Mt 25,1-13

Jézus három példázatot mondott el a visszajövetelével kapcsolatban.

Az első példázatban ahhoz hasonlította a visszajövetelét, ahogy egy vőlegény érkezik menyasszonya házához. Júdeában késő este szokott megérkezni a vőlegény, barátainak és ismerőseinek a kíséretében. Fejedelmi módon kiöltözve, lehetőleg lovon ment. Ilyen vőlegényhez hasonlította magát az Üdvözítő.

A menyasszony feladata pedig az volt, hogy tíz leánybarátja kíséretében illő módon fogadja az érkező vőlegényt. A lányok lámpást is vettek magukhoz, amelyet bot végére akasztottak, mint manapság a lampionokat a felvonuló diákok. A menyasszony tehát a tíz leány kíséretében kiment a házból és előrement azon az úton, amelyen a vőlegényes menet érkezését várták s valahol, alkalmas helyen leültek az út mentén és vártak. Jézus példázata szerint is kiment egy ilyen menyasszonyi menet az útra, letelepedtek. Mivel késett a vőlegény és csoportja, telt-múlt az idő, az éberség egyre alábbhagyott bennük, majd egészen elfogyott.

Elaludtak.

Éjféltájban járt már az idő, amikor felhangzott a vőlegény kíséretének a hangja. Jön a vőlegény! A tíz lány felriadt és gyorsan igyekeztek meggyújtani a lámpásukat. Kiderült azonban hogy ötnek nagyon kevés olaj volt a lámpásában s az időközben elfogyott, tartalékolajat pedig nem vittek magukkal. Bizony nagy gondatlanság, nagy hanyagság volt tőlük. Megpróbáltak kölcsönkérni azoktól a lányoktól, akiknek vígan égett a lámpásuk, de azok nem adhattak, mert akkor az ő lámpájuk aludt volna ki. A nagy napon már senki sem segíthet a másik emberen.

Ha valakit felkészületlenül talál Krisztus visszajövetele, azon akkor már nem fog segíteni senki.

Eközben megérkezett a vőlegény, a lányok elébe mentek az égő lámpásokkal és restelkedve ugyan amiatt, hogy elnyomta őket az álom, üdvözölték a vőlegényt. A másik öt lány pedig mindenfelé járkált, hogy valahol olajat szerezzenek maguknak, de sehol sem kaptak. Végül is sötét lámpással tértek vissza a menyasszonyos házhoz, ott azonban akkor már zárva találták az ajtót, amelyet a vőlegény menete után becsuktak. Megpróbált az öt lány mindent, zörgettek, kiáltoztak, de csak egy hangot hallottak belülről: “Nem ismerlek Titeket!”

Tanulságok:

1.     Jézus Krisztus visszajövetele nem azonnal következik be, hanem hosszabb idő eltelte után. Nem az a fontos, hogy az időpontját kiszámítsuk, hanem az, hogy készen legyünk, bármikor érkeznék is meg. Egy bizonyos: visszajön, egyszer megérkezik. Nem szabad tehát meglankadni a várásban, nem szabad “elaludni”.

2.     Krisztus várásának legfontosabb feltétele az, hogy legyen hit a szívünkben. Krisztus, amikor beül az ítélőbírói, királyi székébe, egy dolgot fog számonkérni, mégpedig a hitet: “Az embernek Fia amikor visszajön, talál-e hitet a Földön?” A hitről addig kell gondoskodni. Akkor már késő lesz minden, azon a napon már senki sem tud segíteni rajtunk. Addig azonban egymás hitéből mindenkinek a hite épülhet. S aki kér, annak Isten késedelem és szemrehányás nélkül ad hitet.

3.     Isten egyházát a Krisztus visszavárása tartja feszültségben. Ez a legfőbb reménység és vigasz forrása. Az erről elfeledkező egyház megüresedik.

Kérdések:

1.     Kiket jelképeznek a példázat szereplői, színhelye, eseményei? (vőlegény, menyasszony háza, okos szüzek, balga szüzek, várakozás, olaj, mécses?)

2.  Mi adja a hívő élet igazi feszültségét? El lehet-e úgy intézni, hogy nekem mindegy mikor jön vissza Jézus; én készen vagyok! Mondhatjuk-e ezt?

3.  Mit jelent késznek lenni?

4.  Mi a várakozás alatt a feladata a gyülekezeti közösségeknek? És ez Gödöllőn, vagy testvér a Te gyülekezetedben hogyan zajlik?

5.  Milyen lehet, milyennek kell lenni várakozás közben az okos és a balga szüzek viszonyának?

6.  Mit jelent életünkben a kialvó félben lévő lámpás?

7.  A Te életedben mit jelent a Krisztusvárás feszültsége?

8.  Izráel Messiás várása és a pogányból lett keresztyének Messiás várása között mi a különbség?

9.  Mit tudunk a Bibliából, mi fog történni Krisztus visszajövetelekor?

A gonosz szőlőmunkások példázata

Mt 21,33-46; Mk 12,1 – 12; Lk 20,9 – 19

Még egy másik példázatot is mondott akkor Jézus, amellyel a nép bűnét tette nyilvánvalóvá. A példázat egy emberről szólt, aki szőlőt telepített és nagy gonddal, sok áldozattal felszerelte, majd több bérlőnek bérbe adta. Amikor eljött a bér megfizetésének ideje, küldött egy megbízottat, hogy szedje be a bért a bérlőktől. De azok ahelyett, hogy fizettek volna, megverték a küldött szolgát és üres kézzel visszaküldték. Ugyanazt tették a másikkal is, akit a tulajdonos elküldött hozzájuk. Végül a fiát küldte el, abban a reményben, hogy vele majd kíméletesen bánnak és megadják, amivel tartoznak. A bérlők azonban megölték a fiát, mert az remélték, hogy akkor a tulajdonos lemond a szőlőről, ők pedig szépen elosztják egymás között.

Amikor Jézus  eddig ért a példázat elmondásával, váratlanul abbahagyta és a többit a hallgatóival mondatta ki. Feltette nekik a kérdést: “Mit gondoltok, mit csinál ezekkel a munkásokkal a szőlő ura, ha eljön?” Határtalan felháborodással válaszolt a sokaság: “Mint gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig kiadja más bérlőknek, akik megadják idejében a neki járó gyümölcsöt.”

Ezt az ítéletet ők maguk mondták ki Izrael népe felett, de nem akadt közöttük egyetlen egy sem, aki rájött volna erre. A farizeusok azonban azonnal rájöttek, hogy Jézus a szőlőn Isten országát értette, a bérlőkön a népet, amelyik megölte a hozzájuk küldött prófétákat és már készültek arra, hogy megöljék Isten fiát is. A farizeusok megértették, hogy Jézus a saját közeledő halálára célzott, amelyet a Szanhedrin tagjai már voltaképpen ki is mondtak felette. S most meg kellett hallaniuk Jézus szájából, hogy ő az ő majdani kivégzését galád gyilkosságnak tartja.

Majd a 118.Zsoltárból idézett még Jézus, abból a zsoltárból, amelyet Húsvétkor, a Páska ünnepén szoktak énekelni. Egy kőről van szó benne, amelyet az építők megvetettek. Ez Jézusról szóló prófécia: Jézust Izrael vezetői, az építők megvetik, félreteszik, nem kell nekik, pedig az ATYA  Jézust teszi meg szegletkővé. Ő lesz az anyaszentegyház lelki templomának a szegletköve, aki egybetartja a lelki templom falait és egész épületét.

Befejezésül nyíltan kimondta Jézus: Isten elveszi tőletek az ő szőlőskertjét és azoknak a pogányoknak adja, akik megtermik annak gyümölcsét, megtermelik és megadják.

Tanulságok:

1.     Minden kérdés között a legfontosabb ez: vajon mindaz, amit Jézus mondott és cselekedett, isteni, vagy csak emberi dolog volt-e? Amíg valaki erre a kérdésre nem tud azzal felelni, hogy mindaz Istentől rendelt és akart dolog volt, addig a hite csak annyit ér, amennyit az ördögöké, akik hiszik, hogy van Isten, az Isten egy, de ettől a hittől legfeljebb rettegés van bennük. Nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e Isten vagy nincs, hanem: Jézus a Krisztus vagy nem? Jézus-e a Megváltó, vagy nem Ő az?

Boldog, aki erre a kérdésre úgy tud válaszolni mint Péter: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia, mert nem test és vér, vagyis nem emberi értelem, hanem kizárólag Isten Szentlelke mondathatja azt egy-egy hívő emberrel.

Aki így tud válaszolni, az üdvözül.

2.     Minden Istené. Az egész szőlőskertet Ő alkotta, Ő telepítette, nekünk csak bérbe adta. Minden, ami a miénk, voltaképpen Istené. Amit Isten kér tőlünk azzal igazában tartozunk Neki. Sohasem szívességet teszünk Istennek, amivel lekötelezhetnénk, hanem azt adjuk, amivel tartozunk Neki.

3.     Egy ideig mindent lehet tenni Isten ellen. Isten sohasem az első, vagy a második bűnt torolja meg. Hosszan tűr, nem akarván, hogy elkárhozzék az, aki vétett ellene. De eljön a nap, amikor minden bűnös, aki közben nem tért meg a bűneiből, elnyeri méltó büntetését. Sose tartsuk Isten türelmét tehetetlenségnek, vagy közömbösségnek.

4.     Isten sohasem mond le arról, ami az övé: a világról. Ha mégoly bűnössé vált is, az Övé, mert Ő teremtette és Ő váltotta meg a Krisztusban. Ha a világ százszor nemet mond is Istennek, Isten egyszer sem mond nemet a világra és mindent elkövet, hogy az emberiség Neki szolgáljon és ebben a szolgálatban boldog, majd üdvözült legyen.

Kérdések:

1.  Szőlősgazda, szőlősgazda fia, felfogadott munkások. Kiket személyesítenek meg a példázatban a  szereplők?

2.  Ki néked Krisztus? Mit tudsz válaszolni erre a kérdésre otthon, egy Bibliaórán, ha megkérdez egy kereső fiatal, vagy egy hittanos?  Ha Krisztus gyermekének hiszed magad, kész vagy–e a válasszal? Hagyod-e, hogy az Isten Lelke segítsen bizonyságtételkor?

3.  Mit értesz bizonyságtétel alatt?

4.  Tettél-e már bizonyságot? Mi vagy ki akadályoz a bizonyságtételedben?

5.  Sáfárnak lenni! Mit jelent ez a Te életedben, családodban, gyülekezetedben, munkahelyeden? Próbáld megfogalmazni és szeretteid, közösséged körében elmondani!

6.  Szerinted tehetetlen, vagy közömbös az Isten? Vagy miért enged meg olyan szörnyű dolgokat, hogy megöljék a szőlős gazda fiát? Igazságos az Isten, hogy ezt eltűrte?

7.     Szerinted  az ítélet folyik már itt a földön is, vagy csak egy nagy ítélet lesz? Ítélet, próbatétel: mi a különbség

      Közöttük? Előfordultak-e már a Te életedben?

      Mit jelent a      kegyelmi idő?

8.  Jézus mondja: az én országom nem e világból való? Szerinted Isten mit tesz a világért?

Imádság

Urunk, mi is azok közé tartozunk, akik semmibe vették és megvetették hívó szavadat. Fiai és utódai vagyunk azoknak, akik kigúnyolták és halálra adták szolgáidat és keresztre ítélték szerelmes Fiadat. Igen, a mi bűneink, mulasztásaink és engedetlenségeink miatt adatott Jézus kínos halálra. Bűnbánó lélekkel teszünk vallást minderről Előtted, Urunk. Testvéreinkkel együtt szomorkodunk és kérjük, hogy Szentlelked vezessen át minket a megtérés szoros kapuján a hűség és engedelmesség útjára.

Megváltó Urunk, az érettünk szenvedett és feltámadott Úr nevében kérünk, hogy bocsáss meg nekünk, oldozz fel minket. Így lehetséges, hogy Téged dicsőítő és szent kegyelmedről hitelesen bizonyságot tevő szolgáid, szőlőd megbecsült vincellérei lehessünk, Ámen.