6.3. Szolgálatok az egyházközségekben

A gyülekezeti szolgálatok vázlatos áttekintése
(Segítségnyújtás a presbiterek egyéni szolgálatvállalásához)

A. Missziói tevékenység
1. Gyülekezeti evangelizáció (ébresztő szolgálat) és a hitrejutottak gondozása
2. Rendszeres imaszolgálat
3. Családlátogatás, hívogatás
4. Lelkigondozás

B. Igeszolgálat
5. Igehirdetés (templomban, gyülekezeti teremben, temetőben, szórványban)
6. Sákramentumok kiszolgáltatásánál segítés (templomban, lakáson, idősek otthonában)
7. Bibliaóra, bibliakör tartása (háznál, gyülekezeti házban)

C. Tanító szolgálat
8. Katechéta szolgálat (hitoktatás iskolában, gyülekezetben)
9. Konfirmációra való felkészítésben segítés (látogatás, órákon való részvétel), (fiatalok, felnőttek)
10. Bibliaiskola
11. Gyermekmunkás-képzés
12. Ifjúsági vezetőképzés
13. Presbiterek képzése, továbbképzése

D. Szeretetszolgálat (diakónia)
14. Beteglátogatás
15. Kórházlátogatás
16. Öregotthon látogatása
17. Egyedül élő idősek támogatása
18. Árvák, félárvák felkarolása

E. Gyülekezetépítés
19. Családlátogatás
20. Lelkigondozás
21. Templomi rend fenntartása (pl. érkezők fogadása)
22. Gazdasági- és pénzügyek intézése
23. Építési és műszaki ügyek
24. Épületkezelés és épületfenntartás
25. Irodai ügyek és jegyzőkönyvvezetés
26. Jogi tanácsadás
27. Fenntartói járulékszedés
28. Takarítás
29. Iratterjesztés
30. Könyvtári szolgálat
31. Gyülekezeten belüli kommunikáció (sajtó, hangkazetta, videó)
32. Bizottsági munka
33. Gyülekezeti rendezvények
34. Nyári táborozások vezetése, segítése
35. Kirándulások szervezése, vezetése
36. Gyermek játékdélután szervezése
37. Kántorizálás
38. Énekkari szolgálat
39. Kapcsolattartás más gyülekezetekkel


III.2. Az egyházközség missziói munkaterve

A missziói törvény (II.2. fejezet) minden egyházközségnek minden évben missziói munkatervet kell készítenie. Ez a törvény beosztásának megfelelően kiterjed a gyülekezeti misszióra, amelyen belül tervezendő:

• az istentiszteletek rendje,
• a bibliaórák, konfirmációi előkészítő alkalmak rendje,
• a sákramentumok kiszolgáltatása,
• az evangélizációs alkalmak,
• családlátogatások,
• csendesnapok, találkozók.

Kiterjed továbbá a belmisszióra, ennek területei:

• ifjúsági munka,
• temetési szolgálatok,
• iratterjesztés,
• szeretetvendégségek,
• kórházszolgálat (ha van kórház a gyülekezet területén).

Érintenie kell a külmissziót, a testvérgyülekezeti és patronálási kapcsolatokat, az ökumenikus alkalmakat (pl. januári imahét) és lehetőleg vázolni kell az egyházközség középtávú missziói célkitűzéseit is (pl. szolgálat etnikai kisebbségek között, missziói egyházközség alapítása stb.).


III.3. Gyakorlati tudnivalók az egyházközség anyagi ügyeivel kapcsolatban

„A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak sáfárai”
Miben áll ez a gazdálkodás? Lényeges, hogy a gazdálkodás folyamán ismerni kell és szem előtt kell tartani a törvény előírásait (lásd a II.5. fejezetben található, majdnem teljes gazdálkodási törvényt, a továbbiakban: GT).

Leltár:
Mindenekelőtt tudnom kell, hogy miből gazdálkodom, mi van rám bízva! Ehhez szükséges, hogy az egyházközség minden vagyonáról leltár készüljön. Ebbe nem csak az ingatlan és ingó tárgyak tartoznak bele, hanem sok más egyéb is: követelések, vagyis amivel mások tartoznak nekünk, készletek (pl. tüzelőanyag) értékpapírok, és a készpénz is. A leltárban szerepelnie kell ezek mennyiségének, leírásának, a kegytárgyak esetében a tárgyak fényképek is. Ez utóbbi mutat rá arra, hogy a leltárra azért is szükség van, mert ha betörés következik be, meg tudjuk mondani, hogy mi, milyen mennyiségben és esetleg, hogy milyen értékben tűnt el. A régi tárgyak értékének megállapítása nehézkes, de ha ma veszünk valamit és ezt bevezetjük a leltárba, akkor már fel kell jegyezni, hogy mennyiért vettük.

Pénzkezelés:
A vagyon kezelésében természetesen a legnagyobb figyelmet a pénzeszközök kezelésére kell fordítani, hisz ez tűnhet el legkönnyebben, akár csak emberi tévedésből, akár emberi rossz szándékból. Ezért szabályozni kell az egyházközség pénzkezelését. Ez három területre terjed ki: 1) a pénz megőrzése, 2) a pénz szállítása és 3) a pénzforgalom szabályozása.
A pénz megőrzéséhez szükséges, hogy az megfelelően el legyen zárva, szabályozva legyen, hogy ahhoz ki és hogyan férhet hozzá, és egyáltalán mennyi pénz lehet készpénz formájában a pénztárban. Ennek szabályozására központilag csak irányelveket lehet adni, de egységesen előírni nem lehet, hisz minden egyházközség elhelyezkedése, a parókia, a lelkészi hivatal szobabeosztása más és más. Ezt a presbitériumnak szabályozni kell. Az is a helyi viszonyoktól függ, hogy kinek lehet kulcsa és azt milyen módon használhatja. Alapelvül azonban elő lehet írni, hogy a pénzt páncélszekrényben vagy vaskazettában olyan helyen kell őrizni, ahol az ablakok be vannak rácsozva, az ajtón pedig – lehetőleg több – biztonsági zár legyen. Nem célszerű 50 000 Ft-nál többet a pénztárban őrizni, de lehet hogy esetenként mégis szükséges. Ilyenkor elő kell írni, hogy milyen különleges őrzési feltételek között lehet ezt megtenni. (Pl. a helyiség elé őrt kell állítani.) Szabályozni kell azt, hogy kinél legyen a pénztárhelyiség kulcsa, kinél a vaskazetta vagy a páncélszekrény kulcsa. Célszerű úgy szabályozni, hogy a pénzhez lehetőleg csak két ember jelenlétében lehessen hozzáférni. (Pl. lelkész és a gondnok)
A pénz szállításánál is meg kell határozni, hogy mennyit, milyen módon lehet szállítani. Pl. 50 000 Ft felett már célszerű két embernek együtt vinni a pénzt, vagy riasztós pénzszállító táskát alkalmazni.
A GT előírja, hogy szabályozni kell, hogy ki engedélyezhet pénzkifizetést (utalványozást). Kis összegek esetében ez lehet csak a lelkész, nagyobb összegek esetében már két ember (lelkész és a gondnok) különlegesen nagy összeg esetében presbitériumi határozat lehet szükséges. Ezt is mind a presbitériumnak szabályoznia kell a helyi viszonyoknak megfelelően.
Fontos az a törvényi előírás, hogy a perselypénzt (pénzadományokat), ha azokat név és bizonylat nélkül gyűjtik, két presbiternek kell megszámolni és aláírt készpénzjegyzék kíséretében kell átadni a pénztárosnak, aki azt szabályszerűen bevételezi.
 Minderre azért van szükség, hogy még a gyanúját is lehessen kerülni annak, hogy valaki a maga zsebére gazdálkodik az egyházban a hívek pénzével.

Költségvetés, zárószámadás:
A gazdálkodáshoz szükséges az is, hogy megtervezzük bevételeinket és a kiadásainkat. Ezt nevezzük költségvetésnek. A költségvetést, de általában minden pénzügyet, nem lehet a presbitérium elé vinni szóbeli előterjesztés formájában, mert a sok számot senki nem tudja megjegyezni, ha csak hallja. Sőt a költségvetést (meg majd a zárszámadást is) célszerű a presbitereknek az ülés meghívójával együtt kiküldeni. A költségvetést (meg majd a zárszámadást is) miután a presbitérium megvitatta és határozatilag elfogadta, a gyülekezet előtt is ismertetni kell. A költségvetés ismertetésére legcélszerűbb a karácsonyi vagy az újévi, a zárószámadás ismertetésére a húsvéti istentiszteletet felhasználni, mert akkor igen sokan hallják. A záró számadás keretében azt kell megvizsgálni, hogy a tervezetthez (a költségvetéshez) képest hogyan alakultak a tényleges bevételek és kiadások és ezeknek mi az egyenlege Ezért a költségvetés tételeit és a záró számadás tételeit azonosan keli megállapítani. Erre egyházunkban a GT szerinti szabvány nyomtatványok vannak.

Könyvelés:
A könyvelés az, ami a költségvetés és a zárószámadás között történik: kiadások merülnek fel, bevételeink vannak. Ezeket a költségvetés tételeinek megfelelő csoportosításban (pl. fizetések, közmű díjak stb. kell összegyűjteni, hogy ebből a zárószámadás elkészíthető legyen. Mind a bevételekről, mind a kiadásokról ún. bizonylatot kell kiállítani, amelyről le kell tudni olvasni, hogy ki fizet, kinek fizet, mikor fizet, mennyit fizet, milyen célra fizet, ki engedélyezte a kifizetést, ki fizette ki (pénztáros), ki vette át, ki ellenőrizte.
Ha az egyházközség vállalkozói tevékenységet is folytat, úgy kettős könyvelést kell végezni. Ha ilyen tevékenysége nincs, akkor elegendő egyszerűsített könyvelést folytatni. Ennek részleteiről szakembert kell megkérdezni. Megjegyezzük, hogy az egyházközségek jelentős része  ma már számítógépen könyvel, amihez kitűnő programok állnak rendelkezésre. Ezekre az egyházmegye ad ajánlást.
Lényeges fejlődést jelent az egyházközség életében, ha banki folyószámlával rendelkezik. Ennek kezelése, a bankszámlán tárolt pénzösszeg ellenőrzése, átutalások végrehajtása interneten át is történhet, ami a pénzforgalmat és az intézést jelentősen gyorsítja és egyszerűsíti. Az ehhez tartozó jelszó titkos, azt az elnökségen kívül a pénztáros ismerheti.

Ellenőrzés:
Ez utóbbi érdekében a presbitériumnak számvizsgáló bizottságot kell választania, akik a kifizetéseket utólag havonta, esetleg negyedévenként ellenőrzik és a problémákról a lelkészt és a presbitériumot rendszeresen tájékoztatják.

Javadalmak, levonások, kötelezettségek:
Az egyházközségek kiadásai között jelentős tétel az ún. személyi kiadások. Tudnia kell a presbitereknek, hogy a lelkészek fizetése több elemből áll össze: az ún. díjlevél szerinti javadalom, amelyet a presbitérium határoz meg (de ne a lelkész tegyen rá javaslatot, hanem lehetőleg a gondnok), az ún. korpótlék, amely 5 évenként a díjlevél szerinti javadalom 2 százaléka, természetbeni juttatás (lakás, fűtés, világítás ill. ennek pénzben meghatározott értéke). A lelkészi javadalom kiegészítő részei a hitoktatási díj (ha személyesen végez hittanoktatást), a stóla (temetés és esküvő után, azonban keresztelésért stólát szedni tilos, mert az sákramentum!). A fizetését és a hittanoktatási díjat a lelkész nem mind kapja kézhez, mert abból le kell vonni a személyi jövedelemadót, a lelkészi nyugdíjintézeti járulékot, ami a fenti összeg (vagyis a hitoktatással és a stólával emelt ősszeg) 15 százaléka. Mint minden munkaadónak, az egyházközségnek is kell fizetni a lelkész után nyugdíjintézeti járulékot (jelenleg 21 százalék), illetve egészségügyi hozzájárulást.

A nem lelkészi (egyházi) személyek után az állami szabályok szerint kell fizetni ill. a levonásokat ott is meg kell ejteni. (Az egyházközség fizet: egészségbiztosítási járulékot, nyugdíjbiztosítási járulékot, egészségügyi hozzájárulást.) A járulékok, közterhek összegét mindig a hatályos világi törvények szerint kell megállapítani, beleértve a személyi jövedelemadó-előleget is.

Mindebből látható, hogy a presbitériumnak igen nagy a felelőssége, mert ha nem a szabályok szerint jár el, akkor a büntetést a hívek adományaiból lehet fedezni, illetve egyházi törvényünk szerint jogellenes magatartással okozott kárért bíróság előtt felelősek.


III.4. Gyakorlati tudnivalók az egyházközség műszaki ügyeivel kapcsolatban

A presbiterek feladata az egyházközség műszaki létesítményeinek (épületeinek, épületgépészeti berendezéseinek stb.) felügyelete is. Mivel egyre több vezeték hálózza be egyházi épületeinket, az egyházi területeket, így ezekre különös figyelmet kell fordítani.

Legfontosabb az, hogy az egyházközség létesítményeinek tűzvédelme a tűzrendészeti előírásoknak megfelelő legyen. Ez abból a szempontból is fontos, hogy egy esetleges tüzeset után a biztosító ne hivatkozhassék arra, hogy nem volt szabályos az egyház tűzrendészeti védelme. Ezért minden egyházközségnek tűzrendészeti szabályzattal kell rendelkeznie, amelyben szabályozni kell többek között:

– az épületek ill. az abban lévő helyiségek tűzrendészeti besorolását (A, B, C, D osztályba),
– a menekülési útvonalakat,
– a szükséges tűzoltó készülékeket és azok rendszeres vizsgálatát (poroltó, víz, stb.),
– a tűzrendészen szabályok oktatását az érintett személyeknek.

Az épületek villamos hálózatát rendszeresen ellenőrizni kell. Meghatározott időnként arra felhatalmazott szakemberrel el kell végeztetni az épületek érintésvédelmi, szabványossági ill. villámvédelmi vizsgálatát és az abban tett megállapításokat végre kell hajtani. A vizsgálatról ugyanis a vizsgálónak bizonyítványt kell adni.
A gázberendezések (gázkazán, konvektor, tűzhely, vízmelegítő, stb.) vizsgálatát évente a gázszolgáltatóval kell elvégeztetni.
A kémények vizsgálatát a kéményseprők végzik, erről nekik igazolást kell adniuk, amit viszont meg kell őrizni. Az esetleges észrevételeiket teljesíteni kell.
A vízvezetékeket a legcélszerűbb úgy ellenőrizni, hogy minden vízcsapot elzárunk és megvizsgáljuk, hogy a vízmérő óra mozog-e? Ha igen, akkor valahol szivárgás van: a csapon (szelepen) vagy a vezetéken. Ezt meg kell keresni a hibát el kell hárítani, mert a víz egyre drágább lesz és kárt is okoz.
Az épületben először is a tetőt kell megvizsgálni, legalább évente kétszer, lehetőleg esős időben, vagy közvetlen utána. A tavaszi vizsgálatra azért van szükség, hogy a tél okozta károkat felismerjük és azokat lehetőleg mihamarabb elhárítsuk, az őszi vizsgálat pedig elsősorban az ereszcsatornák tisztítását segíti elő és a nyári viharok utáni károkat méri fel. Az ereszcsatornákat rendszeresen tisztítani, anyaguktól függően mázolni kell.
 A faszerkezeteket különösen óvni kell a víztől, mert előfordulhat gombásodás, vagy valamilyen rovarfertőzés, amelyet ha idejében felfedezünk, nagyobb károkat előzhetünk meg. Ezért érdemes 4-5 évenként a faszerkezeteket faanyagvizsgáló szakemberrel felülvizsgáltatni és a hibákat kijavítani.
A teherhordó szerkezeteket szintén célszerű 4-5 évenként megvizsgálni és megvizsgáltatni: karzatot, lépcsőket, haranglábat stb.
A műszaki létesítményeknél akárcsak az emberi egészségnél a megelőzés mindig olcsóbb, mint a kárelhárítás!
A műszaki létesítményekhez tartozik a hitéleti helyiségek, valamint a parókia fűtőberendezése, a templom világítása és a hangosító berendezés. A fűtés rendszerétől függően évente ellenőrizni kell a zárt rendszerű fűtések (pl. cirkogejzír) feltöltöttségét, az égéstér korommentességét, a gázfúvókák tisztaságát ill. a kazán általános állapotát. A templom, imaterem világításánál törekedni kell nagy élettartamú és kis fogyasztású világítótestek alkalmazására és az üzemképtelenek mielőbbi cseréjére. A hangosító berendezés esetén figyelni kell a gyülekezet esetleges észrevételeire és a hangszórók, mikrofonok beállításánál a szükséges korrekciókat el kell végezni. Ebben kérjük ki szakember véleményét.
A vizes helyiségeknél gondot kell fordítani arra, hogy a csapok jól zárjanak, a lefolyók ne legyenek eltömődve, a vízöblítés működése és a papírutánpótlás a WC-ben megfelelő legyen.
Ahol van betörésvédelem, ill. riasztó felszerelve, azokat is célszerű legalább évente egyszer ellenőriztetni.