyetlen Fiú, a Szentháromság Isten második személye,  aki által megismerhető az Isten. "Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel" , ő gyújtott világosságot  szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. " 2Kor.4,6  Krisztus arcán szemlélhetem, és ismerhetem fel, hogy kicsoda Isten.  Ha  máshol, keresem és más úton szeretnék ismeretre jutni, nem az egyetlen Igaz Istent  fogom megismerni. Nekünk olyan Főpapunk van /Jézus Krisztus/ aki áthatolt az egeken mondja az Ige. Ezért igaz: "senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." A liberális szellemiségen felnőtt ember  ezt  elfogadhatatlannak tartja, de  nagyon egyszerű a probléma, ha Jézus  valóban Isten Fia, akkor  ez teljesen logikus.

Hittanórákon  is örökzöld kérdés volt, főként a kicsik között, de  milyen is az Isten?  Hogyan is lehetne  őt megismerni? Mindig  Jézusra mutattam, ismerd meg Jézust és megtudod milyen az Isten. Egyszer én is megkérdeztem a kicsiket, a lábadon mászkáló hangya tudja-e ki vagy te. Kórusban mondták, hogy  nem. El tudnád-e  mondani a hangyának,hogy ki vagy te?  Nem,  volt a válasz, de  egy kis harmadikos fiú azt  mondta,csak akkor, ha hangyává változnék, az  gondolom, hogy egy ilyen kis embertől ez zseniális gondolat. Isten azt mondta Mózesnek nem láthat engem ember, hogy életben maradjon, de  ha  emberré lett, akkor  igen, láttuk az Ő dicsőségét mit az Atya Egyszülöttjének dicsőségét  telve kegyelemmel és igazsággal. valóban igaz keresztyén hitünk titka, hogy Jézus Krisztus Isten felén fordított arca, és az Ő drága arcán ismerhető fel az Atya, hit által.

 

Néhány gondolat az emberről:

 

Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Az ember  bukása után már lelkileg nem Teremtőjére hasonlít, hanem démonizálódott, "mert rossz társaságba keveredett", és  egészen más szellemiség  töltötte   be az életét. Isten azt  mondja az emberről: "az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak  gonosz" 1.Móz.6,5  Láttuk már ezt  a diagnózist, de a legtöbb ember  ezt nem fogadja el. Isten nem nyugodott  bele teremtménye  elvesztésébe, meg akarja menteni és  helyre akarja állítani. A modern ember istentagadása a Teremtő tagadását is jelenti. Ezt  tudományos eszközökkel igyekeznek elfogadhatóvá tenni.  Darwin elgondolása, mintegy szellemi alapot  szolgáltatott, hogy   nincs  szüksége az élővilágnak és az embernek a Teremtőre, mert  egy lassú  folyamat, az evolúció útján jön létre  minden élet.  Az új elmélet  viszont nem volt képes mintegy ok okozati összefüggést adni az élet keletkezésére.   Paul Davies a "Megbundázott világegyetem" című művében írja: "Ám Darwin a biológiai evolúcióból végérvényesen száműzte a teleologiát. /a cél-ok, végső-ok fogalmát/ A darwinizmus lényege ugyanis éppen az, hogy a természet  nem képes "előre tekinteni" és előre megfontolni, mi az amire a túléléshez szüksége  van. ...Darwin szerint "az evolúció nem tart semerre: nincs iránya, nincs előzetes tervezés."  270.old.

Tehát ha az életnek nincs  se  célja se  oka, akkor  az én személyes életemnek sincs. Így nem csoda,

akik  készpénznek vették az evolúciót és tagadták Isten létét,  önazonosságuk igen alacsony szintre került. Hiszen kénytelenek voltak levonni a konzekvenciát; az ember  nem több, egy  felkapaszkodott majomnál. Így  személyes élete céltalan, és ennek megfelelően értelmetlen. Félelmetes következtetéseket vontak már le ebből, akár tetszik akár nem,  a hitleri fajelméletet is  a darwinizmusra alapozták. A huszadik századvég rendkívüli felfedezéseket hozott a biológiában, ami messzemenő filozófiai kérdéseket is felvetett és egyre  több tudós vallotta meg, hogy egy intelligens  tervezést mutat az élet, /pld. Antoni Flow marxista filozófus megtagadta ennek felismerésében élete egész munkásságát 82 éves korában./  Megragadó, és  valójában igen elgondolkoztató a világ  legnagyobb tudósának tartott A. Einstein vallomása:"  A felfoghatatlan világmindenségben egy határtalan értelem nyilvánul meg. Az a közkedvelt  vélemény, hogy ateista vagyok, nagy tévedésen alapul. Aki ezt tudományos elméleteimből olvassa ki, aligha fogta fel azokat. Teljesen félreértett és nem tesz vele jó szolgálatot nekem. ...Hiszek egy személyes Istenben, és jó lelkiismerettel mondhatom, hogy sohasem hódoltam semmilyen ateista életszemléletnek. Már fiatal diákként visszautasítottam a nyolcvanas évek /1880/ tudományos álláspontját, és Darwin, Haeckel és Huxley fejlődéstanait reménytelenül elavultnak tartom." A 20. század legnagyobb fizikusa látja a tervezettséget, és látja a Tervezőt. Sokan nem látják sajnos ma sem, és úgy adják elő a tanuló ifjúságnak, mintha  az evolúció tudományos tény lenne.. Visszatérek egy pillanatra Paul Davies könyvéhez . az írja " A biológiai szervezetek roppant bonyolultak - sokkal bonyolultabbak, mint  amilyennek Paley elképzelte. Egy fizikus számára egyszerűen csodálatosak. A rengeteg különféle összetevő szervezetten és bámulatos összhangban működik együtt. Az élő sejtben  parányi szivattyúkat, szállítószalagokat, motorokat, rotorokat, turbinákat, légcsavarokat és ollókat találunk, no meg  egy sor további, a hétköznapi műhelyekből jól ismert eszköz kicsinyített változatát, amelyek mindegyike a nanotechnológia nagyszerű példája. Az egész együttes felettébb hatékonyan működik."  Megbundázott világegyetem 224. old.  Ugyanitt lentebb megjegyzi: "A tervezettség megjelenése az élet egyik meghatározó ismérve."

Ha a DNS-re  gondolunk, arra a félelmetes nagy programra, ami az élet rendszerét adja, kiderül, hogy mindez  szellemi  termék. Egyetlen emberi sejtben kétezer darab ötszáz oldalas könyvben lehet leírni a programot . Kicsit szégyenlem is magam az evolúcióban hívők  miatt, hogy  ilyen nagy hitük van, el tudják hinni, hogy mindez a szellemi csoda önmagától létrejöhetett..  Ernest Kahan amerikai biokémikus kicsit öniróniával írja: "Teljes ostobaság és őrültség azt  gondolni, hogy élő sejt önmagától létrejöhet, én mégis ezt hiszem, mert mást nem tudok elképzelni."  Tehát hit, bizony a végső kérdésekben a tudomány csak hipotéziseket gyárt, amit képtelenek igazolni. Nincs  lehetőségem tovább időzni a problémánál, de nagyon fontos,  az emberek hitét, sőt örök egzisztenciáját  érintő kérdés.  A nagy szellemi hitető egyik csodafegyvere az evolúció.  Akár filozófiai, vagy éppen természettudományos elméletek kívánják bizonyítani, hogy nincs Isten, Ő maga bizonyítja  be nekünk, hogy van.

 

A Bibliáról

 

Úgy tűnik, hogy nincs emberi válasz a végső kérdésekre, és valóban sötétben járunk, de  Isten nem hagyja  sötétségben azokat, akik neki vallják meg szorongató gyötrő kérdéseiket. Van válasz, de nem a tudomány magaslatain, sem nem a ezoterika titkos  kulcs lyukain leselkedve,  hanem Isten beszélő Isten beszél magáról és rólunk. Szava számunkra az írott Igében adatott. Jézus mondja el a Gazdag és Lázár történetét, a gazdag a pokolból arra kéri Ábrahámot, hogy küldje el Lázárt a testvéreihez, hogy  ide ne kerüljenek a gyötrelem helyére. Akkor  elhangzik a válasz: Van Mózesük és vannak  prófétáik hallgassanak azokra. Vagyis Jézus  a Bibliához utasít . A Feltámadott szemére hányja tanítványainak, hogy milyen rest a szívük, hogy elhiggyék mindazt, amit felőle megírtak a próféták.  Aztán megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat. Az Úr Jézus hihetetlenül magasra  emelte a Biblia tekintélyét. Egyetlen ióta vagy vessző sem vész el a Törvényből, míg minden be nem teljesedik.  Máshol azt  mondta az Írás  felbonthatatlan. A Biblia tekintélyének és isteni ihletettségének kérdéséről köteteket írtak már. A Biblia szent és Istentől való eredete a keresztyén ember számára rendkívül  fontos.

Bizonytalanná lehet tenni a fiatalok hitét  tudományos elméletekkel, megbotránkoznak emberek a sok tragédia nyomorúság , halál láttán. Politikai erők is  nagy rombolást vittek már végbe a keresztyénségben, de az igazi betegsége, gyógyíthatatlan baja az egyháznak ha elveszti, vagy félremagyarázza Isten  Igéjét. Ez  Sátán első és azóta is működő  stratégiája,   Isten Igéjének lejáratása. Az első bibliakritikus a Sátán volt: "Csakugyan azt mondta az Isten?" Ez a legveszedelmesebb, hiszen Istenbe vetett bizalmamat alapjaiban támadja az, aki a Isten kijelentését, támadja. Hiszen hitünk mi másra  építhet, ha  nem az Isten kijelentett szavára!  a lutheri reformáció nyomán létrejött Evangélikus  Egyház, hitvallása alapjának egyedül a Szentírást fogadta el. /Sola Scriptura/ ha  ezt az alapot  sikerül kihúzni a lábunk alól, akkor mire építjük hitünket?

Örök sláger: "a Bibliát is emberek írták", " a Biblia is csak emberi könyv.  Egyrészt ez teljesen igaz. Az Egyház tanítása a Testté lett Ige, Jézus kettős természetéről tanít.. Azt  valljuk, hogy valóságos ember és valóságos Isten. Az írott Ige természete is ilyen, egészen emberi és egészen isteni könyv. Tulajdonképpen ez a legdöntőbb kérdés a keresztyén ember életében, miként veszi kezébe a Bibliát? csak egy emberi  történelem, és vallástörténeti dokumentum, vagy az Élő isten Szava hozzám?! A Bibliát az égő csipkebokorhoz szoktam hasonlítani, egy kis pusztai bozót lángolni kezd, mert Isten ott jelent meg. Vesd le lábadról a sarudat, mert szent hely ahol állsz, inti Mózest az Úr. Levetett sarúval közeledj a Bibliához és úgy  nyisd fel úgy olvasd, hogy szent hely az, mert  számodra ott szólal meg az Isten. Bárcsak olyan remegő szívvel vehetnénk kezünkbe ezt a drága könyvet, és úgy imádkozhatnánk, mint a kis Sámuel: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!"

Hányszor átéltem ennek szépségét, és szent félelmes valóságát, hogy Isten a Bibliában szólt  hozzám . Fel tudjuk fogni? A hatalmas világteremtő Úr,  engem kis  bűnös  embert megszólít. Ha ezt  a Bibliáról vallott hitünket elveszítjük akkor az  ember  elveszti Istennel való kapcsolatát is. Hiszen én imádságban szólhatok, ő pedig a Szentlélek által élő eleven mai szóvá, nekem szóló isteni Igévé teszi,  a hirdetett, vagy az olvasott Igét. Az egyháznak arra van küldetése, hogy hirdesse az Igét. Aznap amikor lelkésszé szenteltek az Útmutató heti Igéje   a jézusi felhatalmazás tanítványainak szóló ígérete volt:  "Aki titeket hallgat engem hallgat"...  Megrendítő megtiszteltetés

és szent  felelősség!

Tessenek megfigyelni semmit sem támadt a Sátán jobban ezren a földön mint a Bibliát. Már  a római birodalomban fizikailag akarták megsemmisíteni, elégették ahol csak feltalálták. Majd  tiltások és különféle  üldözések érték, de a legveszedelmesebb támadást ma folytatja a  Sátán a Biblia ellen. Lejáratja, hitelét  veszi, és gyakran az egyház embereinek segítségével a bibliakritika áltudományos  módszerével szeretné  hitelét  elvenni. Az ősi kérdést most  változatos és  tudományos köntösben hozza elő: "csakugyan azt mondta az Isten? Sajnos nagyon jól működő fegyver. Napóleon azt mondta: "Az emberek mindent készségesen elhisznek, csak ne legyen benn a Bibliában."

Viszont hála Istennek, sokan vannak, akik mégis drága Szentírásként olvassák és  napi lelki kenyerük  a Biblia

 

Magamról azokat, amiket  Isten tett velem.

 

A nagy háború vihara közben születtem. Első élményeim, még  nálunk gyermekszemmel békésnek tűnő világban éltem át.. Aztán jöttek németek, oroszok, teljes felfordulás halál és pusztulás. Úgy  volt a németek "megvédik" a várost, aki tudott menekült, minket  akkor már a nem élő Rippl Rónai unokahúga vitt magával a szőlőhegyen lévő villába. Kaposvárra nagyon korán bejöttek azt oroszok.  Huszonéves anyám egyedül volt velünk, mikor megjelentek az orosz katonák, engem az ágy alá rejtett, pár hónapos húgomat az ágyba. Nyílt az ajtó és számomra két rettenetes nagy és koszos fegyveres katona lépett a szobába, a dermedt csendben a katonák keresztet vetettek és én azonnal tudtam hogy ki lehet jönni az ágy alól. Négy éves voltam,de tudtam, Krisztus keresztje a védelem jele, az az igazi rejtekhely minden gonoszsággal szemben, csak később tudatosult   bennem, legfőképpen a saját  gonoszságom ellen.

Ezekben a viharos években amik egyáltalán nem értek véget a háborúval, hanem folytatódott egy nagyon sötét és  gonosz istentelen kommunista diktatúrával. Ma visszagondolva hihetetlen, hogy mi gyermekek mennyire átláttunk mindent, persze nem is volt nehéz, mert  a metakommunikáció magától értetődő volt. Apám a baloldalainak mondható Veres Péter-féle nemzeti parasztpárt tagja volt. Ez csak azért fontos, mert  hamarosan börtönbe  kerül teljesen koholt vádakkal. A börtönben nagyon beteg lett és kegyesen megengedték, hogy vihettük az élelmet.

Minden nap iskola után én vittem az éthordót. Egyszer, amikor  az idősebb, nagy bajuszú börtönőr nyitotta ki a kaput, megkértem, bácsi csak egy pillanatra szeretném látni apámat,  nem lehet  dörmögte bajsza  alatt. Sírva vittem hazafelé az üres csajkát, az útelágazásnál két kommunista köszöntötte egymást, felemelt ököllel "szabadság"! Engem a nyolc éves fiút olyan gyűlölet  fogott el, hogy mint egy vén embernek, meg kellett állnom, mert nem kaptam levegőt. akkor ezen nem sokáig  gondolkoztam mert a gyermeki igazságérzetem jóváhagyta, csak sokkal később döbbentem meg.  Apámat úton útfélen elfogták és az ávósok elhurcolták, hol az Andrási út 60-ba, hol valamelyik városi laktanyájukba. Hét évig nem engedték dolgozni sem. 53-ban rehabilitálták, persze ez csak annyit jelentett, hogy megengedték, hogy könyvelő lehetett egy vállalatnál, közben már sokadik helyre menekültünk az országba.  Aztán jött az ötvenhat. Az ilyen magamfajta  16 éves gyermekeknek szívében ott izzott a gyűlölet a parazsa. Mi hasonszőrű ifjak, úgy gondoltuk, eljött a bosszúállás napja. Édesapán leültetett, mindjárt 24-én, és  szelíden de nagyon határozottan azt mondta, fiam három dolgot szeretnék mondani neked: 1, a keresztyén emberek nincs forradalma, 2, ne hidd el senkinek, hogy ez egy hónapnál tovább tarthat, 3, megtiltom, hogy valamiben is  részt vegyél.  Zavarban voltam, egy olyan családban, ahol anyai és apai ágon 1848 után két üköregapám is Kuffstein várában raboskodott, az Ittzésektől elvették minden birtokukat. Anyai ágon  református nagyapám 19-ben Latinka  halállistáján szerepelt. Ebben a hazában mindig üldözöttek voltunk, mert magyarok akartunk lenni, és akkor nincs forradalom? Nem értettem, de apám szeretetteljes  csendes  békessége,  gondolkodásra késztetett. Már az előző években megtapasztaltam, nem volt benne semmi gyűlölet, én forrongtam, háborogtam, gyűlölködtem, benne  krisztusi békesség volt.

 

Megkérdeztem tőle  édesapámat nem verték meg az ávósok? nem fiam mondta, sohasem, miért nem? kérdeztem, azért mert mindig  beszéltem nekik Jézus Krisztusról, és meghallgatták? Igen, mindig meghallgattak.  Eleinte nem értettem, aztán  rájöttem, mindig olyan volt a tekintete, mintha egy angyal nézett volna  rám. Így tudott nézni ellenségeire is, krisztusi tekintettel, mert  új  szíve volt, krisztusi szíve, aki az ellenségeiben is az elveszett bűnöst látta, akikért meghalt Jézus Krisztus. Tanulgattam tőle a keskeny úton járást, de nekem nem ment, mert nem volt új életem,   elfogadtam mert szeretete lenyűgözött, de ott belül, nem értettem egyet vele. Olyan bibliás hívő volt, nagy műveltséggel,  kicsi koromban amikor egy szobában laktam velük, mindig  arra ébredtem, hogy apám az ágy mellett  térdel, vagy ha beteg volt, akkor az ágyban felülve imádkozik.

Érettségi előtt kezembe kaptam az elbocsátó szép üzenetet: "Származása miatt,sem főiskolára sem egyetemre nem jelentkezhet." Szóval gyakorolták a demokráciát, meg az emberi jogokat.. Édesapám  megkérdezett, fiam nem gondolod, hogy Isten minden továbbtanulási lehetőséget lezárt előtted, csak a teológia van nyitva számodra, hogy lelkésznek szánt ? Nagyon határozottan nemet mondtam. Két ellentétes dolog munkált  bennem, egyrészt egészen őszintén méltatlannak tartottam magamat erre, másrészt egyáltalán nem akartam lelkész lenni. Nagyon megviselt,  orvos szerettem volna lenni, így kerültem Ajkára az erőműbe, irányítástechnikát,  az akkor  fejlődő szabályzás, mérés és vezérléstechnikát tanultam.Itt ért utol Isten kegyelme. Hiszen már rég ott  toporogtam a küszöbön. Kicsi korom óta olvastam az igét, imádkoztam és természetesen minden vasárnap templomba jártam, de az uralom kérdése, hogy alávetem-e magamat Isten akaratának, hát erre csak az lehetett a válasz néha igen,máskor nem. Egy hívő mérnökkel találkoztam, sokat beszélgettünk, egyszer megkérdezte, ha most meghalnék hova kerülnék, őszintén válaszoltam: nem tudom. És  valóban nem tudtam.  Elszégyelltem magamat Isten előtt, hogy  az élet legfontosabb kérdésére nem tudom a választ.  Aztán leborultam előtte és átadtam a szívemet egészen neki. Ennek aztán komoly következményei lettek. Magam láttam mennyire minden megváltozik az életemben. Talán a gondolkodásom változott meg alapvetően.  Ez persze kihatott mindenre. Aztán jött a házasság, majd  két év katonaság, gyermekek. Sok próbás helyzetben láttam meg, mekkora különbség hívőként  hordozni terheket .Egészen másként viszonyultam a munkához, tanuláshoz, mindent  elfogadtam Isten kezéből súlyos betegséget is. 1965-ben az akkor még javában épülő Százhalombattai erőműbe kerültem. A városban kezdtem keresni a hívőket, csak egy kis református közösséget találtam, a lelkész két hetente járt ki Érdről. Akkor huszonöt éves voltam, a korban hozzám legközelebbi testvér 60 körül lehetett. Vasárnap délután volt az alkalmuk családi háznál. Egyébként bejártunk a kelenföldi evangélikus gyülekezetbe. Látogattam Százhalombattán az idős testvéreket, együtt olvastunk Bibliát, így aztán a  szocialista városban egy idő után három helyen is  bibliaórát tartottunk, csak úgy magunknak. 

 1986-ban egy csendeshétre hívott idős barátom, Biatorbágyra . Nem akartam elmenni.  Valóban nagyon elfoglalt voltam, de Isten valósággal rám parancsolt, mennem kellett. Azon a héten Isten az engedelmesség kérdéséről és a bűneimről beszélt  velem. Nagyon megrendítő volt, látni, hogy a hívő életem tele van engedetlenséggel. Az volt az ige, "az engedetlenség  bűne olyan mint a varázslás bűne," Sámuel könyvéből .Akkor  egész komolyan kértem az Urat, hogy bocsásson meg és  ezután szeretném azt tenni amit mond, ha Afrikába küld megyek. Persze a szívem mélyén azt  gondoltam, hova küldene máshova, csak ott kell helyt állnom, ahol vagyok. Nem így lett! Lelkészünk szólt  nekem , hogy most indul a levelező teológia következő tanfolyama, ott volna a helyem. Minek az nekem Péter  bácsi, mondtam. Olvasok én elég  könyvet. Aztán napok múlva Isten elkezdett  velem beszélni, végül egy hétfői napon postára adtam jelentkezésemet, kedden a vezérigazgató helyettes hivatott, hogy csak nekem, jutalomból nyolc hónap nyugatnémet kiküldetést ajánl. Nemet mondtam, mert tudtam, hogy  ez a kísértés, hogy az előző döntésemtől eltérítsen az Ördög. Ekkor  negyvenhat éves  voltam. Elvégeztem a levelező, majd a nappali teológiát, és ötven évesen lelkésszé szenteltek, és az Érdi gyülekezet hívott meg lelkészének. Olyan kicsi volt ez a gyülekezet, hogy nem tudott fizetést adni , ezért öt évig még fél állásban kénytelen voltam az  erőműben dolgozni. Már 17 éve nem volt a gyülekezetnek helyben lelkésze. A felügyelő úr elmondta nekem, hogy az esperestől kértek lelkészt, de  azt  válaszolta: Érd halott gyülekezet, nem kap lelkészt. Gyula, mondtam, a mi Urunk halottakat feltámasztó Isten, ha  benne  bízunk van feltámadás és élet. Hála az Úrnak megláthattuk a gyülekezet megelevenedését, és létszámban való növekedését.   Igen, ha benne  bízunk és nem magunkban. Ugyanez igaz magán életünkre, családi életünkre és nemzeti életünkre egyaránt. Mi, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ezt hirdetni kötelességünk.

Nem sokat írtam az evangélikus egyház tanításáról, de azt gondolom, amit írtam, abból kiderül. Mély meggyőződésem, hogy keresztyén felekezetek különbözőségük ellenére mégis együtt állunk Krisztusba és az Ő Megváltó hatalmába vetett hitünkben, és ez az egyház, és ez lehet a nemzet reménysége is, ha mi valóban sóvá és világossággá lehetünk a társadalmunkban, amire mandátumunk  is van.

 

 Százhalombatta, 2012.06. 14           

 

Ittzés István ny. lelkész