Címlap

A gyülekezet mozgatása

A gyülekezetet állandóan mozgásban kell tartani, mert kü-lönben könnyen elalszik. Ez a mozgatás a körzeti munka, a kü-lönböző megvalósítások (építések, javítások, diakóniai szolgála-tok) és az evangéliumi rendezvények által történik. Képzeljük el, hogy egy két végén felfüggesztett kötéllel szinuszgörbéket aka-runk ábrázolni. Ez csak úgy sikerül, ha a kötél egyik végét állan-dóan le-fel mozgatjuk. Ez esetben e mozgás tovaterjed az egész kötélen, s a kötél egy élő, mozgó szinuszgörbe lesz. Ha ezt a mozgatást abbahagyjuk, a kötél petyhüdten fog lógni egyik pont-tól a másikig. Ilyen a gyülekezeti élet is. Az Evangélium mozga¬tó életerejének kell mozgásban tartania szüntelenül a gyülekeze¬tet a körzeti munkán, az építő megvalósításokon, az áldozathoza-talokon és az evangéliumi rendezvényeken keresztül. Mindeze-ken át gyülekezeteinknek a sokszor szundikáló állapotból missziói gyülekezetté kell szerveződniük, hogy betölthessék Krisztustól kapott feladatukat.
A körzeti munka mozgató ereje
Ha gyülekezetünkben jól megszervezett körzeteink és jól ki-képzett munkatársaink vannak, ezekkel nagy eredményeket érhe-tünk el. Körzeti munkásaink valóban úgy végezhetik feladatukat, mint az idegszálak a testben. Segítségükkel állandóan kapcsolat-ban lehetünk a gyülekezettel, és mozgathatjuk, ébresztgethetjük azt. Ezekből a lehetőségekből csak egynéhányat sorolunk fel, a teljesség igénye nélkül.
Pontos kimutatásaink alapján tudjuk, hogy melyik család¬ban mikor született gyermek. A gyermek első születésnapján egy bibliajelzős üdvözletet küldünk a szülőknek. Mikor a gyermek eléri a három évet, presbiterünk elvisz egy levelet, amelyben megírjuk, hogy a kicsit már minden bizonnyal megtanították imádkozni, de ha véletlenül nem tudtak volna gyermekimádsá¬- got, akkor mellékelve itt küldünk mintát a reggeli, esti, evés előt¬ti és evés utáni imádságra. Ez a levél közben nem csak a gyer-meknek fog szólni, mert sajnos sok család van, ahol nem imád-koznak rendszeresen, főleg az asztalnál nem, és lehet, a gyerme-ket sem tanították meg, de ez a levél emlékeztetni fogja őket és serkenteni az imádkozásra. Ha a gyereket már megtanítják imád-kozni, az asztalnál is, talán a szülők is vele fogják mondani. Mi-kor a gyermek hatéves lesz, küldünk neki egy külön kedves üd-vözletet, és meghívjuk a vallásórákra. Tizenhárom éves korában a konfirmációi oktatás első évére, a konfirmáció után az ifjúsági bibliaórákra, később a konfirmációi találkozókra. Ezek az értesí-tések, amelyeket körzeti presbiterünk vagy pasztorációs bizottsá¬gi tagunk mint körzeti felelős visz el, újra meg újra bekapcsolják a családot az egyházi áramkörbe. Ezzel lehetőség adódik megbí-zottunknak, hogy melegebb személyes kapcsolat alakuljon ki közte és a család között és ezáltal a család és az egyház között. Lassan érezni kezdi, hogy az Egyház nem csak adminisztratív közösség, nem csak elzárkózó dogmatikai hitközösség, hanem lelki kapcsolatokat ápoló szeretetközösség is.
A házasulókkal jegyesbeszélgetést tartunk (szövegét lásd a családnevelésnél). Az őszinte, hat szem között történő jegyesbeszélgetés nagyon fontos. Ilyenkor olyan kérdésekről is beszélhetünk, amelyekre nincs alkalom az esküvő alkalmával, ennek izgatott, ünnepi perceiben különben sem tudnak nyugod¬tan figyelni a fiatalok. Visszajelzésekből tudom, hogy ez a be-szélgetés sokszor többet jelentett számukra, mint az esketési be-széd. Volt olyan alkalom, amikor az édesanya, rámutatva játsza-dozó kisgyermekére, mondta: Ez az én kicsim azért született meg, mert emlékeztem arra, amit a jegyesbeszélgetésen tetszett mondani a művi abortuszról. Az ifjúsági körünkből házasulókat esküvőjük alkalmával egy kedves énekkel köszöntheti az ifjúság. Házassági évfordulójuk alkalmából a presbiterünk elviszi hozzá a lelkipásztor üdvözlő és áldást kívánó levelét, és meghívja az is
 
tentiszteletre, ahol érettük is imádkozunk. Gyermekük kereszte-lése előtt, ha lehetséges, a keresztszülőkkel együtt keresztelési előkészítő beszélgetést tartunk. Meghívjuk őket, esetleg már előbb is, a fiatal házasok bibliaórájára, ahol családi és gyer-meknevelési kérdésekkel foglalkozunk, az Evangélium mértéke alatt a lélektant és az ide vonatkozó tudományos ismereteket is felhasználva. Öntudatosítanunk kell bennük a szép családi élet fontosságát és annak ápolását. A huszonöt, ötvenéves házassági évfordulókra vagy a ritka gyémántesküvőkre ismét üdvözletet küldhetünk, istentiszteleten megemlékezhetünk róla, imádkozha-tunk az ünneplőkért. Hasonlóképpen emlékezhetünk meg az idős kort megért testvéreinkről. A temetés alkalmával a gyászolókat meghívjuk a következő istentiszteletre, ahol érettük is imádko-zunk. Utána meglátogatjuk és hívogatjuk a templomba őket.
A fentieken kívül számtalan aktuális kérdésben meg tudják mozgatni a gyülekezetet a körzeti presbiterek. Nagy ünnepek előtt meglátogatják a családokat, az egyház vezetősége nevében boldog ünnepet kívánnak, elmondják hogy mikor tartják a bűn-bánati, nagyheti istentiszteleteket, és azokra is meghívják a csa-ládtagokat, akiknek bizonyára jólesik, hogy most a presbiter nem azért ment, hogy kérjen valamit, hanem azért, hogy vigyen egy kedves meghívást, jókívánságot, kis darab szeretetet. Ünnepé-lyek, evangelizációk alkalmával hasonlóképpen elhordják a meghívókat. Ezek nyomában természetesen nem kell százszáza-lékos eredményt várnunk. De ha csak egy lélekkel többen jönnek a templomba, már nem mentünk hiába.