Lelkipásztor és politika

A gyülekezetépítés érzelmi vonatkozásaiban nem elhanya¬golható jelentőségű a lelkipásztor viszonya a politikához. Azok¬ban a kisebbségi helyzetekben, ahol csak egy magyar érdekkép¬viselet van, természetes, hogy ennek a munkáját a lelkipásztor is támogatja, hiszen meg van írva, hogy: „Ha pedig valaki az övéi¬ről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel, a hitet meg¬tagadta és rosszabb a hitetlennél" (1Tim 5,8). Az Istentől reánk bízottak iránt felelőséggel tartozunk. Egyházunk népe magyar, így annak sorsában osztoznunk kell, terheit, feladatait, Isten sze-rinti jövendőjét, szabadságát szívünkön kell hordoznunk, és an¬nak megvalósulásáért küzdenünk kell. Ennek a küzdelemnek azonban nem a napi politika személyeskedő szintjén, hanem mindig az Anyaszentegyház tekintélyével, az Evangélium igaz¬ságával kell lefolynia. A magyar érdekképviselet vagy akárhol egy politikai színezetű párt vagy tömörülés bármilyen szép em¬beri elgondolásokkal indul is, mégiscsak emberi, ami egyrészt azt jelenti, hogy munkájában tévedhet, másrészt azt, hogy válto¬zásnak kitett. Éppen ezért az egyháznak nem szabad összekötnie, azonosítania magát egy világi szervezettel, így a kisebbségi ér¬dekszövetséggel sem. Ez két különböző front, bizonyos ponton egy cél érdekében. Romániában például Trianon után létezett a Magyar Párt. A politikai viszonyok felszámolták. Volt Magyar Népi Szövetség. Ugyanez lett a sorsa. Volt egy névleges Magyar Dolgozók Szövetsége. Megszűnt. Ha az Egyház a sorsát ezekkel kötötte volna össze, velük együtt elbukott volna az Egyház is. Je¬lenleg van RMDSZ. Minden erdélyi magyar kívánsága, hogy érdekképviseletünk megmaradjon, és politikai eszközökkel népünk javát szolgálja, szabadságát biztosítsa. Munkáját a magunk esz¬közeivel támogatnunk kell. Azonban a jövőjét nem tudhatjuk. Ez is egy földi érvényű, földi gyökerű közösség. Az Egyház azon¬ban bár földi érvényű, de mennyei gyökerű közösség, nem vál¬tozik a változó politikával, nem tűnik el az eltűnő ideológiákkal. Az Egyház nem ezektől függ, hanem Jézus Krisztustól. Ezért az Egyház felette áll a legjobb szándékú emberi érdekszövetségnek vagy politikai pártnak is. Az érdekszövetségekhez vagy politikai pártokhoz való viszonyunkat ez a tény határozza meg. Az Egy¬ház nem kiszolgálója vagy transzmissziós szíja ezeknek, hanem Istentől megszabott rendelése alapján minden Istennek tetsző do¬logban segítője. Éppen ezért nem szerencsés dolog az, amikor a lelkipásztor ezekben politikai szerepet vállal, mert ezzel elveszti függetlenségét, alárendeli magát egy emberi szövetségnek, holott Ő egyedül Isten alárendeltje. Ha a kisebbség elégedetlen saját ér-dekképviseletével, ennek az elégedetlenségnek az árnyéka ráhull a lelkipásztorra is. Ha belső pártharcok dúlnak a szervezetben, és a lelkipásztor valamelyik irányzathoz tartozik, ezzel már nem az összetartást, hanem a széthúzást szolgálja, és elveszti gyülekeze¬te előtt függetlenségének szavahihetőségét.
Még élesebb a helyzet ott, ahol több magyar párt van, mint például Magyarországon. Ebből a szempontból a gyülekezet biz¬tosan nem homogén, hanem heterogén. Az igehallgatók között különféle párthoz tartozók vagy különböző pártok szimpatizán¬sai ülnek. Ha a lelkipásztor valamelyik pártban vezető szerepet vállalt vagy egyáltalán annak tagja, akkor fennáll a kísértés, hogy bármilyen igazan is hirdesse az Igét, a másik oldal hívei adott esetben tendenciózusnak fogják tartani és meggyanúsítják, hogy az Evangélium leple alatt pártpropagandát végez. Ezzel el¬vész a lelkipásztor igehirdetésének aranyfedezete.
Ezért azok a lelkipásztorok, akik pártpolitikai vonalon kí¬vánnak érvényesülni, jobban teszik, ha teljesen arra a vonalra állnak át, és felfüggesztik lelkipásztori szolgálatukat. Nem azért, mintha a pártpolitika egy istentelen dolog lenne, hiszen arra is szükség van, és azok is adott esetben szolgálhatják Isten akara¬tát, hanem azért, mert a mindenkihez szóló és mindenek felett ál¬ló Evangélium szószéken való hirdetésének szolgálatát a pártpo¬litikai hovatartozandóság ténye akadályozza.
A pártpolitika helyett az Egyház prófétai szolgálatának kell előtérbe kerülnie. Mi a különbség a kettő között? Képzeljük el, hogy egy sáros úton két csapat küzd egymás ellen. A harc hevé¬ben sárral is dobálják egymást, így óhatatlanul mindkettő sáros lesz, holott saját meggyőződése szerint mindkettő a sár ellen akart küzdeni. Ez a napi politika. Ugyanakkor a napsugár felül¬ről világít rá a sáros útra, és erejével igyekszik felszárítani a sa¬rat, de közben ő maga nem lesz sáros. Ez az Egyház prófétizmusa. A napi pártpolitika horizontális, az Egyház prófétizmusa vertikális. Ebben a közös küzdelemben a lelkipásztor nem a hori¬zontális, hanem a vertikális szolgálatában áll. Ez adja az Egyház igazi tekintélyét ebben a világban, és ez az alapja a hívek lelki¬pásztor felé irányuló bizalmának is.