Hogyan válik az ördögkerékből angyalkerék?

Először az alapokig kell visszamennünk. A tolókocsis, fo-gyasztói gyülekezet alvó gyülekezet. Lehet, hogy olyan mélyen elaludt, hogy már haldoklik vagy kómában van, mint a gázmér-gezéses beteg, akinek nincs, aki kitátja szobája ablakát, hogy beengedje a friss levegőt, vagy mint a cukorbajos beteg, akinek nincs, aki inzulint adjon. Az ördögkerekes gyülekezetnek ébre-désre van szüksége. „Serkenj föl, aki aluszol, és támadj fel a ha-lálból, és felragyog tenéked a Krisztus"– üzeni Pál az efézusbelieknek (Ef 5,14). De hogyan menjen végbe ez az ébre-dés?
Wissert'hoof, a Református Világszövetség első főtitkára azt írja Az egyház nyomorúsága és dicsősége c. könyvében, hogy az a szerencsés helyzet, amikor a gyülekezet ébresztésének mun-káját nem elszigetelt, kicsi csoportok próbálják magukra marad¬va végezni, hanem azt egy felébredt, öntudatra jutott, gyülekeze¬ti munkára felkészített presbitérium szolgálja. De milyen legyen ez a presbitérium?

A gyülekezetépítés szempontjából ötféle presbitériumról beszélhetünk:
1. A presbitérium tagjai sem templomba, sem gyűlésekre nem járnak. Ez a teljes bénaság kora. Halott presbitérium.
2. A gyűléseken többnyire ott vannak, és azon határozatokat hoznak. Adminisztratív presbitérium.
3.    A presbiterek templomba és gyűlésekre járnak, határoza-tokat hoznak. Templomjáró presbitérium.
4.    A presbitérium önkéntes munkával segít az építkezésben, javításokban, esetleg az egyházfenntartói járulék összegyűjtésé-ben, általában az anyagi kérdésekben is. Dolgozó presbitérium.
5.    A jól kiképzett presbitérium a lelkipásztor irányításával segít a gyülekezet szervezésében, és az ide kapcsolódó lelkigon-dozói munkában is. Teljes értékű presbitérium.

Egyedül a teljes értékű presbitérium kálvini hagyomány. Lásd az Ordonance Ecclesiastiqu-ot.
A teljes értékű presbitériumnak kettős feladata van:
1. Olyannak kell lennie, mint a hadseregben a vezérkar¬nak. A vezérkari tisztek mindig többet tudnak, mint a közlegé¬nyek. Ők tudják, hol a leggyengébb a frontvonal, hol kell véde¬kezni, hol kell támadni. Ők rendelkeznek a legjobb terepismeret¬tel, ők készítik a haditervet, ők mérik fel az erőforrások haté¬konyságát, a tartalékok erejét, ők jelölik ki a megvalósítandó célt. Szakemberek, akik értenek a dolgukhoz. – A mi presbitere¬ink többsége nem ilyen. Ezért képezni kell őket. Az Erdélyi Re-formátus Egyházban köteles a lelkipásztor minden évben leg¬alább hat presbiteri órát tartani, amikor a presbiterekkel -akik szintén kötelesek azokon megjelenni – szakszerűen megbeszélik a presbiteri szolgálat kérdéseit. A presbiternek tisztában kell len¬nie az egyházi törvényekkel, a presbiterek jogaival és kötelessé¬geivel, a gyülekezet történetével, az alapvető hitbeli kérdésekkel stb. Ha egy presbiterünk olyan családot látogat meg, ahova törté¬netesen éppen egy jehovista tért be, és a világ végének idejéről kívánja meggyőzni a családot. Ha a mi presbiterünk nem tud ér¬velni a Biblia Igéjével, akkor mit fog mondani az a család, ami¬kor elmentek a látogatók? Nem azt-e, hogy a jehovista asszony¬nak volt igaza, mert idézett a Bibliából, de az itt lévő presbiter még válaszolni sem tudott? És milyen tekintélye lesz annak a presbiternek, aki csak tudatlanságát bizonyította be a vitában? És végül, milyen kétely támad a család szívében az Egyház által hirdetett Evangélium felől?
Ezért a gyülekezet vezérkarának, a presbitériumnak komoly kiképzésre van szüksége. Ettől a kiképzéstől nem szabad meg-ijedni, és nem szabad elijeszteni a presbitereket. Először is, a fentiek szerint meg kell indokolni a szükségességét. Aztán el kell mondani, hogy mindenki hozza magával az íróeszközét és a Bib
liáját. A presbiteri óra előfohásszal, énekkel, rövid imádsággal kezdődjék, utána rögtön a tárgyra kell térni.
Ha tévtanításokról van szó, nem a szekták tanítását kell részletesen ismertetni, hanem a döntő kérdésekben a Szentírás tanítását, végül egy erre vonatkozó Igét a Bibliában aláhúzatni, és a Biblia utolsó vagy erre a célra felragasztott pótlapjára beírni. Például: Világ vége, utolsó ítélet dátuma: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül" (Mt. 24,36). A világ végét számítgatóknak akkor fel lehet tenni a kérdést: ha még az angyalok sem tudják, te honnan tudod? Nem kell sok Igét megtanulni. De azt a keveset tudni kell, azzal együtt, hogy hol van megírva.
Nem kell félnünk az egyházszervezeti kérdések megbeszélé-sétől sem. Létezik olyan, hála Istennek, elenyésző, szégyenletes lelkipásztori vélemény is, hogy nem kell túlságosan felnyitni a presbiterek szemét, mert akkor vissza fognak élni a tudásukkal, és magukhoz fogják majd ragadni a hatalmat. Sajnos, arra is van példa, hogy éppen a törvények ismerete hiányában nem szolgál¬ni, hanem törvénytelen eszközökkel uralkodni akarnak. Ez azon¬ban éppen ott történik meg, ahol a lelkipásztor nem nevelte és nem képezte őket. Magától értetődő gondolat az, hogy a presbi¬terek a lelkipásztor első, közvetlen munkatársai. Ahogyan azon¬ban a lelkipásztorok részéről is merülhetnek fel téves gondolatok — ki tudja milyen régi, keserű tapasztalatok alapján —, a presbite¬rek és gondnokok is téves hagyományokat ápolhatnak. Egyszer egy gondnok azt kérdezte tőlem: De hiszen a gondnoknak nem az a feladata, hogy védje a presbitériumot a lelkipásztorral szem¬ben? — És ez a gondnok nem volt rosszindulatú ember. Neki va¬lahol, valamikor így mondták, ő ezt a szellemi örökséget kapta. De az a gondnok, aki látja a lelkipásztor hűséges munkáját, vagy akit már vallásórán, a konfirmációi előkészítőn, az ifjúsági órá¬kon úgy neveltem, hogy lássa a gyülekezeti élet lényegét és cél¬ját, az már hűséges munkatársam lesz. A lelkipásztor-ellenesség
 
legtöbbször ott jelentkezik a presbitériumban, ahol a lelkipásztor nem nyit, nem nevel, nem tanít. nem kéri ki a presbitérium véle-ményét, hanem csak uralkodni akar. Előfordul az is, hogy a lel-kipásztor teljes jóindulattal, nagy erőbevetéssel jó ötleteket való¬sít meg, de a presbitérium kizárásával. Ez is ellenérzést szül. Ott a presbiterek nern segítő munkatársak, hanem csak kerékkötők lesznek. Makkai Sándor egyenesen azt mondja a személyes lelkigondozás tanában, hogy jó, ha a megvalósítandó ötleteket a lelkipásztor úgy tünteti fel, mintha azok nem a saját elgondolá¬sai, hanem valamelyik presbiter vagy a presbitérium már azelőtt kifejezett óhajai lettek volna.
Ezért a presbiteri órák anyagát kell képezze a presbiterek lelki arcának formálása is. A személyeskedő, ó-ember fitogtatá-sából származó magatartási formákat azelőtt kell megbeszélni és kifigurázni a presbiteri órán, mielőtt előjöttek volna a gyűlése¬ken. Öntudatosítani kell a magam példamutatásával is, hogy nem az a fontos, amit én mondtam, hanem az a követendő, ami eset¬leg jobb az én elgondolásomnál is. Rá kell nevelnünk a presbite¬reket és önmagunkat is a személyes hiúság leépítésére, Krisztus szolgálatának önzetlen elvállalására.
Teret kell hagyni a presbitérium érdeklődésének is. Még a diktatúra idején foglalkoztunk azzal, hogy miképpen kell visel-kednie, beszélnie egy presbiternek, ha oda lép be, ahol éppen egy haldokló vagy öntudatlan beteg fekszik. Akkor tudtuk meg az orvosi tájékoztatásból, hogy bár mi azt gondoljuk, hogy a kó-mában lévő nem hall semmit, a beteg legtöbbször mindent ért, s ilyenkor nem hiányzik neki, hogy az ágya mellett a leendő teme-téséről beszéljünk. E helyett inkább egy biztató Igét kell monda-nunk. Presbiterek kérték a gyermeknevelés, a konfirmandusok¬kal való foglalkozás megbeszélését is. Több alkalommal foglal
 
koztunk ezekkel a kérdésekkel, és sokszor jó, a gyakorlatban is megvalósítható elgondolásokhoz jutottunk.
2. Egy másik kép szerint, a presbitérium a gyülekezet ideg-rendszere. Az a szerepe, mint az idegszálaknak a testben. Az idegszálak az egész testet behálózzák, és segítségükkel az ér-rendszeren át a táplálék az egész testbe eljut. Az ember az ideg-szálak segítségével fogja fel a környezet hatásait, és azokkal rea-gál rájuk. Ha a kezem hozzáér a forró kályhához, azonnal elrán-tom, hogy meg ne égjen. Ha az idegszálak nem működnek, nem hozzák az információt, és nem közvetítik a reflex parancsát, nem rántom el, elég a kezem. Az életem az érző és irányító idegek működésétől függ. A gyülekezet élete is a gyülekezet egész tes¬tét behálózó presbiteri szolgálattól függ.
A továbbiakban erről a szolgálatról lesz szó.