Egy magzat naplója

Október 5.
Ma kezdődött meg az életem. Apám és anyám még nem is
tudják. Kisebb vagyok ugyan a gombostű fejénél, de mégis
 önál¬ló lény vagyok, s már minden testi és lelki adottságom meg van
határozva. Például a szemem olyan lesz, mint az apámé, a hajam
pedig szőke és göndör, mint az anyámé. Már az is eldöntetett,
hogy lány leszek.
Október 19.
Az első vér- és nyirokedényfalak sejtjei és első ütőereim ke¬letkezőben vannak. Mivel egyes szerveim még nem fejlődtek ki teljesen, édesanyám segíti vérével az én vérkeringésemet és anyagcserémet. Ha majd megszülettem, akkor az első hónapok¬ban már csak a tejére lesz szükségem.
 
Október 23.
Már kinyílt a szám is. Egy év múlva, amikor kedves szüle¬im ágyacskám fölé hajolnak, majd rájuk mosolygok. Az első szavam biztos az „anyám" lesz ...
Utóirat: Az a vélekedés, hogy én még nem vagyok önálló ember, hanem csupán anyám testének egy része, egyszerűen ne¬vetséges! Hiszen még a vércsoportom is egészen más, mint az anyámé.
Október 25.
Ma elkezdett dobogni a szívem. Szünet nélkül végzi majd szolgálatát életem végéig, anélkül hogy valaha is pihenne. Mi¬lyen csoda ez!
November 2.
Karom és lábam elkezdett nőni. Igaz ugyan, hogy amíg tel¬jesen kifejlődnek, annyira, hogy jól használhassam ezeket a vég¬tagjaimat, még születésem után is jó darab időnek kell eltelnie.
November 12.
Most sarjadnak már kezemen az ujjaim. Ezekkel a kezekkel hódítom meg a világot, s jó barátként nyújtom kezemet ember¬társaim felé.
November 20.
Édesanyám csak ma tudta meg egész bizonyosan az orvos¬nál, hogy engem a szíve alatt hord. Milyen nagyon örülhet!
November25.
Már látható rajtam, hogy lány leszek! Szüleim biztosan azon tanakodnak, hogy mi legyen a nevem. De szeretném már én is tudni!
November 28.
Szerveim már teljesen kifejlődtek. Egészen nagy vagyok már.
December 10.
Hajam és szemöldököm is elkezdett nőni. Mennyire örül majd anyám szőke kislányának!
 
December 13.
Hamarosan látok majd! Szemeimet már csak egy gyenge varrat tartja zárva. Fények, színek, virágok, milyen pompás lesz! De legjobban mégis annak örülök, hogy láthatom anyámat! ...Csak ne tartana olyan sokáig! Még több mint hat hónapig.
December 24.
A szívem teljesen kifejlődött. Állítólag vannak kisbabák, akik valami szervi szívbajjal jönnek a világra. A doktor bácsik¬nak rettentő fáradságukba kerül, hogy az ilyen kisbabákat operá¬cióval megmentsék. Hála az Istennek, az én szívem rendben van. Egészséges, erős gyermek leszek. Mindenki örül majd nekem.
December 28.
Édesanyám ma megölt.
(J. Gutzviller: Ember, Isten, világ)
Ha megfigyelitek, a magzat éppen három hónapos volt. Ez az idő az, amikor el szokták venni. Addigra már ennyire ki van fejlődve. Adja Isten, hogy amikor majd a nem tudom hányadik gyermek jelentkezik, és az asszonyok különböző tanácsokkal jönnek, akkor jusson eszetekbe ez a napló és a szíved alatt hor¬dott kicsi élet álma. És sohase úgy fejeződjék be a történet, mint itt, hogy „Édesanyám ma megölt", hanem úgy, hogy „Édes¬anyám igazi anya volt és világra hozott." Cserébe a szülői élet minden hittel és szeretettel hordozott fáradságáért, ragyogja be életeteket a szívből jövő, hálás gyermekmosoly.