Címlap

A konfirmáció

Erdélyben a vallásórák után következő konfirmációi előké-szítés kétéves. Az első év, a „kicsi konfirmáció" anyaga 82 kérdés—felelet, amelyik azzal kezdődik, hogy mi a konfirmáció, hogyan kell arra felkészülni, mi a felnőtt református egyháztag kötelessége, honnan tudunk Istenről, a Szentírás, az Ó- és Újszö-vetség viszonya, szombat és vasárnap, a Jézusban adott váltság lényege, hitvallásaink, a Keresztyén Egyház felekezetei, egyház-szervezeti, egyháztörténeti és istentiszteleti kérdésekre való fele-letek. A második év anyaga a Heidelbergi Káté. Sok helyen fel-merülő kérdés: Meg kell-e tanítani könyv nélkül az anyagot, kü-lönösképpen az amúgy is nehéz Heidelbergi• Kátét? A H. K. konfirmandusok számára történő átírására többszöri kísérlet tör-tént, de egyik sem sikerült. Mindannyiszor rájöttünk arra, hogy ez a káté annyira ihletett, hogyha átírjuk, sok, lényeges mondani¬való kimarad belőle. A megtanítandót legfeljebb lehet rövidíteni, de végig kell magyarázni mind a 129 kérdés—feleletet. Az általá¬ban megtanított anyag 92 kérdés lehet, amelynek megtanítása gyakorlati, de lélektani szempontból is fontos. Azt a konfirmáci-ót, amelyre még tanulni sem kell, ifjaink sem veszik komolyan. A konfirmáció életre szóló élmény kell hogy legyen, és ehhez hozzátartozik a lelkiismeretes felkészülés is. Azonkívül konfir-mált ifjaink valóban tisztában kell hogy legyenek hitünkkel, és meg kell hogy tudjanak felelni mindazoknak, akik érdeklődnek felőle vagy támadják azt. Marosvásárhelyi lelkipásztorságom idején évenként 200-300 gyermeket konfirmáltunk. Presbitériu-mom e célra megfelelő részéből, az ifjúsági kör jelentkező tagja-iból és nyugalmazott tanárokból katekétikai bizottságot szervez-tem, akik a maguk 12-12 gyerekét az órák előtt vagy után lelki-ismeretesen kikérdezték. Amit nem tudott, következő órán fel kellet mondania. A gyerekekkel pedig megbeszéltem, hogy a konfirmációi kikérdezésen a gyülekezet előtt az első év előkészí-tő kérdéseit mondhatják szabadon, saját szavaikkal, de nem fog-ják tudni azt, hogy melyik kérdést kérdezem tőlük. Ha a kikérde-zőknek felmondták a H. K. előírt anyagát, akkor abból választ-hatnak egy jutalomkérdést, amit kérdezni fogok. Ha nem mond-ják fel, akkor is kérdezek egyet, de nem fogják tudni, hogy me-lyiket. Ezen kívül lediktáltam 24, a lényeget leginkább hordozó kérdést, amelyből tőlük kérdezni fogok. Ezt a 24 kérdést nagyon kell tudniuk, mert én magam sem tudom, melyiket kitől fogom kérdezni. (Valóban nem is tudtam.) Előfordult, hogy egy presbi-tert kértem fel arra, hogy ezekből kérdezzen, vagy egy lánykon-firmálót, hogy kérdezzen a fiúktól. Ez a rendszer jónak bizo-nyult. A gyermekek igyekeztek mindent felmondani, hogy le¬gyen jutalomkérdésük, és a 24-et tökéletesen megtanulták.
Mindezeken túl azonban a konfirmációi előkészítés a hitben való elmélyülést, az öntudatos egyháztagságra való felkészülést,
 
a Krisztus melletti döntést, a felnőtt keresztyén élet felé elindulást kell, hogy szolgálja. Ezért missziói arcélűnek kell lennie. Már itt beszélnünk kell a presbiteri szolgálat szépségéről, a csa¬ládalapítás kérdéseiről, az iszákosság, kábítószerezés életsorvasztó voltáról, a nemi betegségek veszélyeiről, a művi abortusz bűnéről, a templomjárás fontosságáról, a mindennapi bibliaolva¬sásról, az asztali imádságról, el egészen addig, hogy beszéljék meg otthon, hogy a konfirmációi nagyebéden ki fog imádkozni az asztalnál.
A konfirmációi előkészítés két éve ajándékba kapott misszi-ói lehetőség arra, hogy a legfogékonyabb életkorban követendő eszmét mutassunk fel az ifjak előtt, és ezt az időt a keresztyén jellemnevelés alkalmává tegyük. Fontos, hogy a kátéórák légkö¬re kedves, vonzó, felejthetetlenül szép emlékű legyen. Ennek ér-dekében, alkalmazkodva az általános pedagógiai elvekhez, min-den 25 főből külön csoportot kell alakítanunk, kivéve az énekta-nítást, melyet közösen is lehet végeznünk. Módszer szempontjá¬ból fontos a szemléltetés, az életközelség, és a kérdezve-kifejtő módszer, utólagos összefoglalással.