Gondozd a lelkedet!

Figyeld meg: ahhoz, hogy valami megmaradjon, gondozni kell. Ha van egy kocsid, és azt nem zsírozod, tönkremegy. Ha ül-tetsz pár szál virágot, de nem locsolod, kiszárad; ha nem táplálod a testedet, tönkremegy és megbetegedsz.
A boldogság a lélek állapota. Ami a szívemben van, azt magammal viszem, bárhová megyek. Nem tudok tőle megszabadul¬ni. Ezért attól függően vagyok boldog vagy boldogtalan, hogy mit hordozok belül, a szívemben. Boldogságomat szolgálhatják a külső dolgok is. Természetesen jó az autó, a saját ház, a pénzalap stb. De ez még önmagában nem a boldogság. Milliomosok kö¬zött is vannak boldogtalanok és öngyilkosok. Nem mindegyik család boldog, amelyiknek fényes autója van, viszont nem egy szerény körülmények között élő boldog családot ismerünk. A lé¬nyeg belül, a két szív összecsendülésén, a két lélek belső harmó¬niáján dől el. Ha az autót, a lakást és a testet gondozni kell ah¬hoz, hogy jó karban maradjon, akkor egészen természetes az, hogy a lelkünket is gondoznunk kell. Meg kell locsolnunk, mint a hervadó virágot, fel kell töltenünk, mint az akkumulátort, me¬lyet állandóan használunk, különben elszárad, kimerül és tönkre¬megy. Tudnunk kell, hogy ami egyszer tönkrement, azt nagyon nehéz újra rendbe hozni.
Miért van olyan sok ideges, boldogtalan ember és család? Figyeljük meg: mennyi időt fordítanak az emberek az autójuk, a lakásuk, a ruházatuk, a testük gondozására, és ezzel szemben mennyi időt fordítanak a saját lelkükre. Jóformán semmit. De akkor miért csodálkoznak, hogy tönkrement a lelkük és boldog-talanok?
A boldogtalanság a lélek betegsége: a megsérült vagy a gondozatlanság következtében tönkrement lélek betegsége.
Azt akarjátok, hogy boldogok maradjatok? Gondozzátok a lelketeket! De hogyan? Hol lehet megtanulni a rendezett szív, a
 
kiegyensúlyozott lélek, a szép élet titkát? — Jézus közelében. Az Úr Jézus azért jött a világra, hogy megváltson bennünket. Meg-váltói munkájába azonban nemcsak az érettünk vállalt keresztha-lál, bűneink eltörlése és az örök élet megszerzése tartozik, ha¬nem a szép földi életben való vezetés is. Ő nem csak azt akarja, hogy egyszer majd bejussunk az Örök életbe, hanem azt akarja, hogy már itt a földön boldogok legyünk. Ezért ő nemcsak az örök élet útjára, hanem a szép földi életre is megtanít bennünket. Az ő tanítását azonban nem kapom meg sehol másutt, csak nála. Ezért kell naponta Bibliát olvasni, és rendszeresen templomba járni. Miért szükséges ez? Egy zsákban nem lesz semmi más, csak az, amit beleteszünk. A lelkünk is egy ilyen zsák. Mit te¬szünk bele? Bizony sokszor csak idegességet, esetleg értetlen munkatársak haragját vagy durvaságát. Zajt, rohanást, örömet és keserűséget vegyesen, aszerint, hogy mikor mit hoz az élet. Egy¬szer aztán tele lesz a zsák: a lelkem. S ha kiöntöm otthon keserű terhét, máris vége a boldogságnak.
Mit tegyek hát? Emberileg gondolkozva is egyszerű a kér¬dés: kell valami mást is tenni a zsákba. Elő kell vennem a Bibliá¬mat és olvasnom belőle. Először az Újszövetséget olvassuk, mert az közelebb áll hozzánk. Jobban megértjük, mert ott az Úr Jézus tanítását találjuk. Ha ezt végigolvastuk, akkor kezdjük el az Ószövetséget is, de tanulmányozzuk azt az Újszövetség mértéke alatt. Esténként olvassunk belőle mindaddig, amíg egy olyan mondathoz nem érünk, amelyről úgy érezzük, hogy azon át üzen, mond valamit nekünk Isten. Amikor a saját szavainkkal imádko¬zunk, gondoljunk mindig az olvasott Igére, és kérjük Istent, hogy segítsen annak megfelelően élni. (Különben is, van miért imád¬koznunk. Ha a szomszédtól egy szál gyufát kapunk, azt is illik megköszönni. Mennyivel többet kaptunk és kapunk Istentől a társunkban!)
Másnap reggel, mielőtt munkába rohannánk, olvassuk el az este aláhúzott mondatot. (Megéri, hisz csak három másodperc!)
Napközben kétszer-háromszor gondoljunk arra: mit is olvastam? Aztán este folytassam tovább. Lehet, hogy csak egy mondatot, (lehet, hogy csak egy oldalt, esetleg többet kell olvasnod, amíg újra egy aláhúzandó mondathoz nem érsz.
Miért is van szükség erre'? A lelkem ezáltal nem lesz olyan szemetes kosár, amelybe ötletszerűen dobál bele mindent az élet. Lehet, hogy így is sok minden keserűség belehull, de belehull mindennap egy-egy szép fénylő isteni üzenet is. És ha napjában többször erre gondolok, akkor lassan átjárja a lelkemet, a tudato-mat és a tudatalattimat egyaránt. A lelkemben kavargó sok min-den így átminősül, és lassan megpróbálok az Ige szerint élni. Már nem leszek olyan önző, mert reggel az Ige a szeretetre fi-gyelmeztetett. Már nem fogok olyan hamar aggodalmaskodni, mert eszembe jut Isten ígérete, hogy ő velem van. Már máskép¬pen fogok szólni a munkatársamhoz, a férjemhez, a feleségem¬hez, és ezért ők is másképpen fognak szólni hozzám. Így lassan, csendben megszépül az életem.
Ezért kell templomba is járnunk. Természetesen nem csak ezért. Mindenekfelett az Isten iránti hálánkat kell kifejeznünk. De a templomban mindig az Isten szerinti szép életről, a szeretet forrásáról és gyakorlásáról van szó. Vegyük magunkra az Igét. Ne sértődjünk meg, ha úgy érezzük, hogy a bűneinkre mutat rá, hanem igyekezzünk elhagyni azokat. (Nevetséges lenne az a be-teg, aki megsértődne, mikor az orvos megmondaná, hogy baj van a testével. Éppen ilyen nevetséges az az ember, aki megsértődik, amikor azt hallja, hogy baj van a lelkével.) Az istentisztelet al-kalma a lelki ápolás alkalma. Lehet, hogy már majdnem össze-vesztetek. De ha templomjárók vagytok, eljöttök Igét hallgatni, és ott megértitek, hogy Isten akarata nem a harag, hanem a sze¬retet. Lehet, hogy az egyik már-már megcsalná a másikat, de a tekintete odatéved az Úr asztalára, és eszébe jut, hogy mit is es¬küdött, mikor ott állt a párjával. Megszégyelli magát, visszalép, és megmarad a boldogsága. Az őszinte szívvel templomba járók,
 
az Isten szavára hallgató családok mindig boldogabbak, mint amilyenek akkor lennének, ha nem járnának az Isten házába.
Boldogok akartok maradni? Olvassátok a Bibliát, járjatok templomba, imádkozzatok, hogy mindezeken át be tudjátok fo-gadni, és meg tudjátok őrizni Isten szeretetét, Jézus Krisztus ajándékát. Mit mond ő erről az ajándékról? — „Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben (...) Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket" (Ján. 15,9-12). Ebben a szere-tetben gazdagodik meg az, aki oda megy, ahol ez a szeretet talál-ható. Ezért lesz maradandóan boldogabb azoknak a házassága, akik Krisztust megismerik, akik Krisztusra figyelnek, és akik ve¬le járnak.