Címlap

Holtomiglan-holtáiglan (Jegyesbeszélgetés)

Bevezető
Az autóutak mentén útjelző táblák állnak. Azért állították őket oda, hogy velük a forgalmat megkönnyítsék és csökkentsék a balesetek számát. Úgy is lehet autót vezetni, hogy nem törő-dünk ezekkel a táblákkal, de akkor előbb vagy utóbb karambolo-zunk.
A házaséletnek is megvannak a maga figyelmeztető táblái, hisz a házasélet is egy ismeretlen, veszélyeket és örömöket rejtő csodálatos út azok számára, akik elindultak rajta. Lehet ezen az úton úgy is járni, hogy nem törődünk ezekkel a táblákkal, de ak-kor előbb vagy utóbb itt is karambolozunk. Ha alaposan körülné-zünk, lám, mennyi karambolozott házasság, mennyi végérvénye-sen összetört boldogság van a világon.
Ebben a beszélgetésben ezekről az útjelző táblákról lesz szó. A táblákat nem mi terveztük. Az rendelte őket, aki legjob-ban ismeri az életet, mert ő teremtette azt. Érdemes hát rájuk fi-gyelni, nem csak most, hanem mindvégig az úton: „holtomiglan-holtáiglan".
Figyelő szemet, nyitott szívet és jó utazást kívánunk.
A házassági eskü szövege
Mondjad elsőbben is te, keresztyén férfiú:
„Én N. N., esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlé-lek, teljes Szentháromság, egy, örök, igaz Isten, hogy ezt a nőt, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem; szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint feleségül; hozzá hű leszek; vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segéljen." .
Mondjad te is, keresztyén nő:
„Én N. N. (leánynevét mondja), esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök, igaz Isten, hogy ezt a férfiút, akinek most Isten színe előtt kezén va¬gyok, szeretem: szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint feleségül; hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem beteg-
ségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életem¬ben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segéljen!" Ámen.
Az esküszöveg magyarázata
Ez az esküszöveg, amelyet el fogtok mondani esküvőtök al-kalmából. Az a tapasztalatunk, hogy sokan elmondják ezt a szép szöveget a lelkipásztor után, de annyi minden egyéb köti le ilyenkor sok fiatal figyelmét, hogy nem is igen tudják azt, hogy mire mondják: „Isten engem úgy segéljen." Van, aki izgatott, oda sem figyel az esküszöveg értelmére, s csupán arra törekszik, hogy pontosan mondja a lelkipásztor után; van, akit a külsőségek foglalnak le, miközben olyan szöveg hangzik el, amelynek a be-tartása a boldog házaséletnek biztosítéka.
Mivel külön-külön mondjátok a neveteket, ezért már az „én" szócska kimondásakor arra kell gondolnotok, hogy itt egé¬szen és pontosan a ti szeretetetek, a ti hűségetek megőrzéséről van szó.
A Szentháromság Isten nevére tesztek esküt. A konfirmáci-ókor azt tanultuk, hogy Isten nevét könnyelműen nem szabad aj-kunkra vennünk. Mivel itt és most éppen az ő nevére mondjuk az esküt, ezért halálosan komolyan kell vennünk azt. E szent eskü megtartása boldog jövendőtök kezessége.
„Szeretem, szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint feleségül" — „szeretetből megyek hozzá Isten törvénye szerint fe¬leségül". A „szeretem" szócskát sokszor elmondtátok egymás-nak; elmondtátok szüleiteknek és most elmondjátok Istennek gyülekezetünk közösségében.
Van szeretet s van szerelem. Mindkettőnek ott kell lennie most szívetekben. De nem csak most, hanem egész életeteken át. Közben módosulni fog mindkettő.
 
Most természetes, hogy a szerelem a nagyobb, de azután majd a szeretet lesz erősebb. Az Ószövetségben azt olvassuk: „A tűz az oltáron el ne aludjék!" Nagyon vigyázzatok, hogy ez a tűz a házasélet szent oltárán soha ki ne aludjék, mert ha kialszik, idegen tüzek fognak rajta égni. Kölcsönös szereteteteknek olyan erősnek kell lennie, hogy egymásnak legjobb barátai és igaz test-vérei is legyetek.
,.Hozzá hű leszek." Egy külföldről hazatért fiatal pár elhatá-rozta, hogy ők is szabad házasságban fognak élni, úgy, ahogy barátaiknál látták. Megegyeztek: nem kalitka a házasélet, min-denki akkor és úgy éli a maga alkalmait, amidőn és ahogy az adódik. Ennek ellenére szerethetik egymást, nevelhetik gyerme-keiket, de az „alkalmakat" nem hagyják ki. Ment egy ideig. Már-már úgy látszott, hogy ez a kötetlen élet jó, hisz szabadok voltak, s élvezték ezt a veszélyes „játékot". Egy idő múltán a férfi csu¬pán érdeklődésből faggatni kezdte feleségét, majd komolyan inni kezdett. Nappal dolgoztak, éjszakánként reggelig gyötörték egy-mást kérdéseikkel. Ideggyógyászati kezelés következett, de a ba-rátok szeretete, imádsága melléjük állt. Elkezdték újra az életet, de most már azzal, hogy „hozzá hű leszek". Ők maguk ajánlot¬ták: szívesen eljönnek jegyelbeszélgetésre, hogy elmondják: nem érdemes az úgynevezett „szabad" házaséletet élni; mert a házasság csak úgy szép, ha „hozzá hű" vagyok. A legkisebb hűt¬lenség felboríthat mindent: nincs többé bizalom egymás iránt, csak a féltékenység áradata indul el vele. A Kísértő minden em¬bert megkísért. Megkísérel rávenni a hűtlenségre, de Isten feléd nyújtja segítő kezét, ha hiszel benne. Ez a kéz megmenthet téged és benneteket.
„Vele megelégszem." A megelégedés igen szép szavunk. De- nagyon kevés megelégedett ember él ezen a földön. Inkább elégedetlenkedik mindenki. Sohasem jó, ami van, s mindig az kell, ami nincs vagy ami nem az enyém. Sokat kell azért ten-nünk, hogy egymással megelégedettek legyünk. Legyen egyik
 
célja életemnek, hogy mindent úgy tegyek, hogy férjem vagy fe-leségem megelégedett legyen velem. Szeressem úgy, hogy meg-elégedett legyen a szeretetemmel. Ha férjem szeret vasárnap dél-után elmenni a meccsre vagy halászni, akkor nem kezdem már csütörtökön, hogy „te mindig mész", hogy „sohase vagy velem", hanem megértem őt. Valóban, nekem is szükségem van egy sza-bad délutánra, hisz könyvemet már egy hete nem nyitottam ki, hisz soha sincs időm egy kicsit magammal is törődni, a magam kényelmére is gondolni; majd a meccs végén elébe megyek, azu-tán sétálunk együtt, és mégis szép volt ez a vasárnap délután!
Ha szereti a férjem, hogy otthon is gondozott legyek, akkor nem járok piszkos kötényben, elszakadt ujjú ruhában, hisz kinek akarok szép lenni, ha nem neki? Úgy teszek mindent, hogy meg-elégedett legyen velem! — Természetesen ugyanez vonatkozik a férjre is. Mindketten tennünk kell valamit azért, hogy egymással megelégedettek legyünk.
„Vele szentül élek." A „szent" szó azt jelenti, hogy igazán és őszintén törekszem a szép, tiszta életre. Az őszinteség az egyik alappillére a házaséletnek. Rettenetes az olyan élet, ahol nem tudnak a házasfelek felszabadultan és nyíltan mindent együtt megbeszélni. Akkor is el kell mondanunk egymásnak mindent, ha ezzel fájdalmat okozunk a társunknak. Egy fiatal há-zaspár mesélte, hogy azért tudták megmenteni házasságukat a válástól, mert a férjnek volt bátorsága feleségének őszintén el-mondani egy kolléganője iránti hirtelen fellángolását, mely behá-lózta őt. Nem azért mondta el, hogy felbomoljon a házasságuk, hanem éppen azért, hogy a felesége segítsen megmenteni azt. Is-ten bölcsességgel áldotta meg az asszonyt, aki Istentől kért erőt és útmutatást. A jégszekrényre gyűjtött pénzükkel elmentek két hétre szabadságra, s meggyógyultan jöttek haza. Mert a „vele szentül élek" esküjük már nem csak szó volt csupán, hanem kö-zös, szent élet. Mindketten „szentül" akartak élni ezután egymás-sal.
„Vele tűrök, vele szenvedek." Amikor idáig jutottunk el a beszélgetésben, egy kis menyasszony azt mondta: „Egész élete-men át neki kell majd tűrnöm'?" — Nem azt mondjátok az eskü-ben, hogy „neki", hanem azt, hogy „vele", s ez nagy különbség — mondottam. — Sokszor neki is kell tűrni. Két teljesen idegen em-ber voltatok még egy évvel ezelőtt is, s most vasárnaptól kezdve minden közös lesz köztetek. Két különböző életnek kell össze-hangolódnia, hát hogyne kellene neki is tűrni. De itt az eskütök-ben azt mondjátok: vele tűrök, vele szenvedek. Ami fáj az egyik-nek, az a másiknak is fáj; ami gond az egyiknek, az a másik gondja is.
Ha nagyon fáradtan és gondterhelten jön haza a férj, és kez¬di mondogatni a konyhában foglalatoskodó feleségének nehézsé¬geit, de az így felel rá: Nem látod, hogy éppen rántást kavarok, s így nincs időm meghallgatni a mondókádat, mondd el majd dél¬után — akkor súlyos hibát követ el. Délután lehet, megkérdi a fér¬jét: Miért is jöttél olyan gondterhelten haza? — Már túl vagyok rajta, hagyd, semmiség volt az egész. — De a konyhai replika elég volt ahhoz, hogy az amúgy is nehezen megszólaló, csendes férj többé egyszer se mondja el gondját, mert, nincs úgyse kinek elmondania, ugyanis a felesége egyszer főz, máskor mos. Csak egyszer mellőzzük a „vele szenvedek” esküt, kialakulhat belőle olyan házasélet, melyben lassan-lassan nincs már beszélnivaló¬juk egymással a házastársaknak. — Lehet, az asszony mondaná el azt a sok igazságtalan pletykaságot, amit ráfogtak, de a férjnek nincs ideje meghallgatni őt, mert végigdőlve a díványon éppen sportújságot olvas. Felesége megharagszik, s ezentúl a „barátnői¬vel" beszéli meg azt, amit jobb lett volna a férjével megbeszél¬nie. A „vele tűrök" könnyűvé teheti a szenvedést; a „nélküle tű¬rök" sokszor elhordozhatatlanná változtatja az életet.
„Sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom." Mit jelent ez'? Beszéljen erről két példa.
 
Egy Parkinson-kóros asszony, látva rohamosan súlyosbodó állapotát, a kórházban elhatározta, hogy mikor hazamegy, meg-beszéli férjével, hogy békességben váljanak el. Ismerte férje vér-mérsékletét, szerette, és ezért határozta el, hogy szabadságot ad neki, mert ő már feleségi kötelességének eleget tenni nem tud. A kórházi beteglátogatás alkalmával el is mondta szándékát lelki-pásztorának. Mire hazament a klinikáról, férje már beadta a vá-lókeresetet, anélkül hogy ezt megbeszélte volna feleségével. „Sem betegségében?" Lám, betegen már nem kellett a felesége. — A másik eset: egy fiatal, negyven év körüli férfinak érszűkület miatt amputálták az egyik lábát. Nagyon nehezen szánta reá ma¬gát, csak a nagy fájdalmak döntöttek a műtét elvégzése mellett. Fiatal, kedves felesége gyógyította meg lelkileg az öngyilkosság szélén álló férjet azzal, hogy megnyugtatta: neki és gyermekeik¬nek éppen olyan értékes marad, mint amikor megvolt mindkét lába. „Őt sem betegségében hitetlenül, azaz hűtlenül el nem ha¬gyom!" A szeretet a szenvedésben csak mélyül, de ahol nincs, ott nincs minek elmélyülnie!
„Hűséges gondviselője — hűséges segítőtársa leszek." Nem szabad felcserélni a kettőt. A feleség ne akarjon erélyes magatar-tással gondviselő lenni, a férj ne legyen felesége segítőtársa csu-pán! A teremtés koronája a férfi. De legyen igazi férfi! Gondokat viselő, háza népét féltőn szerető, értük élő férfi. A feleség legyen a szó legteljesebb értelme szerint segítőtárs, aki mindig tudja, hogy a férjnek nem erélyes káplárra van szüksége, aki parancsol, hanem melegen érző, szerető szívű segítőtársra.
„Isten engem úgy segéljen!" Merészség lenne ezt csak mon-dani. Szív szerint kell átérezni ennek az esküzáradéknak a jelen-tőségét. Amíg mondjátok a házassági esküt, végig ott kell legyen szívetek mélyén ez az imádság: Segélj engem, Istenem, hogy ezt az esküt megtarthassam, úgy segélj engem mindenben, édes Iste-nem, hogy házassági eskümet megtarthassam.
 
Ezért végződik úgy a házassági eskünk szövege, mint min-den imádságé: Ámen.
(Az esküszöveg magyarázatát Csiha Kálmánné Nagy Emese írta.)