Az ifjúsági munka

Az ifjúsági munka egyházunk nagyon fontos feladata, a gyülekezet azon rétegének a mozgatása, amelyet a legnehezebb elérni. Általános panasz, hogy ifjaink a konfirmáció után elma-radnak a templomból. A fiatal életnek olyan sok kihívásával találkoznak, hogy egyszerre messze marad tőlük a templom, és kü-lönben is úgy érzik, hogy e téren eleget tettek kötelességüknek. Ezen a jelenségen azonban nem kell mértéken felül elkesered-nünk, inkább keresnünk kell a kérdés okait és megoldását. A konfirmáció egy kicsit olyan, mint az őszi vetés. A mag benne van a földben, nyoma sem látszik. de átvészeli a telet, és ta¬vasszal majd kikel, s a csupasz földből nőni kezd a zöld búzave¬tés. Ahhoz azonban, hogy ez így legyen, szükséges a jó földmeg-munkálás és a jó vetés. Más szóval az a jó konfirmációi előkészí-tés, amelyik tanít is, de amellett nevel, lelkesít, és a Heidelbergi Káté szavaival élve „Szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek" (H. K. 1. kérdés). Egész munkánkban ez a „szív szerint" a döntő.
Az ifjúsági munkának, mint általában minden egyházi mun-kának két gyakorlati pólusa van: az ifjak összegyűjtése és a talál-kozások folyamán olyan lelki táplálék adása, amely vonzza őket, és a következő alkalmakra visszahozza az ifjakat. Egyik vonat-kozásban sem szabad merevnek lennünk. Az első alkalmak külö-nösképpen döntőek. Egyik kedves, sajnos már meghalt lelkipász-tor barátom sehogyan sem tudta az ifjakat bibliaórára összegyűj-teni, mert szabadidejüket azok mindig a falusi diszkóban töltöt¬ték. Egyszer azt mondta nekik: Miért jártok ti a diszkóba? Hi¬szen táncolni nálam is lehet. És meghívta őket vasárnap estére a parókiára táncolni. Közben aztán elkezdett beszélgetni velük. Egy idő múlva azt mondták a fiatalok: Tiszteletes úr, mi rájöt¬tünk, hogy az örökös táncolásnál okosabb és érdekesebb dolgok is vannak. Mi azért szeretnénk idejárni, hogy tessék velünk be-szélgetni. Így alakult ki egy komoly, hitvalló ifjúsági csoport, bibliaórákkal, angol nyelvkörrel, Magyarországra is járó evangé-liumi előadásokkal.
Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az ifjak legjobb misszionáriusai maguk az ifjak. Marosvásárhelyi gyülekezetünk-ben rendeztünk egy missziós ifjúsági nyarat, amelynek egyik főtevékenysége az volt, hogy a nyilvántartásból ifjaink kiírták a gyülekezet ifjúsági órákra nem járó tagjait, aztán kettesével elin-dultak felkeresni és meghívni őket ez alkalmakra. Fontos, hogy ifjaink közös alkalmaikon jól érezzék magukat. Ezért tulajdon-képpen ifjúsági termünk (ha van) egy kicsit klubszerű kell hogy legyen. Pingpongasztal, sakk, könyvek, video és más egyéb ha-sonló tárgy kell, helyet kapjon benne, hogy ifjaink otthon érezzék magukat és ott szórakozni is tudjanak. Az egészséges ifjak élet-stílusa nem a méltóságteljes szomorúság, hanem a vidámság és a jókedv. Persze megvan az ideje a komoly perceknek és az Igé¬ben vagy a személyes beszélgetésben a bűnbánatnak is, de ezek bensőséges és szent alkalmak, amelyeket nem szabad elcsépelni a nem őszinte, csak kegyeskedő Bibliaórai stílussal, mert az csak elriasztja az ifjainkat.
A lélektan megállapítása szerint az ember azt tudja legin¬kább megjegyezni, és tegyük hozzá, az érdekli legjobban, ami¬ben ő maga is tevékenyen részt vesz. Ezért elhibázott módszer az, amikor a lelkipásztor a bibliaóra bevezetőjében mindent el¬mond, és akkor felteszi a kérdést: Ki akar hozzászólni? Persze hogy nagyon kevesen tudnak még a letarolt Ige-mezőn egy pár kalászt összeszedni. A jó bibliaórák titka különben sem a min¬dent elmondó bevezetésben, hanem a gondolkodásra, esetleg vi¬tára serkentő jól feltett kérdésekben van.
Bibliaórai alkalmainkon egy előzőleg közösen megbeszélt kérdést kell felvetnünk. Ezek a kérdések a mindennapi életből vagy ifjaink élethelyzetéből eredő kérdések legyenek. Természe-tesen ide tartozik az udvarlás, az együttélés, házasság, vegyes házasság, művi abortusz, családtervezés minden kérdése is. Miu-tán pro és kontra mindenki kifejtette a véleményét, azután kell jönnünk a kérdésre világosságot vető Igével, mellyel megtudjuk a beszélgetésünkre érkező isteni üzenetet.
Jó, ha az ifjúsági csoport meg van szervezve. Ha van ifjúsá¬gi szervezet, akkor legalább elnökkel, titkárral, pénztárossal. De nagyon helyes ifjúsági presbitériumot is létesíteni a gyülekezeti presbitérium mintájára, mert ezáltal is belenőnek a gyülekezeti életbe. Mindenképpen arra törekedjünk, hogy ifjaink ne fejtömő alkalmak passzív résztvevői legyenek, hanem aktív részesei az ifjúsági vagy gyülekezeti alkalmaknak. Ebbe a gondolatkörbe tartozik az ifjúsági énekkar és az istentisztelet vagy templomi ünnepély keretében előadott műsor is. Jó, ha bevonjuk őket a gyülekezeti munkába, kettőnként körzeteket adva nekik (mint ahogyan erről előzőleg szó volt), a vallástanításba vagy a nyári gyermek evangelizációkba.
Külön fejezetet kellene szentelnünk az ifjúsági konferenci-áknak. Gyakorlati szempontból nézve az egész ifjúsági munká-nak három gyümölcse van: először az, hogy ifjaink hitben meg-erősödnek, másodszor, hogy előkészülnek a felnőtt egyháztag-ságra, belenőve a gyülekezeti életbe, harmadszor, hogy a találko-zások alkalmával jó eljövendő házastársra tehetnek szert. A ve-gyes házasságokban élőknek ugyanis sokkal több konfliktussal kell megküzdeniük, mint a tiszta református családoknak. Az el¬ső kérdés már az esküvő előtt az, hogy melyik egyháznál esküsz¬nek, majd hogy milyen vallású lesz a gyermek. Erdélyben még mindig fennáll katolikus részről a reverzáliskövetelés, az ortodox egyház pedig megkérdezés nélkül egyszerűen átírja ortodoxnak a református felet is. Ha a vegyes házasság első buktatóin túles¬nek, még mindig marad minden vasárnapra a kérdés: melyik templomba menjenek? Vagy menjenek külön? Ennek aztán rendszerint az a következménye, hogy nem mennek egyikbe sem. Máskor meg az történik, hogy a feszültség miatt egyáltalán nem esküdnek egyházilag, ami szintén az elhidegüléshez vezet. Tekintetbe véve a jelenkori etnikai feszültségeket, még nehezebb a helyzet akkor, ha nem csak különböző vallásúak, de különböző nemzetiségűek is. Ezenkívül létezik az a szintén nehéz eset, ami¬kor az egyik fél komoly hitben élő, a másik hitetlen. Örök fájda¬lom és lehúzó erő ez az istenfélő házastárs életében. Mindezeketelkerülendő legegészségesebb helyzet, amikor mindkét házastárs azonos vallású és gondolkodású. A keresztyén ifjúsági körök, konferenciák széles körű lehetőséget nyújtanak a később házas-sággá fejlődő barátságok megszületésére. Az ismerkedés abban is segít, hogy egészséges gondolkodású ifjak megszeressék egy¬mást és családot alapítsanak. Fájó jelenség ugyanis, hogy mai if-júságunk közel egynegyede agglegény. Ezek nagy részének, kü-lönösen édesanyjuk halála után, a gondozatlanság és a pohár ma-rad. Különös, hogy az életnívóban messze felettünk álló nyugati társadalmakban is fejlődőben van ez a jelenség. Jól megrendezett ifjúsági konferenciáink, élettel és hittel tele találkozásaink bizo-nyos mértékben ezt az elmagányosodást is megelőzhetik.