Címlap

Befejezés

A Krónikák első könyvének 19. fejezetében olvashatunk Dávid fővezérének, Joábnak az amonnitákkal szembeni harcá¬ról. Mi is harcban vagyunk, mint valamikor Joáb: a lélek harcá¬ban a tiszta jövendőért. És ellenség elöl és hátul, mint akkor, va¬lamikor régen. Mondjuk hát mi is egymásnak Joáb harcra hívó szavát: „Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népün¬kért és a mi Istenünk városaiért, az Úr pedig cselekedje azt, ami neki tetszik" (1Krón. 19,13). Joáb akkor győzött. Isten segítsen mindnyájunkat, hogy a gyülekezet és jövendőépítés áldott harca¬iban mi is győzni tudjunk. Ehhez azonban két feltételt kell betöltenünk: Először azt, hogy becsületesen szembenézzünk önma¬gunkkal. A bűneinkkel, a mulasztásainkkal, az esetleges kénye¬lemszeretetünkkel, az önelégültségünkkel is. Másodszor, hogy felmérve gyülekezetünk helyzetét, merjünk rálépni a gyülekezet¬építés megszervezésének és életbe ültetésének útjára. Mindez pe¬dig csak úgy lehetséges, ha előbb Istenre nézünk, bízunk benne és Neki átadott szívvel Tőle kérünk erőt, segítséget, mert „ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői" (Zsolt 127,1). A tizenkét év óta beteg asszony úgy gyógyult meg, hogy látva Jézust, azt mondta magában: „ha csak ruháját illethetem is, meggyógyulok" (Mk. 5,28), és az érintés kapcsán a Jézusból kiáradó mennyei erő meggyógyította. Jézus ma is át¬megy közöttünk. Sokszor hiábavalónak látszó küzdelemben vér¬ző lelkű lelkipásztorok, presbiterek s egy vérző nemzet vérző egyháza, beteg gyülekezetei között ma is átmegy Jézus, és aki a régi asszony hitével megérinti ruhája peremét, az meggyógyul.
Ez a könyv csak azért született meg, hogy segítsen elindulni feléje, hogy mondhassa nekünk is: „Leányom, a te hited, meg¬tartott téged" (Mk. 5,34).