Templomi ünnepélyek

Templomi ünnepélyeink szintén pezsdíthetik a gyülekezet életét. Ezekre külön, névre szóló meghívót vihetnek presbitere¬ink (ők címezik meg) vagy más, pasztorációs bizottsági tagjaink a gyülekezet családjaihoz. Amikor az Arad-Gáji Gyülekezetet szerveztem, presbitereink minden ilyen alkalommal széthordták külvárosi körzeteikben a kinyomtatott meghívókat, nem kis ered-ménnyel. Ünnepélyeink nívósak, lélekemelők kell legyenek. Si-ralmas dolog az, amikor a gyermekek belesülnek a versekbe, amikor nem jó a hangsúly, amikor az egészen látszik, hogy nem volt lelkiismeretesen előkészítve. Ünnepélyek alkalmával sok¬szor gyermekeinkkel tudjuk elhozni a templomba azokat a szülő¬ket, akik különben nem járnak oda. Jó ötlet az is, hogy a szülők¬nek a szereplő gyermekekkel küldjünk meghívót. Fontos az énekkar jó felkészítése is. Ha gyülekezetünkben nincs dalárda, feltétlenül próbáljuk azt megszervezni. Itt se higgyünk az általá¬nos szólamnak, hogy nem lehet. Jézus azt mondta, hogy minden lehetséges a hívőnek. Dalárdát szervezni is lehetséges. Ha nem többől, legalább négy tagból. Lehet, először nem lesz tökéletes, de Isten dicsőségére fog énekelni. Nem igaz az, hogy híveink nem szeretik a dalárdát. A fellendült egyházi dalárdakultúra is bizonyítja gyülekezeteink énekszeretetét. Siralmas dolog, ami¬kor, hogy ne keljen külön kántort fizetni, a gyülekezetben még az orgona sem szól, és csak a lelkipásztor ide-oda járkálva egy harmóniummal, sokszor csekélyke tudással, legtöbbször ugyan-azokkal az énekekkel próbálja kielégíteni a gyülekezet énekigé-nyét. Igaza van Nagy Károly néhai püspökünknek az énekes-könyvhöz írt előszavában: .,Vigyázzatok, kedves Testvéreim! Ott, ahol csak a kántor énekeli ímmel-ámmal az ének első versét, ott akármennyien is legyenek a templomban, már megindult a haldoklás". Többnyire intellektuális felépítésű istentiszteleti ren-dünkben fontos érzelmi tényező az ének, és ennek mozgatóereje fokozatosan érvényesül a dalárdák szervezésében.
Gyülekezetmozgató erő a testvérgyülekezetek találkozása, a gyülekezeti találkozók, a falunapok rendezése is. Jó ezek mellé még külön hangsúlyozott ifjúsági találkozót is szervezni. A falu-napokat sok helyen a helyhatóság rendezi. Vigyázzunk arra, hogy ilyen esetben is mindig istentisztelettel kezdődjék, és a dél¬utáni rendszerint kulturális program vagy szórakozás az átváltás ellenére is evangéliumi jellegű maradjon. Ez nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk esetleg a táncot vagy a vidámságot letiltani, hanem azt, hogy neveljük oda gyülekezetünket, hogy szórakozni is keresztyén ember módjára tudjon. Alkalom a falunap arra is, hogy a falu történetét, esetleg ezen át nemzetünk történelmét is öntudatosítsuk a jelenlévőkben. Mivel ilyenkor sok elszármazott is hazajön, meg lehet szervezni istentisztelet után a temetőláto-gatást, ahol a lelkipásztor imádságban köszöni meg Istennek azokat, akik áldásul voltak itt a földön, és az emlékezőket felne-velték.